Jöhetnek is a félresikerült alkotások:
10. Vadon
A film rendezője ugyanaz az ember, aki a Mielőtt meghaltam című zseniális filmet is összehozta. Mikor meghallottam, hogy új alkotással készül, nekem az már elég volt, hogy várjam. De bődületes pofára esés lett a vége. Egy fiatal nőről szól aki elég csúnyán elszabta az életét, így vezeklésként a PCT nevű 1000 mérföldes gyalogtúrára benevez.
Mi a baj a filmmel? A főszereplő! Cheryl Strayed egy olyan unszimpatikus, visszataszító nőszemély, amilyet még nem hordott a hátán a Föld! Értem én, hogy mi történt vele. Tényleg rettenetes dolog, de azt a fajta viselkedést még ez sem indokolja! Spoilerek miatt nem megyek bele miről van szó. De ezt sajnos minden ember átélte, vagy átfogja élni és mégsem lesz ilyen mindenki! Egyáltalán nem tudtam együtt érezni a nővel.
A nagy megvilágosodás érzést sem tudta a film leközölni felém. Nem éreztem, hogy ez az utazás miben változtatja meg őt. Az ilyen típusú filmeknél célszerű, hogy olyan emberekkel találkozzon a főszereplő, akik érdekesek, akik hatással vannak rá. Ilyen egy sincs a Vadonban. Szó szerint semmilyen figurákkal fújja össze a szél. A nagy tragédiát is túl sokáig húzzák. Mire megtudjuk, hogy mire megy ki ez az egész, már majdnem vége a filmnek. Ami azt is eredményezni, hogy a Vadon valami veszett unalmas! A belső monológok gyengék, a visszatekintésekben sincs semmi extra. A tájak gyönyörűek, jók az operatőri munka szép a fényképezés. De ennyiben ki is fújtak a pozitívumok. Mielőtt még megkapnám, hogy biztos nem nekem valóak az utazós filmek, baromság! Út a vadonba! Az egyik kedvenc filmem. Ezerszer jobb ennél a vacaknál! Baromira nem erre számítottam Jean-Marc Vallée rendezőtől. Egy gyötrelem volt végig ülni. A lista egyetlen darabja, amit kifejezetten rossznak is tartok.
9. Foxcatcher
Szeretem a sportdrámákat. A sportokat nem, de a belőlük készült filmeket, viszonylag ritkán tolják el nagyon durván. Na, itt ez megtörtént. A film igaz történet alapján készült, ami megpróbál választ adni rá, hogy egy bizonyos tragédia miért következett be. A Schultz birkózó testvérekről szól a Foxcatcher és a John du Pont nevű baromi gazdag férfiról. Aki bevásárolja magát a birkózásba. Holott semmi köze az egész sporthoz. Mindezt csak azért csinálja, hogy imponáljon az édesanyjának aki megveti őt.
Érdekes sztori és nagyon realisztikus. Túlságosan. Tankönyvszerű a történetmesélés. Száraz, unalmas, vontatott. Végtelenségig el van húzva egy rakás jelenet. Minden dekára kimért. Zene alig van a filmben, ami miatt szinte semmi hangulata nincs. Nagyon szürke ez a film. Piszkosul tudtam unni időnként.
Máskor meg lenyűgözött. Mivel? A színészekkel! Mindenki, Mark Ruffalo, Channing Tatum, Steve Carell. Egytől egyik szenzációs teljesítményt nyújtanak. Utóbbi kettőt nem igazán kedvelem, de korábban mindketten bizonyították már, hogy ha akarnak tudnak jól játszani. Hát most megint odatették magukat. Csak miattuk tartom egyszer megtekinthetőnek a filmet. Nagyon felemás élmény volt, de összességében nagy csalódás.
8. Automata
Mindig is imádtam a sci-fi mozikat, így nem volt kérdéses, hogy meg fogom nézni Antonio Banderas új filmjét, az Automatát. Az öntudatra ébredő robotok és mesterséges intelligencia sztorik valószínűleg sohasem mennek ki a divatból. Ez a film is ezt a témát boncolgatja csak nem túl sikeresen. A film nem rossz, de semmi újat nem ad hozzá a témakörhöz. Nincsenek egyedi módszerei, stílusa. Bemagolta Asimov és még néhány más alapmű elemeit és felmondja a kötelezőt. Eléggé cammogó tempóban. Egyszer azért érdemes megnézni.
