- A nihilista Hatred a Steam Greenlightra került
- Cikkünk a témában: Vélemény: Hatred és Microsoft
A Hatred egy öncélúan brutális játék, ezt már most garantálni lehet, pedig még kész sincs – és valószínűleg jobban járna a játékvilág, ha sohasem készülne el. Az izometrikus nézetű, az Unreal Engine 4 hajtotta akciójátékban ugyanis egy pszichopatát alakíthatunk majd, akivel kényünk-kedvünk szerint, válogatott és ocsmány módon ölhetjük le a Föld békés lakóit, hiszen a készítők szerint az vicces és szórakoztató. No comment…
A lengyel fejlesztőcsapat, a Destructive Creations most úgy gondolta, hogy munkásságuk befejezéséhez a közösség támogatását kéri, így a Hatredet feltették a Steam Greenlightra. És ehhez még egy trailert is készítettek, nehogy elfeledjük már mindazt, amit az első videó ránk zúdított.
Hosszú ideje játszom már, idestova 15 éve és meganyi erőszakos, csúnya, morbid játékkal hozott össze a sors. Mégis, teljes lelki nyugalommal kijelenthetem, nem lettem tömeggyilkos, szatír,vadbarom, ámokfutó stb... Nem értem, ez a játék miben különbözne bármilyen fps/tps/bármitől, ahol halomra lövünk embereket/alieneket stb-ket egy, vagy több, a fejlesztők által javasolt és behatárolt ideológiák szerint. Cod... a sorozat alat egy átlag gamer a single kampány során szerintem 1,000000 embert mészárolt le...katonákat, besorozottakat, akiknek fogalmunk sem volt a hátterükről, családjukról, motivációjukról...megláttuk, megöltülk....érdekes, itt nem hallottam vagy láttam bármilyen felháborodást.
A végére egy kérdés: ha a Hatred-ben mondjuk elmebetegeket, sorozatgyilkosokat, bűnözőket kellene ölni, ugyanilyen módon, ahogy most a civileket...akkor is ekkora lenne a felháborodás és az ellenszenv?
A kommentemben már valóban fikáztam, jóízűen és őszintén. Amúgy nem, nem nézek le senkit, aki ilyennel játszik, még azt sem, aki élvezetét leli benne. Én is szeretem a bűnös élvezetet. De van egy határ, amit szerintem nem szabad átlépnie egy felelős alkotónak. Hogy visszautaljak rocknrolla szavaira, nyilván nem azért kell felelősséget vállalnia az alkotónak, mert XY bekattant és brahiból leölt egy iskolányi embert. Sicc, ilyen nincs! De azért, hogy mit ad át, azért vállalhat felelősséget.
Sajnos a világ nem fekete és fehér, az ölés sem az. Nem lehet, természetünkből és világunkból fakad, így leegyszerűsíteni úgy a dolgot, hogy egy kalap alá vehető minden alkotás, amiben ölnek, szerintem botor dolog. Nem téves(!!!), csak botor. Ahogy az oroszlán sem tehető felelőssé, mert megöli a sebesült zebrát, úgy a tömegmészáros diktátort kilövő ügynök-orgyilkost sem biztos, hogy el lehet ítélni - persze el lehet, miért ne, csak hát morálisan hová is billen a mérleg? Bonyolult kérdések ezek, na, nem hiába mozgatja meg az embereket - megjegyzem, addig jó.
