Tegnap komoly csapás érte az Európai Uniót, amikor az Egyesült Királyság úgy döntött, kilép belőle. Az erről szavazók 52 százaléka a távozás, 48 százaléka pedig a maradás mellett voksolt, majd az eredmény napvilágra kerülésekor a részvények mélyrepülésbe kezdtek, míg a font a dollárral szembeni legalacsonyabb árfolyamára zuhant 1985 óta.

Természetesen egy ilyen esemény nem kerülheti el a játékipart, már csak azért sem, mert a szigetországban számos jelentős kiadó képviselteti magát, és több fejlesztőcég is ott található. A Microsoftnak, a Sony-nak, az EA-nek és a Ubisoftnak egyaránt vannak arrafelé befektetései stúdiókban és kiadói hálózatot is működtetnek. A redmondi cégnek például ott a Rare, ami jelenleg a Sea of Thievesen dolgozik. A Sony-nak két irodája működik Londonban, mindemellett a fővárosban és Cambridge-ben is vannak fejlesztőcsapatai. Az EA és a Ubisoft pedig Guildfordban tart fenn kiadói irodát.

brexit-1.jpg

Továbbá nem szabad megfeledkezni a nagy játékfejlesztőkről, mint a Batman: Arkham…-sorozatot jegyző, Londonban székelő Rockteady, ami jelenleg a Warner tulajdonában van, vagy a Take-Two birtokában lévő, a GTA-sorozattal ismertté vált edinburgh-i Rockstar North. De megemlíthetjük a Sniper Elite 4-en munkálkodó, oxfordi Rebelliont is.

Ezek a cégek komoly emberi erőforrással bírnak, sok tehetséges játékkészítőnek adnak munkát. A TIGA, azaz a brit játékipar non-profit kereskedelmi szervezet információi szerint több mint 11 ezer főnyi fejlesztőt foglalkoztatnak, 30 ezer munkahelyet biztosítanak az iparban, és mintegy 1,1 milliárd fonttal járulmak hozzá a brit GDP-hez.

Tehát elmondható, hogy a Brexit hatását a játékiparra nem lehet félvállról venni. Túl sok nagy játékost érint, és túl sok ember láthatja ennek kárát. Mert ugye az EU-ból történő kilépés az EU-s támogatások elvesztését, valamint az adókedvezmények és a kereskedelem változását jelenti. És ha ez nem tetszik az olyan cégeknek, mint a Microsoft vagy a Sony, könnyen bezárhatják a boltot, lapátra téve sok-sok embert, kockára téve stúdiók jövőjét. Az indie fejlesztők léte pedig egyenesen az ilyen támogatásoktól függnek.

Nyilván, egy Rockstarnak vagy egy Rocksteady-nek nincs mitől félnie – bár leépítésekre még ők is számíthatnak –, hiszen eme csapatok olyan játékokat gyártanak, amik rendkívül sok pénzt hoznak a konyhára, de például a kiadó-független Rebellion már könnyen megjárhatja a támogatások és adókedvezmények változását. Hogy konkrét példát is mondjak, a CD Projek RED-et bíráló The Chinese Room jelenlegi játéka, a Total Dark költségének az 50 százalékát EU-támogatás teszi ki. Még ha ezt nem is vesztik el a kilépés során, a következő projektjükre az Uniótól már valószínűleg nem tudnak pénzt kérni, ami azt jelenti, hogy vagy nem lesz következő játékuk, vagy kisebb költségvetésből dolgoznak – persze könnyen lehet, hogy az Egyesült Királyság fogja majd támogatni a játékfejlesztőket, ami még kihúzhatja a brit játékipart a csávából.

Katie Goode, a 2014-ben alapított, VR-területen tevékenykedő Triangular Pixels – a cég Nagy-Britannia egyik legszegényebb területén, Cornwallban székel – igazgatója pontosan attól tart, hogy az EU-s támogatás néhány hónapon belül elapad, így ők, és a területen megalapult többi indie stúdió lehúzhatják a rolót – hiába állnak szerződésben a dollárral fizető Vavle-vel és Unity-vel. A sors iróniája, hogy Cornwallban a többség a távozásra voksolt.

brexit-2.jpg

Erre törekszik a UK Interactive Entertainment, azaz a brit játékipar kereskedelmi tömörülése, amely tagjainak többsége a maradás mellett voksolt. A UKIE vezérigazgatója, Jo Twist az Eurogamernek elismerte, hogy bizonytalan idők jönnek, de mindent megtesznek a helyzet normalizálásáért, együttműködnek a kormánytagokkal, és szeretnék megőrizni globális sikereiket és vezető exportőr helyzetüket.

Andy Payne, az AppyNation alapítója és a UKIE korábbi elnöke szerint a bizonytalanság nem új keletű, ezzel az EU már egy ideje terhelte őket, viszont komoly problémát jelenthet, hogy a kilépéssel megszűnik a szabad munkaerő-áramlás. Nagyon sok külföldi tehetség dolgozik a fent említett kiadóknál és fejlesztőknél, akiknek legrosszabb esetben most haza kell menniük, és nem biztos, hogy hiányukat pótolni tudják. Sőt, azok is aggódnak, akik brit állampolgárként a kontinensen dolgoznak.

Corentin Billemont, aki jelenleg a Star Citizenen dolgozik a Cloud Imperium Games angliai irodájában Twitteren a következőképpen reagált: „fogalmam sincs, milyen jövő vár rám az Egyesült Királyságban az Unió állampolgáraként.”