7. Az útvesztő - Tűzpróba
Míg az első rész a meglepetések listáját erősítette, a folytatás már itt kötött ki. Nagyon egyszerű okok miatt. Az első rész megválaszolatlan kérdéseiről (minek kellett ez az egész labirintus) teljesen megfeledkezik a folytatás, mert halvány lila gőze nincs a válaszról. Bizony. Az egész sztorin érződik, hogy lövése sincs az írónak, hogy mit akart ezzel az egésszel és kínosan próbálja elkerülni a témát. Helyette a lehető legklisésebb megoldásokat választja terelésnek. Több frakció, akik szemben állnak egymással, posztapokaliptikus, sivatagos világ. És a totális megsemmisülés: ZOMBIK!
Könyörgöm, szakadjunk már el ettől! Mindenbe zombikat tesznek már! Ha jól láttam, még az Éhezők viadala utolsó részében is vannak már! Nem hiszem el, hogy ennyire nem volt ötlet!
A sztori teljesen értelmetlen, csak újabb és újabb kérdéseket vet fel a cselekmény, amikre ugyanúgy nem ad választ. A logikai bakik már sokkal szembeötlőbbek, mint az elsőnél. A film pedig nem rest teljesen hülyének nézni a közönségét.
Amikor kiszöknek a komplexumból, a csapat szétválik, hogy az A csapat a B csapat elé kerüljön és kinyissa nekik az ajtót. Mi a francért nem mentek akkor együtt? Minek kellett szétválni? A csapat teljesen hülye, mindenre Thomas jön rá. Csak asszisztálnak neki. Egy eszetlen nagy katyvasz lett a Tűzpróba. Sejtettem, hogy nem lesz olyan jó, mint az első, de ilyen szintű különbségre nem számítottam.
6. A 44. gyermek
Sajnos Tom Hardy Szovjetunióban játszódó krimije is ide került. A film elméletileg arról szólna, hogy egy sorozatgyilkos gyerekeket öldös, de a Szovjetunióban ugye nincsenek sorozatgyilkosok, mert... tudjuk miért. De Hardy karaktere, természetesen szembe megy a hatalom akaratával és kideríti az igazságot. Jól hangzik? Persze. Erről szól a film? A francot! Ez az egész téma, nagyjából 70 perc után kezdődik el! Addig azt kell nézni, hogy a megbecsült és nagyra tartott Leo Demidov és felesége kegyvesztetté válik és félreállítják őket. Nem akartam elhinni, hogy ennyire átverték az embereket. Én nem erre vagyok kíváncsi, engem ez baromira nem érdekel! Más filmben ezt 25 perc alatt lerendezték volna.
A film túlságosan hosszú, túl lassú és érdektelen. Na meg baromi felszínes és súlytalan. A Szovjetunióban mindenki besúgó, áruló, minden szürke, mindig esik a hó. Mi a tököm ez?
Tom Hardy kifejezetten erőtlen, ami tőle elképzelhetetlen volt eddig. Orosz akcentusa pedig vállalhatatlan! Noomi Rapace pedig tovább bizonyítja azt, hogy a tetovált lányon kívül semmilyen karaktert nem képes eljátszani. Rettenetes amit művel, iszonyatosan túlértékelt ez a nő! Érdekes módon a piszkos pénzben együtt játszanak szintén és ott jobban működött a dolog kettőjük között. Bár az tényleg egy baromi jó film.
Nagyon mérges voltam a 44. gyermekre.