Nyilván ez a játék is lehet szórakoztató, és aki szórakozik rajta, nem lesz bűnös - a játék sem lesz ördögtől való. Számomra az, én tuti nem fakadnék sírva, ha nem jelenne meg, de a fejlesztőknek sem fogok dühös leveleket írni, ha mégis - de ez egyéni vélemény, egyéni felfogás, nem univerzális kijelentés. Ezer és egy játék van, ami XY okból nem érdekel, ezer és egy, ami XY-ból igen. És sosem rejtettem véka alá a véleményem ezekről - szóval, ha lesz még ilyen Hatred kaliberű játék, azt is valószínűleg úgy fogom megfogalmazni, hogy a hír a véleményem is tükrözze. De nekem is vannak erkölcsi defektjeim, amik egy részét a videojátékokban élek ki. Nem véletlen, hogy vonzódom az akciójátékokhoz, nem véletlen van egy halom alien figurám, nem véletlen vannak airsoft fegyverek a falamon, stb. Szóval távol álljon tőlem, hogy elítéljem azt, aki játszani fog a Hatreddel, vagy azt állítsam, hogy nem lesz szórakoztató (legfeljebb nem lesz sokáig szórakoztató, mert a monoton embergyilkolás - hangsúly: monoton - nem éppen az), vagy stb. - napestig lehetne sorolni. Sőt, legyen botrány is körülötte, legalább lesz miről írnunk. Viszont akkor is azt mondom, hogy van egy határ, amit szerintem felelős alkotó nem léphet át, viszont a Hatred fejlesztői úgy látom MOST, hogy megtették. De ha körítenek köré egy olyan sztorit, ami mindezt indokolja - legyen az akár szimpla önirónia -, akkor megkövetem a játékot. És tudjátok mit? Legyen így! Ritka, de örömteli érzés, ha tévedhetek valamivel kapcsolatban.
Jó tudni, hogy a PC Guru mára botrány- és bulvármagazinná nőtte ki magát.
A kommentemben már valóban fikáztam, jóízűen és őszintén. Amúgy nem, nem nézek le senkit, aki ilyennel játszik, még azt sem, aki élvezetét leli benne. Én is szeretem a bűnös élvezetet. De van egy határ, amit szerintem nem szabad átlépnie egy felelős alkotónak. Hogy visszautaljak rocknrolla szavaira, nyilván nem azért kell felelősséget vállalnia az alkotónak, mert XY bekattant és brahiból leölt egy iskolányi embert. Sicc, ilyen nincs! De azért, hogy mit ad át, azért vállalhat felelősséget.
Sajnos a világ nem fekete és fehér, az ölés sem az. Nem lehet, természetünkből és világunkból fakad, így leegyszerűsíteni úgy a dolgot, hogy egy kalap alá vehető minden alkotás, amiben ölnek, szerintem botor dolog. Nem téves(!!!), csak botor. Ahogy az oroszlán sem tehető felelőssé, mert megöli a sebesült zebrát, úgy a tömegmészáros diktátort kilövő ügynök-orgyilkost sem biztos, hogy el lehet ítélni - persze el lehet, miért ne, csak hát morálisan hová is billen a mérleg? Bonyolult kérdések ezek, na, nem hiába mozgatja meg az embereket - megjegyzem, addig jó.
Nyilván ez a játék is lehet szórakoztató, és aki szórakozik rajta, nem lesz bűnös - a játék sem lesz ördögtől való. Számomra az, én tuti nem fakadnék sírva, ha nem jelenne meg, de a fejlesztőknek sem fogok dühös leveleket írni, ha mégis - de ez egyéni vélemény, egyéni felfogás, nem univerzális kijelentés. Ezer és egy játék van, ami XY okból nem érdekel, ezer és egy, ami XY-ból igen. És sosem rejtettem véka alá a véleményem ezekről - szóval, ha lesz még ilyen Hatred kaliberű játék, azt is valószínűleg úgy fogom megfogalmazni, hogy a hír a véleményem is tükrözze. De nekem is vannak erkölcsi defektjeim, amik egy részét a videojátékokban élek ki. Nem véletlen, hogy vonzódom az akciójátékokhoz, nem véletlen van egy halom alien figurám, nem véletlen vannak airsoft fegyverek a falamon, stb. Szóval távol álljon tőlem, hogy elítéljem azt, aki játszani fog a Hatreddel, vagy azt állítsam, hogy nem lesz szórakoztató (legfeljebb nem lesz sokáig szórakoztató, mert a monoton embergyilkolás - hangsúly: monoton - nem éppen az), vagy stb. - napestig lehetne sorolni. Sőt, legyen botrány is körülötte, legalább lesz miről írnunk. Viszont akkor is azt mondom, hogy van egy határ, amit szerintem felelős alkotó nem léphet át, viszont a Hatred fejlesztői úgy látom MOST, hogy megtették. De ha körítenek köré egy olyan sztorit, ami mindezt indokolja - legyen az akár szimpla önirónia -, akkor megkövetem a játékot. És tudjátok mit? Legyen így! Ritka, de örömteli érzés, ha tévedhetek valamivel kapcsolatban.
Jó tudni, hogy a PC Guru mára botrány- és bulvármagazinná nőtte ki magát.
