A legidegesítőbb netes kommentek

A cikk címének tükrében meglepő lehet azzal az önvallomással kezdenem ezt a szösszenetet, hogy eléggé alulfejlett fórumozó vagyok, mégis ez a helyzet: a gamingportálokat és -fórumokat inkább csak olvasgatom, de a közösségi médiafelületeken is általában csak passzív megfigyelő vagyok. Tapasztalataim az ezeken futó diskurzusokról viszont így is vannak: eddigi netes garázdálkodásaim során elég sok olyan hazai és külföldi online eszmecserét láttam a monitoron kibontakozni, ahol idővel olyan netes hozzászólások bukkantak fel, melyek egy vitához semmit nem tesznek hozzá, ellenben könnyen személyeskedéssé degradálhatják a diskurzust. A sokszor lekezelő stíluson túl e kommentek közös jellemzője, hogy valamilyen érvelési hibán, kiforgatott gondolatmeneten, vagy logikai bukfencen alapulnak, tartalmuk tehát támadható, és logikus érveléssel le is szerelhető. Lentebb ezen kommentek (általam ismert) leggyakoribb típusait vesézem ki, a lista ennek megfelelően erősen szubjektív, akárcsak azok analízise – kérlek titeket, hogy ezt vegyétek figyelembe!

(Ezen kommentek természetesen univerzálisak is, azaz a gamer-oldalak és -fórumok mellett filmek, sorozatok, könyvek, vagy zenei témák kibeszélésénél is gyakran felbukkannak, videojátékos oldal lévén viszont a cikkben csak a játékvilágból hozott példákra szorítkozok.)

„Csinálj jobbat!”

Talán az egyik legrégebbi és legidegesítőbb beszólás a listaelemek közül, egyben a legbiztosabb jele annak, hogy valaki észérvek helyett érzelmi alapon véd egy játékot. Érkezése kiszámítható: amint megjelennek a kritikusabb hangok, szinte biztos, hogy lesz valaki, aki elsüti ezt a szemantikai vaktöltényt.

Elvégre miért is lenne ez egy jó riposzt? Tényleg játékfejlesztőnek kell lennünk ahhoz, hogy leírhassuk, hogy egy játék szerintünk nem jó (vagy ugyanezen logika alapján filmrendezőnek, hogy elmondhassuk, miért nem tetszett egy film)? Elárulom, nem. Az ízlés szerencsére egyéni tulajdonság, így jobb ha hozzászokunk a gondolathoz, hogy egy adott kedvencünk online kitárgyalásánál olyanok is belefolyhatnak a társalgásba, akiknek fenntartásaik vannak a témával kapcsolatban.

Figyelem, a "Csinálj jobbat!" akkor sem elfogadható válasz, ha az ellenvélemény nyilvánvalóan trollkodja a topikot, vagy érvei kimerülnek abban, hogy...

„Ez egy rakás sz*r!”

A vélemény szabad, de ha egyszer már kritizálunk valamit, akkor jó lenne, ha azt érvekkel alátámasztva tennénk. Sajnos nem mindenki osztja ezt az álláspontot: vannak arcok, akik vagy vegetatív állapotban leledző vitakultúrájuk, vagy szimpla trollkodás végett a fentihez hasonló beböfögésekkel flamelik szét a témát. Egy játék megalapozatlan és alpári becsmérlése nemcsak hogy semmit nem tesz hozzá a diskurzushoz, de elkövetőjéről is látványos szegénységi bizonyítványt állít ki. Bár igen nehéz, de a leghatékonyabb megoldás ilyenkor mégis az, ha szólunk az oldal moderátorainak, és az intézkedésig ignoráljuk az ilyen beszólásokat –  elvégre ha valaki az érveket altesti stílussal helyettesíti, eleve nem lehet vitaképes. (Bezzeg a banhammer, vagy ahogy Chris mondaná, „isten ujja” nagy élvezettel csaphat le reá! – Chocho)

Természetesen aki akarja, megpróbálhatja melegebb éghajlatra küldeni az elkövetőket, ezt viszont ne úgy tegyük, hogy megkérdezzük tőle:

„Miért kommentelsz, ha nem tetszik a játék?”