5. Amerikai mesterlövész
Clint Eastwood, korunk egyik legnagyobb rendezője, aki képes volt megmutatni gyönyörűen, hogy milyen a "másik oldal" (Levelek Ivo Dzsimáról), aki egy ellentmondásos karaktert is remekül tud bemutatni (J. Edgar- Az FBI embere) készítette ezt. Ezt az izét. Egy USA fhak yeah propaganda filmet. Nem tanít semmit, csak hogy minden csadoros gonosz terrorista, de az amerikaiak bezzeg isten csecséből lettek fejve. Ők a Föld legnagyobb hősei! Vérlázítóan egyoldalú az Amerikai mesterlövész! Fogalmam sincs mit gondolt Eastwood, amikor leforgatta. De látva a gyengécske trükköket, meg a műbabát, szerintem ő is magasról tett erre az egészre. Csak gyorsan összedobott valamit rendelésre. Ami számomra érthetetlen. Letett már annyit bőven az asztalra, hogy bizonyos dolgokra nemet mondjon. A film egyébként nézhető, de ebből Eastwoodnak egy mesterművet kellett volna készítenie. Óriási csalódás!
4. Holtodiglan
David Fincher a legtöbb esetben olyan filmeket készít, amiket vagy imádok (Harcosok klubja, Hetedik, Játsz/ma, A tetovált lány), vagy egyáltalán nem tudok velük mit kezdeni (Alien 3, A zodiákus, Közösségi háló). Nyilván ebből már ki lehet találni, hogy legújabb filmje melyik kikötőben horgonyzott le. Egy izzadságszagú, nyakatekert történet, tele annyi fordulattal amitől már herótom volt egy idő után. Felidegesített a film! Túlzásba vitte ezt az egész csavarosdit. A főszereplő színészek, szerintem kifejezetten gyengék voltak. A nő Oscar jelölését nem is értem. Az összes figura rettenetesen antipatikus. Képtelenség bárkinek is szurkolni. Erre rádob még pár lapáttal a film, "csavaros" megoldása. Gyakorlatilag fél óránként váltogatja, hogy ki a pozitív és a negatív szereplője a sztorinak. Aztán jön a nagy tanulság: Hát senki! Teszi mindezt a lehető legfárasztóbb stílusban.
A film egyébként rettentő hosszú, két és fél óra. Vontatott és eléggé unalmas is. Én csak három részletben bírtam végigülni, annyira nem tudott lekötni. Több témát akar bemutatni, de gőze nincs róla, hogy melyiket tartsa fókuszban, így állandó jelleggel szétesik a film.
SPOILER ON:
Az meg röhej, hogy a rendőrség tudja, hogy a nőnek állandóan bajai voltak férfiakkal. Nem lett nekik gyanús, hogy már harmadjára akar tönkre tenni valakit? És lehet, hogy igazából ő kavarja a sz*rt?
SPOILER OFF
A Holtodiglan egy türelemjáték, amiben ezek szerint én alul maradtam, mivel mindenki imádja csak én nem. Vállalom. Szerintem egy bitang nagy mellélövés volt.
3. Légszomj
Robert Kirkman, a The Walking Dead képregények írója producereskedett, ezen a kis költségvetésű sci-fi, kamaradarabon. Nem is volt rest a TV sorozat legjobb karakterét eljátszó színészt, Norman Reedust felkérni az egyik főszerepre. Nálam ennyi elég is volt, hogy várjam az Airt. A pozitívumokkal kezdeném.
A két főszereplő fantasztikus! Eszméletlen jól tudnak összedolgozni, pedig karaktereik nincsenek igazán jól megírva. A díszletek egészen jól néznek ki és a film végig nagyon hangulatos. A baj az, hogy a szereplők viszonyával --tré helyzetben van-e még barátság-- nem foglalkoznak eleget. Helyette hülye látomásokkal fárasztják az embert. Pedig éppen az lenne a legnagyobb ereje a filmnek, ahogy két erős karakter, más-más nézetekkel szembekerül egymással. A Sunset Limited című filmet tudom ajánlani ebben a témában. Valami hasonlót vártam volna a Légszomjtól is de nem ez lett. Az érdekes alapfelállás végül egy átlagos, üldözős-menekülős utolsó húsz percbe torkollik. Egy annyira felháborító és önző tanulságot akar végül leközölni az ember felé, hogy én majdnem belerúgtam a TV-be mérgemben! Sajnálom, hogy pont itt kell dobogósnak lennie egy ilyen filmnek. A koncepcióban jóval több kraft lenne.