A kommentemben már valóban fikáztam, jóízűen és őszintén. Amúgy nem, nem nézek le senkit, aki ilyennel játszik, még azt sem, aki élvezetét leli benne. Én is szeretem a bűnös élvezetet. De van egy határ, amit szerintem nem szabad átlépnie egy felelős alkotónak. Hogy visszautaljak rocknrolla szavaira, nyilván nem azért kell felelősséget vállalnia az alkotónak, mert XY bekattant és brahiból leölt egy iskolányi embert. Sicc, ilyen nincs! De azért, hogy mit ad át, azért vállalhat felelősséget.
Sajnos a világ nem fekete és fehér, az ölés sem az. Nem lehet, természetünkből és világunkból fakad, így leegyszerűsíteni úgy a dolgot, hogy egy kalap alá vehető minden alkotás, amiben ölnek, szerintem botor dolog. Nem téves(!!!), csak botor. Ahogy az oroszlán sem tehető felelőssé, mert megöli a sebesült zebrát, úgy a tömegmészáros diktátort kilövő ügynök-orgyilkost sem biztos, hogy el lehet ítélni - persze el lehet, miért ne, csak hát morálisan hová is billen a mérleg? Bonyolult kérdések ezek, na, nem hiába mozgatja meg az embereket - megjegyzem, addig jó.
Nyilván ez a játék is lehet szórakoztató, és aki szórakozik rajta, nem lesz bűnös - a játék sem lesz ördögtől való. Számomra az, én tuti nem fakadnék sírva, ha nem jelenne meg, de a fejlesztőknek sem fogok dühös leveleket írni, ha mégis - de ez egyéni vélemény, egyéni felfogás, nem univerzális kijelentés. Ezer és egy játék van, ami XY okból nem érdekel, ezer és egy, ami XY-ból igen. És sosem rejtettem véka alá a véleményem ezekről - szóval, ha lesz még ilyen Hatred kaliberű játék, azt is valószínűleg úgy fogom megfogalmazni, hogy a hír a véleményem is tükrözze. De nekem is vannak erkölcsi defektjeim, amik egy részét a videojátékokban élek ki. Nem véletlen, hogy vonzódom az akciójátékokhoz, nem véletlen van egy halom alien figurám, nem véletlen vannak airsoft fegyverek a falamon, stb. Szóval távol álljon tőlem, hogy elítéljem azt, aki játszani fog a Hatreddel, vagy azt állítsam, hogy nem lesz szórakoztató (legfeljebb nem lesz sokáig szórakoztató, mert a monoton embergyilkolás - hangsúly: monoton - nem éppen az), vagy stb. - napestig lehetne sorolni. Sőt, legyen botrány is körülötte, legalább lesz miről írnunk. Viszont akkor is azt mondom, hogy van egy határ, amit szerintem felelős alkotó nem léphet át, viszont a Hatred fejlesztői úgy látom MOST, hogy megtették. De ha körítenek köré egy olyan sztorit, ami mindezt indokolja - legyen az akár szimpla önirónia -, akkor megkövetem a játékot. És tudjátok mit? Legyen így! Ritka, de örömteli érzés, ha tévedhetek valamivel kapcsolatban.
Egyetertek a tobbi mondanivaloddal, es pont ezert erzem 'igazsagtalannak' azt a hangvitelt, amivel elo lett adva ez a jatek itt.
Szerintem mindent meg kell tanulni a helyén kezelni, az FPS-eket is, és a többi játékot is. Ugyan úgy ahogy a könyveket/filmeket. Az hogy kiből milyen reakciókat váltanak ki ezek a szellemi termékek az már más kérdés. De ilyen erővel egyik se legyen mert valaki bekattanhat bármelyiktől. Ez így bullshit, És véleményem szerint ha valaki ilyenektől bekattan és elborul az agya, nem lehet felelőst keresni, hogy na amiatt. Mert nincs is. Nem lehet hibáztatni se egy kiadót se egy filmgyártót ilyen miatt. Az egyéni viselkedési problémákért az az egyén felelős nem más. Igen lehet nála valami katalizátor ez tény, de ezért nem a könyv írója a hibás, vagy a film készítői esetleg a játék kiadója. Mindenkinek el kell dönteni mivel játszik, mit olvas vagy néz. És ha valaki ennyire labilis akkor azt kezelni kell, vagy pedig meg kell tanulnia kontrollálni magát hogy akkor azt meg azt nem csinálja, nem olvas olyan könyvet, stb.