A másik oldalt Sean Noonan képviseli példaképpen, aki brit állampolgár, s bár jelenleg szintén a Star Citizenen dolgozik, egész pontosan annak egyszemélyes kampányán, a Squadron 42-n, számos külföldi stúdiónál vállalt már munkát dizájnerként, különösen sokszor fordult meg a Ubisoftnál – olyan játékokon dolgozott, mint a Warch Dogs és a Far Cry: Primal. Az ő kérdése imigyen szólt, szintén Twitteren: „hadd legyek egy pillanatra önző: mit jelent ez azok számára, akik Európában vállalnak munkát?”

Látható, hogy nem csak a nagy cégek, de a „kisember” is bizonytalanságba lett taszítva, és mind a Nagy-Britannia határain belül, mind azon kívül félnek a problémás munkavállalási lehetőségektől (zárójelben tenném hozzá, hogy ez az aggodalom nem csak a játékiparra jellemző most a szigetországban).

Andy Payne attól is tart, hogy a külföldi cégek, mint a már említett Microsoft, Sony, EA és Ubisoft, a bizonytalanságot látva csökkentik a befektetéseiket az adott zónákban, ami további károkat okozhat a brit játékiparnak, és globálisan az egész videojáték-piacnak. Az egykori elnök már most biztos abban, hogy több skót fejlesztőcsapat a kontinensre költözik a közeljövőben – ami újra munkahelyek elvesztésével jár, és ne feledjük, az EU-ból történő kilépés esetén nem csak befelé szűnik meg a szabad munkaerő-áramlás, de kifelé is.

brexit-3.jpg

Piers Harding-Rolls, az üzleti analízissel foglalkozó IHS Technology igazgatója valamivel derűsebben ítéli meg a helyzetet. Szerinte legalább két évbe telik az Egyesült Királyságnak teljesen kilépnie az Európai Unióból, így közel- és középtávon minden marad a régiben. Az igazi problémák hosszútávon jelentkezhetnek, amit szintén a munkaerőforrás korlátozásában lát.

Az igazi tehetségek megszerzése immár nehezebb lesz, ez pedig kártékonyan hathat a versenyképességre, a játékok fejlődésére, és bizalmatlanságot okozhat a szigetországi csapatokkal szemben.

Bár globális szempontból magára a játékiparra talán kisebb hatása lesz, de amellett sem szabad elmenni, hogy a font esésének hatására megváltozhatnak az Egyesült Királyság területén a hardver- és szoftverárak. Harding-Rolls jelenleg attól nem tart, hogy drasztikus árváltozás lépne fel a játékok terén – elmondása szerint még nem igazán volt ilyenre példa, akárhányszor esett a forint, ugyanis Európában Anglia az ipar legversenyképesebb területe, ez pedig alacsonyan tartja az árakat. Ellenben a konzolok árai valószínűleg növekedni fognak a briteknél.

Ellenben Payne szerint arra van esély, hogy a fizikai adathordozón lévő játékok behozatala olcsóbbá válik, kivéve persze, ha újra vámeljárás alá kerülnek ezek – elmondása szerint ez utóbbi különösen az EU-ban gyártott és onnan importálásra kerülő Playstation-játékokat érintheti. Jobban aggódik a digitális értékesítés miatt, ahol az EU Digital Single Market még felkavarhatja a kedélyeket, ám ezen a ponton Payne erről nem tudott mit mondani, egyelőre túl sok az ismeretlen.

Ami tehát biztos, hogy az Egyesült Királyság területén tevékenykedő játékfejlesztők szenvedhetik meg a legjobban a Brexitet az iparban. A Rebellion társalapítója, Jason Kingsley szerint „nem szívesen megtett lépés ez”, de azért reménykedik, hogy az angliai ipar erős marad.

A keserűséget a Team 17 nyilatkozatából is ki lehet hallani: „a bizonytalanság időszaka jön, de a brit nép döntött, és ezt tiszteletbe tartjuk. A Team 17 elkötelezett marad partnerei felé szerte a világban. Reméljük, hogy helyi szinten a TIGA és a UKIE mindent a helyén tud tartani, beleértve a finanszírozási hozzáféréseket és a kedvező adókörülményeket. Mint kreatív cég, a világszerte fellelhető tehetségekre támaszkodunk, így biztosítanunk kell az ipar további virágzását, függetlenül a szavazás eredményétől.”

brexit-4.jpg

Andy Payne és Piers Harding-Rolls mindezek mellett legjobban a recessziótól tart. Bár a videojáték-ipar korábban elég rugalmasnak bizonyult ahhoz, hogy átvészeljen egy gazdasági válságot (legalábbis a nagy résztvevők, mert sok kis stúdió pusztult el azokban az időkben), 2008 óta igencsak kiszélesedett a piac, aminek hatására a két szakértő szerint érzékenyebbé vált a recesszióra. Ez meggyengítheti Nagy-Britannia erős helyzetét a játékpiacon.

„Szívesen lennék egy légy a falon a Los Angeles-i, San Franciscó-i vagy pekingi tárgyalótermekben. Biztosra veszem, hogy égnek a telefonvonalak és mindenki azt tárgyalja, hogyan fog festeni ezután az Egyesült Királyság” – mondta Payne.

A Brexit tehát a videojáték-iparban is éreztetni fogja a hatását. Nyilván a legerőteljesebb az Egyesült Királyság határain belül érvényesül, de tévedés lenne azt hinnünk, hogy globálisan semmit sem tapasztalunk majd belőle. Fogunk. Anglia szolgáltató és vásárló szempontból is fontos része a piacnak, és az egyik legfontosabb része az európai szegmensnek. És ez a piac most megváltozik, ám annak mértékét egyelőre senki sem tudja megjósolni.