Napról napra kerülnek nyilvánosság elé olyan cikkek, amelyek azt próbálják bizonyítani, hogy a videojátékok milyen káros hatással bírnak az emberi agyra, a gyerekek fejlődésére, az erőszakosság mértékére. Rengeteg kutatás foglalkozik manapság ezzel a témával, amelyekből folyamatosan újabb és újabb információkat tudhatunk meg a számítógépes játékok befolyásáról. Jogosan gondolhatnánk, hogy ezek a kutatások legtöbb esetben negatív eredménnyel bírnak, azt azonban sokan elfelejtik, hogy ezeket a negatív eredményeket sokkal inkább felkapja a populáris sajtó, mint azokat, amik azt próbálják bizonyítani, hogy a virtuális valóság a jövő gyermekének iskolája is lehet.
A jövő iskolája
Természetesen a bevezetőben említett kijelentés meglehetősen utópisztikus gondolkodásra vall, hiszen több tíz évvel ezelőtt a hétköznapi ember nehezen tudta volna elképzelni, hogy a magas színvonalú oktatás videojátékokkal is lehetséges. A feltételezés azonban napjainkban kezd meglehetősen beigazolódni. A népszerű feszültség levezető és sokak által túl erőszakosnak vélt shooterek mellett rengeteg olyan játék is elérhető a videojáték-piacon, amelyek bizonyos készségek elsajátítását és fejlesztését szolgálják. Habár ezek a címek gyakran elkerülik a rivaldafényt, mégis ott csücsülnek a legtöbb online áruház virtuális polcán.
A virtuális lövöldék káros hatásait természetesen már minden szülő kívülről tudja, de nem szabad elmennünk amellett sem, hogy egyes játékok pontosan milyen képességeket is fejleszthetnek. Hogy egy kicsit az akciójátékoknál maradjunk, tudtátok-e például, hogy a shooterek növelhetik a gondolkodással és érzékeléssel kapcsolatos agyi folyamatok sebességét, míg a logikai játékok inkább a pontosságát fejlesztik? A felvetést Rolf Nelson, a Wheaton College egyik professzora igazolta kutatásával, amelyben azt vizsgálta, hogy a különböző mechanizmuson alapuló játékok mely agyi folyamatokra vannak hatással. A kísérlet során húsz hallgatót vizsgáltak meg, akiknek egy térbeli tájékozódási feladatot követően egy órán át logikai vagy akciójátékkal kellett játszaniuk, majd a játékidő leteltével meg kellett ismételniük az első feladatot. A kutatás a következő eredményt mutatta: „a játékok, amelyek a vizuális figyelem és a motoros működések gyors mozgósítását igénylik, a gyorsaságot fejlesztik a pontossággal szemben, míg a lassabb, gondolkodtatóbb jellegűek éppen fordítva. A különféle játékok különféle képességeket igényelnek, és a hatásukban már rövidtávon is mérhető a különbség.”
A fejlődő technika útján
Persze ezeket a hatásokat különböző körülmények is befolyásolják, de kedves szülők, ahogy az a fentebb leírt kutatásból is kiderül, nem kell egyből a legrosszabbat feltételezni. A modern kor gyermekei olyan technikai eszközök és körülmények között nőnek fel, ahol a számítógép és az okostelefon használat a világ legtermészetesebb dolgának tekinthető, miért ne lehetne kihasználni az ebben rejlő lehetőségeket?
Hasonló gondolatokkal, ám kissé provokatívabb kijelentéssel vélekedik Peter Grey, a Boston College pszichológusprofesszora is. Szerinte a gyerekek ösztönösen felismerik, hogy a videojátékok a mai világban elengedhetetlen készségeket fejlesztenek, ezért minden szülőnek meg kellene engednie, hogy gyermeke annyi időt töltsön játékkal, amennyit csak szeretne. Habár a kijelentés merész, kutatása szerint játék közben észrevétlenül dolgozunk ki különböző taktikákat, vagy veszünk észre ok-okozati összefüggéseket, amelyeket később az élet más területein is felhasználhatunk.
Készségfejlesztés videojátékokkal
A haladó szellemű pedagógusok ezt a hatásmechanizmust szeretnék felhasználni az oktatásban is, ugyanis szerintük amellett, hogy a videojátékok képesek stimulálni az agy jutalmazó központját, ezzel hosszabb ideig fenntartva az érdeklődést, önkéntelen tanulásra is késztetnek a fokozatosan egyre nehezedő kihívásokkal, amelyeken csak állandó odafigyeléssel és folyamatos gyakorlással lehet túllendülni.
Mindezek mellett szintén számos kutatás támasztja alá, hogy a különböző akciójátékok javítják a koncentráció képességét, valamint a rövidtávú memóriát, így előfordul, hogy a játékosok a munkájuk során jobban képesek figyelmük fókuszálására és megosztására, valamint könnyebben tudnak váltani a különböző feladatok között.