Az más kérdés hogy én kíváncsi lennék erre a produktumra, kész állapotában. Tisztán objektív szemszögből, hogy lett-e neki bővebb sztorija, milyen a játékmenet és társai. És az egy megint más kérdés hogy mennyire támogatom az,t hogy ez meg is jelenjen... (én pl. nem szavaztam rá amíg lehetett).
És akkor most már tényleg, miért is gondolom így? Sok okból. Vegyük a legáltalánosabbat, és ami a legelsők között merülne fel, ha megjelenik ez a játék: valaki lemészárol néhány tucat iskolást. Aztán véletlen ezt a szutykot megtalálják a gépén. Na, szerintetek mi jönne utána? Hát persze, hogy a „videojátékok erőszakosak és durvák és megrontják az ártatlan lelkeket” című sláger. Csakhogy mi szegény játékosok ebben az esetben legfeljebb széttehetjük a kezünket, mert ellenérvünk nem lenne. Ugyanis egy GTAval ellentétben a Hatred és a többi ehhez hasonló undormány tökéletes eszköz a sláger dúdolóinak, hiszen pontosan erre buzdítja a játékost: ölj! Gyilkolj, minél brutálisabban, annál jobb. Következmények nélkül, sőt, jutalomból! Ez a videojáték ezt üzeni: ha teli a tököd a világgal, menj ki, és válogatás nélkül ölj, mert – és itt most a készítők szavait használom – az vicc, szórakozás. S ha egy ilyen játék van a Jack Thompson ivadékoknak a kezében, az ellen nem tudunk felszólalni, nem tudjuk azzal szemben védeni a videojátékokat. Egy GTA5-tel szemben bármikor, bárhol képes vagyok védőbeszédet intézni, egy Hatreddel szemben legfeljebb annyit mondhatok: igazatok van.
A baj persze nem azokkal van, akik képesek különbséget tenni pixelgyilkosság és a valódi élet kioltása között. Én ilyen vagyok, remélem, hogy a PGO olvasói mind ilyenek. No, nekem még ez sem feltétlen szórakozás, ám elfogadom, hogy valakinek van – hazudnék, ha azt mondanám, hogy a GTA-ban (a San Andreasban vagy a GTA3-ban, nem is tudom) nem hívtam be sohasem a tankot kóddal, aztán kezdtem meg a tömegmészárlást. Ugyanúgy hazudnék, ha azt mondanám, hogy a Modern Warfare 2-ben nem húztam meg a ravaszt azon a bizonyos reptéri pályán. De mi különbséget tudunk tenni a között, hogy hol és milyen formában húzzuk meg a ravaszt. Csakhogy van, aki erre képtelen, mert ott fenn, a nyakán ülő tökben valami nem működik megfelelően. Tetszik vagy sem, vannak ilyen emberek. És azoknak katalizátor lehet egy ilyen Hatred. Igaz, a kérdést el lehet ütni olyannal, hogy ha nem ez, akkor majd valami más gyújtja be. Persze, nyilván a John Rambo is kiütheti nála a biztosítékot, de feltétlen szükségünk van arra, hogy egy játékfejlesztő adja a kezébe a katalizátort? Ráadásul azt sem szabad elfelejteni, hogy egyáltalán nem biztos, hogy más megőrjíti. A videojátékok, mivel átélhetőbbek, mint bármilyen más médium, erőteljesebb hatást gyakorolhatnak egy agyamentre. Könnyen megeshet, hogy az a szerencsétlen nem hülyül be filmtől, vagy könyvtől. Nyilván az ellenkezője is igaz, de akkor sem szabad ezt a dolgot ezzel a vállvonogatásos habitussal elütni.