Azért, mert megteheti. Tetszik vagy sem, az interneten alapjában véve mindenki ott böngészik, ahol akar, és ahhoz a témához szól hozzá, amelyikhez szeretne (hogy ezt miképp teszi, az már persze más kérdés, lásd a második pontot). Gondoljunk csak bele: tényleg csak akkor szólhat hozzá valaki egy témához, ha az adott játékkal kapcsolatban mindent rózsaszínben lát, és nem fogalmaz meg semmilyen kritikát vagy negatívumot? Ha ez szerinted rendben van, akkor hajrá, legyen béke, szeretet és egyetértés, de így hót ziher, hogy megölitek az értelmes eszmecserét is a témában – elvégre elég unalmas az a beszélgetés, amiben a résztvevők mindig mindenben egyetértenek.

A fenti gondolatmenet persze eléggé sarkosított (elvégre stílus tekintetében a kritikus, ámde tartalmas hozzászólások is igen széles skálán mozoghatnak), de remélem, a mondandóm lényege azért átjött: ne utáljunk ki egy topikból vagy üzenetfolyamból senkit csak azért, mert fenntartásai vannak a témával kapcsolatban! Ha képes az álláspontját kulturált módon kifejteni és érvekkel alátámasztani, a felbukkanása kellemes vitához vezethet, ha viszont a megalapozott gondolatait nem képes elfogadható stílussal tálalni (lásd a kettes pontot), egyszerűen ignoráljátok, vagy küldjétek melegebb éghajlatra, de ne a fenti manőverrel, mert az bizony nem állja meg a helyét!

„Ha nem tetszik, ne játssz vele!”

Szintén gyakori, az előző kommenttípushoz hasonló, de már logikájából fakadóan hibás érvelés. Elvégre mégis miképp nyilváníthatna valaki véleményt egy programról, ha nem játszik vele? Nincs mese, egy játékról csak akkor állapíthatjuk meg biztosan, hogy számunkra nem bejövős, ha azért a biztonság kedvéért belerakunk pár órát (jó, egy Big Rigsnél azért pár perc is elég erre). Az pedig, hogy az adott produktum nem nyerte el tetszésünket, és ezt a neten szóvá is tesszük, hadd ne legyen már probléma – amíg az ellenvélemény kulturált formában érkezik, helye van az adott témában (azt meg már fentebb leírtam, hogy a trollokat hogyan kezeljétek).

„Miért hallgattál a kritikákra?”

A hagyományos papíralapú és online magazinokban, illetve a YouTube-on garázdálkodó gamercsatornákban egyre kevésbé megbízó publikum tagjai (akiknek a száma ugye a Chocho emlegette GamerGate-botrány után gondolom eléggé megnőtt) mostanság egyre gyakrabban húzzák elő ezt a kártyát, ha valaki egy témában el meri panaszolni, hogy nem jött be neki egy előrendelt, vagy az első napon megvett játék. Hogy valaki miért a kritikák alapján dönt úgy, hogy megvesz valamit, gondolom egyértelmű: azért, mert a lassan teljesen kihalt demók hiányában a jogkövető átlagpolgárok főleg játéktesztekből és videokritikákból kaphatnak képet egy játékról. Jó, tudom, a kritika persze szubjektív műfaj, így a szélessávú internet korában adja magát a kipróbálás kevésbé legális módszere is, a gombamódra szaporodó „Let's play!” és végigjátszás-videók mellett viszont azért a warezt csak ne tekintsük már elfogadható alternatívának.

„Miért nem nézted meg az előzeteseket, abból egyértelmű lett volna, hogy mire számíthatsz!”

El kell, hogy keserítsem a fenti sablon magabiztos használóit: korunk virtuóz videovágó reklámszakijainak kreativitása mellett ez az állítás egyáltalán nem állja meg a helyét. Gondolom nem egy filmmel vagy játékkal találkoztatok ti is, ahol a trailerben látott jelenetek vagy másképp, vagy egyáltalán nem köszöntek vissza a kész termékben (vagy hangulatában/tempójában lett más a végeredmény, mint ahogy az előzetest vágták).

Bár ez néha okozhat kellemes meglepetéseket (pl. ha a készítők azért csinálnak megtévesztő trailert, hogy nagyobbat durranjon a játék, á la Spec Ops: The Line), az esetek többségében inkább zavaró megtévesztés és csalódás a végeredmény (e jelenséget a hírhedt kiadó tavalyi csalódást okozó, ámde nagy dérrel-dúrral beharangozott játékai után félkomolyan hívhatnám akár „Ubisoft-effektusnak” is). Szóval nem, önmagukban a hivatalos előzetesek sokszor nem adnak egyértelmű képet a végeredményről, épp ezért zavaró, amikor a fenti oltással próbálják kellemetlen helyzetbe hozni a csalódott végfelhasználót.

„Spoilert láttál, te szegény? Akkor miért nézted meg az előzetest?”