Egy virtuális karakter irányítása egy szintén virtuális térben hasonlóan pozitív hatást gyakorolhat a játékos képességeire. Habár sokéves tapasztalat után pofonegyszerűnek tűnhet, a billentyűzettel, egérrel, vagy akár kontrollerrel való mozgatás rendkívül összetett feladat, amely csak az összes funkció pontos használatával eredményes. Orvosok bevonásával vizsgálta egy 2007-es kutatás a játékok apró kéz- és ujjmozdulatokra, azaz a finommotoros mozgatásokra való hatását, amelyben sebészek teljesítményét hasonlították össze. Az eredmény szerint az orvosok és rezidensek, akik hetente több mint három órát foglalkoztak videojátékokkal, a műtétek során 37 százalékkal kevesebbet hibáztak, emellett pedig 27 százalékkal gyorsabbak voltak, mint a nem játszó társaik.
Játékok az oktatásban
Szerintem a legtöbb olvasónknak ismerős a szituáció, amikor az első angolórán a tanár elmondja, hogy a játékokból és a filmekből összeszedett angoltudás nem valódi tudás. Ezzel azért eddig sem volt nehéz vitába szállni, de most, 2016-ban, amikor a mobiljátékok is egyre nagyobb popularitásnak örvendenek, érvelni sem nehéz az állítás ellen. Számos kezdeményezés és mára már széles körben elterjedt alkalmazás bizonyítja, hogy egy alapfokú nyelvtudást könnyedén el lehet sajátítani mindössze egy okostelefon segítségével. A népszerű szókereső és a szintén felkapott szókincsfejlesztő játékokat egyre több pedagógus ajánlja és alkalmazza otthoni gyakorlásra, kissé kreatívabbá és modernebbé téve ezzel a szódolgozatokra történő készülést.
Fiatalabb olvasóinknak megjegyezném, hogy a történet nem arról szól, hogy ezzel a cikkel meg tudjátok győzni szüleiteket arról, hogy miért éri meg éjjel-nappal a számítógép előtt gubbasztva játszani. Minden előny mellett észben kell tartani néhány negatív hatást is, amely a mértékletesség elsajátításával kevésbé nyomják rá a bélyeget a mindennapokra. Habár ezek a negatív hatások nehezen kerülhetők ki, mégis egyre nagyobb igény mutatkozik az oktatási célokat szolgáló virtuális játékokra, legyen szó egy idegen nyelvről, történelemről, biológiáról, vagy éppen fizikáról.
Ti mit gondoltok, valóban alkalmasak lehetnek a videojátékok oktatási és készségfejlesztési célokra, vagy esetleg ez túl utópisztikus elképzelés?
Szóval, kb. 4 éves korom óta játszok. Kezdtem a jó öreg commodore-al, aztán jött a tv-játék, számítógép, ps2, számítógép. Hogy őszinte legyek, az említett pozitív hatásokból egyiket sem tapasztalom.
Vagyis, ez nem teljesen igaz, mert pl. elég keveset pislogok, szóval, ennek köszönhetően jobban megtudom figyelni a dolgokat. Azonban itt ki is merült a dolog. A problémamegoldó képességem nem kiemelkedő, pocsékul vezetek, a kézügyességem csapnivaló, a reflexeimről ne is beszéljünk. Ha egyszerre több dologra kell koncentrálni, végem van.
Talán inkább nem is a játékok fejlesztenek, hanem mi választunk a jellemvonásainknak megfelelő játékot, ezért tűnik úgy, hogy ennek az egésznek van pozitív hatása. Munkában is olyan vagyok, hogyha van egy feladat, akkor arra rákoncentrálok, és addig nem nyugszom, amíg az nincs megoldva. És ez nem zavar, mert szeretem a problémákat megoldani. Valamint, alapból élénk a fantáziám. Ennek köszönhetően a kedvenc játékaim vagy történetközpontúak, vagy ügyességi/platformer/logikai beállítottságúak. Szóval, szerintem annyira nem fejlesztenek az átlagos napi játékok.
Ártani viszont tényleg árthatnak. Személyes tapasztalatom, hogy már nem tudok kézzel írni. Sokszor már az aláírásnál is elakad a kezem, annyira ráálltam a számítógépre. Sőt, továbbmegyek, szerintem emiatt nem tanultam meg szépen, normálisan írni, mert hamar kezdtem a gépezést.
Azonban, oktatási célra nem rossz ötlet a felhasználása, sőt, általános iskolában minket már oktattak is így, pedig már az is 10 éve volt. Csak nem szabad korán kezdeni.
-Gyerekek! Ma pithagorasz tételét fogjuk tanulni. Mindenki kapcsolja be a Doomot!
Angolhoz meg csak annyit, hogy köszönöm, de én egy erős középszintű angol szókincset szedtem össze játékokból meg filmekből (jó meg kisebb facebookból/bulikból/fesztiválokból), és 3 hét nyelvtan tanulással vizsgáztam le úgy, hogy soha az életbe nem tanultam suliban.
Van benne jövő, én nem is fogom tiltani se a fiamat se a lányomat ezektől, csak cserébe mozogjanak eleget.