Igen, én hét éves korom óta játszom, ráadásul nem a Tetrisszel kezdtem. Golden Axe, Doom, Wolfenstein 3D, sőt, Duke Nukem még nem is volt akkoriban 3D-s. A legbékésebb játékom talán a Prehistorik volt. Ennek ellenére az elmúlt huszonkét évben még senkit sem öltem meg, legfeljebb a regényeimben/novelláimban. Érv ez? Részben igen, részben nem, mert csak egy ember vagyok, nem az összes ember. Attól, hogy rám nem hat, másra még hathat. Mint ahogy hat is, akár a gyerekre is – nézünk csúnyán a korhatár besorolásra, ám azért az nem teljesen heccből van ott a dobozokon. Az Alienst anno szintén hét évesen láttam, ennek ellenére nem ajánlom egy gyereknek azt a filmet. Tizenegy évesen kijátszottam a Quake-t, ettől függetlenül nem biztos, hogy a kezébe nyomnám egy tizenegy évesnek. A mai nevelési szokások mellett semmiképpen. Mert ugye nem mindegy, hogy mellettem ott ült apám, anyám, és elmagyarázták, hogy ez meg az nem jó, ez a valóságban nem így megy, stb. Magyarán neveltek. Ma meg sajnos sok esetben – de nem minden esetben! – csak leültetik a gyereket a GTA elé, azt nesze koma, játssz. Ja, hogy elmagyarázza a szülő, hogy a járdán hajtani azért nem szép dolog, hát kérem, arra most pont nincs ideje. Se később, se máskor. Majd a játékból megtudja. Mondjuk pont a Hatredből, aminek nevelő értékét hadd ne kelljen minősítenem, mert nem tintafestéket nem igazán tűrnének azok a szavak.
Aztán neveztetek itt hipokratának, műbalhézónak, stb. Hát… Nos, bizonyos szemszögből nézve lehet, hogy kicsit tényleg álszent vagyok, elvégre mészároskodtam videojátékban, ahogy azt fent bevallottam. De csak egy ici-picit, s ezt a kérdést most két részre véve megkísérlem megmagyarázni, miért gondolom így.
1. Igen, egy-két hajtós suli-, később munkanap után ugyanolyan jól esik kicsit zúzni a GTA-ban, mint megnéznem egy Transformers-filmet, vagy lego-gyűjteményem kiborításával építeni valamit. Levezethetem a felgyülemlett feszültséget, vagy éppen kihúzza az agyat a mindennapi élet súlya alól. Mindkettőre szükség lehet a hajtás után. De ezek nem is igazán tudatos játékok, vagy tudatos filmnézés, nem azt a célt szolgálják nálam, amit, mondjuk, normális körülmények között szolgál egy játék vagy film. Mert amikor a játék miatt játszom, amikor a történet, a karakterek sorsa, a játék világa érdekel, ezek felfedezése hajt, akkor már nem rendelek tankot a GTA-ban, sőt, még a járdára sem hajtok fel szándékosan – az más kérdés, hogy a pocsék fizika miatt ez nagyjából kivitelezhetetlen feladat. A szerepjátékokban is mindig a jó oldalt választom, legfeljebb egyszer játszom ki azokat a rossz/morálisan elítélhetőbb oldalon, akkor csak azért, hogy meglegyen a magamtól megkövetelt átfogó kép – ezt viszont majdnem mindenben megkövetelem magamtól. És akkor sem élvezem. Komolyan, még a Mass Effectben is hónapokba telt, mire az első két játékban kivittem a renegát Shepardot, az ME3-ban meg azóta sem volt kedvem nekifutni azzal a mentéssel, pedig már lassan két tucatszor kipörgettem a játékot – pozitív hőssel. És szakadjon rám a mennyezet, ha ez nem igaz: sohasem ültem még le Postal, Manhunt vagy Hotline Miami elé. Ezek és az ezekhez hasonló, csak a céltalan ölést célul kitűző játékok istentelenül taszítanak.
2.) Ezzel rákanyarodva a második szakaszra: mert ezek csak az ölést tűzik ki célul. És ez az, amivel meg tudom védeni a videojátékokat, ha a GTA a példa, és nem, ha a Hatred az. A GTA-ban nem vagy rákötelezve arra, hogy ártatlanokat gyilkolj, nem jutalmaznak azért, nem üzeni, hogy ez így jó, vicces, szórakoztató. Sőt, éppen ellenkezőleg, a GTA kifejezetten büntet, hiszen minden helytelen tettért nő a körözöttségünk, ami által egyre nehezebb lesz a küldetés, és ha csak nem folyamodunk csaláshoz, bizony könnyen el is bukhatjuk a játékot (tudom, a GTA-nál sem éppen nevelő célzatú a dolog, de a játék keretein belül akkor sem üzeni, hogy ügyes voltál kisfiam). És ezek fontos tényezők: választás, következmény, üzenet. Nem mindegy, hogy az ártatlan polgár elgázolása után rád szakad a rendőrség, vagy, hogy jutalmat kapsz, miután ledugtad egy nő torkán a pisztolyt és a betonra loccsantottad az agyát.