2. Sin City - Ölni tudnál érte
Ezüstérmes lett Robert Rodriguez kultfilmjének folytatása. A látványilag még mindig nagyon ott van a filmben. De az a szenvedély, az a lelkesedés, ami az első filmet belengte, az itt teljesen hiányzik. Ordít a filmről, hogy csak muszájból készítették el. Rodriguez pályáját nézve gyanítom, hogy ő már teljesen kiégett. A Terror bolygó óta nem rendezett olyan filmet, ami tényleg jellemző rá és nagyon jó! A Machete poénnak persze nem volt rossz, de nem volt egy nagy durranás. A három sztoriból igazából csak egy ami igazán jóra sikerült, a címadó Ölni tudnál érte. A másik kettőt direkt, a filmhez írta a képregényeket is kitaláló Frank Miller. Na, ezek már elég felemásak. A pókeres sztori még egész érdekes, de a Jessica Alba bosszúfilm vállalhatatlan! Nem igazán értem, hogy miért kellett új történeteket írni. Van egy csomó rövid sztori, illetve kettő rendes kötet. A családi kötelékek és a Hell and Back. Miért nem azok következtek?
Bár a Sin Cityket nem a logikájuk és történetük miatt szereti az ember, engem kifejezetten zavart, hogy az új sztorik a Sin City idővonalat teljesen szétbarmolták. A Nancys történet sehova sem illeszthető be például. Túl sokáig húzták a folytatás készítését. Ha pár évvel az első részre rá jött volna, szerintem még meg lett volna az a tűz, az a rajongás, ami az első filmen tetten érhető. Így viszont csak hakninak tűnik. Szomorú vagyok, hogy az egyik kedvenc képregényfilmem csak egy közepes folytatást kapott.
1. Csillagok között
Szinte érzem, a megvető pillantásokat és gyűlöleteket. Vállalom, nálam Christopher Nolan legambiciózusabb filmje elhasalt. De durván! Egyáltalán nem ilyen filmre számítottam. A Nolanre annyira jellemző csavart azonnal kitaláltam, amikor mutogatták azt a bizonyos polcot. Csak abban reménykedtem, hogy a módja, ahogyan azt meglépik, valami érdekes dolog lesz. Hát az lett, csak szerintem egy marhaság!
SPOILER ON:
Tehát a jövő emberei építenek egy hiperkockát, ami a főhős könyvespolca mögé vezet. Hogy üzenhessen a lányának. Ha tudtak építeni egy ilyen szerkezetet, mi a francért nem találtak ki valami kézzelfoghatóbb, egyértelműbb megoldást? Ez így egy hülyeség!
SPOILER OFF
A legnagyobb bajom a filmmel az, hogy kreált! A spoileres szekcióban taglalt dolog is túlságosan mesterséges, ahogy az egész film. Nolan hozzáállása ezzel a filmmel az volt, hogy "Na most olyan epikus, ledöbbentő alkotással fogok előrukkolni, hogy besz*rtok parasztok!" Ez szerintem rettenetesen káros és nagyon nem állt jól a filmnek. Végig mesterkélt hatást kelt, nem éreztem mögötte azt az igazi nolani precizitást és mélységet. Csak annak valami erőltetett változatát. Az érzelmi töltete ennek ellenére kifejezetten jól működik! Matthew McConaughey (soha nem fogom tudni ezt a nevet segítség nélkül leírni) parádésan játszik. Akinek van szíve, az ott, annál a felvételes résznél vele együtt bömbölt. Mindenki más sajnos csak alibizik. A Földön játszódó részek kifejezetten gyengék. Matt Damon karakterének motivációi is totál érthetetlenek és természetellenesek. Csak azért van, hogy legyen még egy balhé a filmben. De a nagy kedvencem a "hegyek", amikről aztán kiderül, hogy hullám. Egy feketelyukból épségben kikecmergő űrhajó számítógépe, nem tud különbséget tenni hegyek és hullámok között? Ti hülyének néztek engem? De Anne Hathaway szeretet monológja is kínosan hatásvadász volt.
Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer azt mondom egy Nolan filmre, hogy nem tetszett. De ennek is el kellett jönnie egyszer. A 2015-ös év legnagyobb csalódása számomra az Interstellar, a Csillagok között volt. Ami hibáival és vitatható hozzáállásával együtt is, egy erős közepest megérdemel. De nem többet!