Az előzeteseknél maradva íme egy másik gyöngyszem. Gyakori, ámde kellemetlen eset, hogy egy nagyon várt játék trailere elég keményen spoilerez a sztoriból, anélkül, hogy ezt előre jeleznék (vagy előtte tudomást szereztünk volna róla). Legalább olyan kellemetlen viszont, amikor ezt szóvá téve valaki rögtön az orrunk alá dörgöli, hogy akkor mégis miért néztük akkor meg a kérdéses videót – nos, hármat találhat. Azért, mert érdekelt minket a téma, és azért, mert ha nem jelzik külön a spoilerveszélyt, látnoki képességek hiányában nehezen tudjuk lejátszás előtt megállapítani, hogy mennyi mindent fed fel a trailer a produkcióból.

Különösen okostojás kommentelők erre persze előjöhetnek az előző kérdés egyenes folytatásával, azaz hogy „Akkor mégis miért nem olvastad el a kommenteket mielőtt megnézted volna a videót?”. Nyugi, ez az érvelés is egy szép logikai tigrisbukfenc, elvégre természetesnek veszi, hogy mások előttünk ugyanúgy megnézik a trailert (és aztán spoiler miatt panaszkodnak), mint ahogy mi is – szóval akkor hogy is van ez?

(A kérdés persze teljesen jogos, ha a videó vagy a cikk öles betűkkel figyelmeztet, hogy lelő pár kulcsmomentumot.)

„Nem kellett volna sokat várnod tőle, akkor jobban élvezted volna!”

Viszonylag újkeltű sablonreakció a nyolcas versenyző, színvonalban viszont hozza a többi listaelem szintjét. Előfordulása az érdekesnek tűnő, de aztán a vártnál kisebbet durranó címek körül gyakori, különösen azoknál, melyeknél a készítők inkább csak a grafikára gyúrnak (Crytek, khm...), vagy az egész programot egy újszerű játékmenetbeli elemre hegyezik ki, úgy, hogy közben a játék többi komponense a középszer mocsarában marad (pl. Inversion). Bevetése természetesen az adott játék kedvelőitől várható, ha preferenciájukat nem tudják érvekkel alátámasztani.

Tény és való, hogy egy közepes (urambocsá' jellegtelen) programnak is lehetnek élvezetes momentumai, de attól még nem lesz jó játék, ha nem hozza azt a szintet, amit elvárunk tőle. Azt pedig, hogy bizonyos játékok esetén valamiért lejjebb kéne adnunk az igényeinkből, felejtsük el: a hangulat, a tartalom és a bugmentesség minden játéknál egyaránt fontos; olyan tényezők ezek, amelyek hiányára észvesztő grafika vagy egy jópofának induló játékmenetbeli elem túladagolása mellett sincs mentség.

„Csak akkor kommentelj, ha...”

Vannak olyan mezei felhasználók, akik szerint egy témához nem szólhat hozzá csak úgy bárki emberfia (és -lánya), hanem speciális feltételeknek kell megfelelniük ehhez a megtiszteltetéshez. Ilyen lehet például amikor valaki utasítja a többi fórumozót/hozzászólót, hogy egy játékkal kapcsolatos hírhez/topikhoz csak az kommenteljen, aki már játszott is az adott programmal, aki kitolta egy játéksorozat összes részét, vagy épp tisztában van annak univerzumával, háttértörténetével.

Bár e kommunikációs manőver oka érthető (nyilván pörgős beszélgetést szeretne a delikvens, ami főleg akkor lehetséges, ha a témában jártas személyek aktívkodnak a topikban), mégis több sebből vérzik. Egyrészt nem veszi figyelembe, hogy a társalgás az interneten történik (tudjátok, „ahhoz szólunk hozzá, amihez szeretnénk...”), elfelejti, hogy az önkéntes moderátorkodáshoz semmi joga (azt ugye az oldal munkatársaira illik bízni), illetve nincs tisztában azzal sem, hogyan működik egy fórum vagy hírfolyam. Egy játék vagy játéksorozat témájához ugyanis zömében eleve csak azok szólnak hozzá, akiket érdekel a téma, a random odatévedő trollokat pedig egy ilyen fellengzős „instrukció” nemhogy elriasztaná, de még vonzza is. Egy efféle beszólás legeljebb csak a témához nem konyító laikusokat tarthatja távol, természetesen azzal együtt, hogy elkönyvelik annak íróját egy különösen túlfejlett hólyagnak.

A cikk a szerző és nem a szerkesztőség egyöntetű véleményét tükrözi.