Ezért pedig felelősek az alkotók, s nem csak a játékiparban, mindenhol: könyv, film, sorozat, videojáték, képregény, és a többi. Az Infinity Ward ugyanúgy, mint a 20th Century Fox vagy mint én. Mert az alkotások eljutnak az emberekhez, példát mutatnak az embereknek és hatnak az emberekre. És ha egy játék olyan, amilyen a Hatred, az jobb, ha senkihez sem jut el, ha senkinek sem mutat példát, ha senkire sem hat.
Ezek azok a dolgok, amik ha nem is tudatosan, de tudat alatt eljutnak az emberhez, amiket a saját habitusuknak és elmeállapotuknak megfelelően fognak fel, vonják le abból a következtetést. Ugyan senki sem garantálhatja, hogy ez mindig minden helyzetben jó lesz, viszont az olajat sem kell szándékosan a tűzre önteni Hatred-kaliberű játékokkal. És igen, ez az én szuverén véleményem, elvégre e komment és a hír fölött is a Dzséjt név szerepel, nem az, hogy A Játékvilág. Szerény véleményem szerint a játékvilág jobban járna, ha ez a borzadály sohasem jelenne meg.
Miért is járna jobban a játékvilág? Ezt magyarázza már el valaki. A másik hogy inkább jelenjenek meg ilyen játékok amik tudnak nyújtani valami mást is (még ha sok embernek ez nem is tetszik) mint a mostani AAA kategóriás címek amik kész sincsenek és úgy adják ki őket hogy szarásig vannak bugokkal és lényegében ugyanaz a játék egy kis extra tartalommal meg valamivel jobb grafikával, és természetesen 12 800 200 DLC-ről se feledkezzünk meg ahol 15 euróért vehetsz 2 új mapot meg 3 új fegyvert. Szerintem a dolgok amiket leírtam azok ártanak a játékvilágnak és nem az ha kiadnak egy ilyen Hatredet aminek már most van egy masszív rajongótábora.
Kedves cikkíró: a te véleményed nem egyenlő a "játékvilág" véleményével. Durván hipokratára sikerült ez az írás.
Hotline Miami nekem is megvan. Messze egyik legjobb indie játék. és pl. nem azért mert ölni kell benne, hanem mert kicseszett nehéz. 1 szabály van benne és azt gyorsan meg is tanulja az ember. EMBER vagy és halandó. Nem COD és társai féle katona. Amúgy meg ilyen erővel bármelyik háborús FPS lehetne célpont. Embereket kell megölnöd ott is. Ha a valóságot nézem akkor ugyan úgy a túloldalon álló katonának is van családja, gyerekei és ugyan úgy a hazájáért harcol mint az az ember aki a túloldalon áll. Csak a színek mások a ruháikon. Szóval ugyan úgy van ennek is létjogosultsága. Itt civileket ölünk ennyi. Aki meg nem tud különbséget tenni játék és valóság között ott problémák vannak, és segítségre szorul.
Én pl kifejezetten várom. 1 ok miatt. Ha jól csinálják akár a Hotline Miami nyomdokaiba is léphet. és miért ne csinálnák jól.
Miért is járna jobban a játékvilág? Ezt magyarázza már el valaki. A másik hogy inkább jelenjenek meg ilyen játékok amik tudnak nyújtani valami mást is (még ha sok embernek ez nem is tetszik) mint a mostani AAA kategóriás címek amik kész sincsenek és úgy adják ki őket hogy szarásig vannak bugokkal és lényegében ugyanaz a játék egy kis extra tartalommal meg valamivel jobb grafikával, és természetesen 12 800 200 DLC-ről se feledkezzünk meg ahol 15 euróért vehetsz 2 új mapot meg 3 új fegyvert. Szerintem a dolgok amiket leírtam azok ártanak a játékvilágnak és nem az ha kiadnak egy ilyen Hatredet aminek már most van egy masszív rajongótábora.