A régebbi generációk számára nem kell bemutatni a demó fogalmát, az újabb játékosok számára azonban újdonságként hathat, hogy volt idő, amikor kivétel nélkül, első kézből próbálhattunk ki gyakorlatilag mindent, és nem csak videókból és kritikákból kellett eldöntenünk, hogy kell-e az adott program vagy sem. Sőt, a legszebb a shareware volt, amikor egy-egy játék általában első fejezetét mindennemű megkötés nélkül végigjátszhattuk, és aztán dönthettünk a megvásárlásáról. Mielőtt azonban nosztalgiától csöpögő siránkozássá fajulna a cikk, vágjunk a dolgok elé és vizsgáljuk meg, miért szűnt meg ez a gyakorlat.
Bezzeg régen...?
Ne gondoljuk azt, hogy a demót vagy a shareware verzióknál a játék ingyen elérhető első negyedét a kiadók csupa jó szándékból osztogatták, egy groteszk példával élve ez volt a kapudrog, amit kipróbálva még többre vágytál az anyagból. Ez a gyakorlat abban az időben, amikor még nem volt minden háztartásban internet és fő információforrásként a különböző szaklapok és magazinok szolgáltak, tökéletesen járható út volt. De ez sem volt ám fenékig tejfel, és most meg kell osszak veletek egy történetet, ami utólag visszatekintve ciki, de árnyalja kissé a nosztalgia ködét. A CD korszak hajnalán kisvárosunkban is egyre több számítástechnikai bolt ütötte fel fejét (majd haltak ki szépen sorban, de ez egy másik történet), és használható számítógéppel (értsd: 486-DX4, brutális 100 MHz-es processzorral, kihasználhatatlanul sok, 8 megabájt memóriával) rendelkező haverom egy lemezzel villogott: „ezt nézd, ezen ennyi meg ennyi játék van és csak ötszáz forint!” – később aztán zsebpénzünket összedobva alaposan bevásároltunk. Azután csak a fejünket vakartuk, hogy mit jelent a képernyő a játék végén, amely egyértelműen arra utal, hogy lenne ez még tovább is, de valamiért mégse. Különböző elméleteket gyártottunk, mint például biztos legnehezebb fokozaton kell megnyerni a Wacky Races összes versenyét az összes versenyzővel és majd akkor. De nem. Bizony, egy demó és shareware verziókkal teletömött lemezt vettünk meg pénzért. Ciki vagy sem, akkor az internetet csak hírből ismertük, környezetünkben sem volt senki, aki elmondhatta volna, hogy „hülye vagy gyerek” és kilenc éves fejjel nem is gondoltuk, hogy át lettünk vágva, mint bélsár a palánkon. Ettől függetlenül (az én esetemben legalábbis) működött a trükk, és azóta is „súlyos gondokkal” küzdök és kezdem gyanítani, hogy menthetetlen függőségben szenvedek.
Na de hova lett?
Mégis miért szűnt meg ez a gyakorlat? Nyilván nem rakétatudomány, de hogy tisztán lássunk, először érdemes tisztázni mire is jó a demó.
- Először is lehetőséget ad a játékosnak arra, hogy meggyőződjenek arról, hogy a program elindul-e és élvezhető minőségben futtatja a számítógépe.
- Másodszor pedig a potenciális vásárlónak kellő mennyiségű tapasztalatszerzési lehetőséget nyújt, hogy mérlegelhesse, megéri-e számára a pénzt a játék anélkül, hogy akár egy fillért is mutatnia kéne.
- Végezetül ezer meg egy indokot is szolgáltathat arra, hogy miért NE vegye meg a programot.
Figyeltünk? Az utolsó volt a kulcsmondat.
Ahogy egyre komplexebbek lettek a játékok, és egyre több pénzt öltek és ölnek beléjük, a kiadók számára továbbra is első számú és egyre hangsúlyosabb szempont a költségek minimalizálása és a bevétel maximalizálása. Éppen ezért nem kockáztathatják meg, hogy kipróbálás után a vásárló esetleg úgy döntsön, neki ennyi is elég, vagy netán nem is tetszik neki az adott cím – a demó pedig magában hordozza ennek a lehetőségét. A kiadónak nyilvánvaló célja, hogy meg se forduljon a fejedben az, hogy nem akarod megvenni a termékét, a pénztárcád kell neki. Mindenestül. Ebbe pedig nem fér bele, hogy a saját pénzén megmutassa neked, hogy miért nem kell neked a játéka.
E mellé társul az, hogy azokból a programokból, amelyekhez készül játszható próbaverzió, átlagosan mindössze 5-8%-ra tehető azon vásárlók száma, akik kipróbálás után vették meg azt. Magyarul egy szinte elenyésző kisebbség kedvéért kéne fenntartania a kiadónak ezt a reklámmódszert, és ez, lássuk be nem kifizetődő megoldás, ráadásul gyakorlatilag fölösleges. Az igazi bevételek az első napi/heti/havi eladások lefutása után, másodjára a leárazások alkalmával jönnek, gyakorlatilag maguktól, hiszen amikor az ember meglátja a bűvös 50-70-80%-os leárazást, akkor szinte ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy megvegye az adott terméket, még ha kicsit érdekli csak, vagy nincs is rá igazából szüksége, akkor is – mondván „ez nagyon megéri”. Ezt hívják impulzív vásárlásnak, és ezzel évekkel később is eladásokat lehet produkálni, már ami a szoftvereket, köztük témába vágóan elsősorban a játékokat illeti.
Ezzel nagyjából megmagyaráztuk, hogy miért nincs demó. De hogy teljes legyen a kép, meg kell említeni, hogy a helyét átvették a mindenki számára sokkal könnyebben elérhető, telepítést és egyéb macerát nem igénylő videók. A mozgóképek egyáltalán nem helyettesítik a próbát, de reklámnak sokkalta jobbak: gyorsabban, több emberhez eljutnak a közösségi média és a videómegosztó oldalak segítségével. A fentebb felsorolt kitételek közül pedig szépen megkerülik azokat, amelyek a kiadó szempontjából rizikósak (második, harmadik), ugyanakkor a leendő vásárló számára egyáltalán nem kedveznek – hiszen azt nem tudja meg, hogy elindul-e a játék, tetszeni fog-e neki vagy sem –, de a sóvárgást ugyanúgy felébresztheti a célközönségben. Ez utóbbit akár mesterségesen, hamis bemutatókkal is készek elérni, sajnálatos módon az utóbbi évek bővelkednek példákban.
Kivétel erősíti a szabályt
Akadnak azonban „jogos” kivételek, hiszen van, amit egyszerűen nem lehet demózni. Például bármelyik nyílt világú játék esetében nem értelmes megoldás, hogy kivágjanak egy részt az egészből és azt tegyék bejárhatóvá (erre valók a DLC-k, trololo); de az sem, hogy mondjuk egy egyórás próbajátékot biztosítsanak, mert így sokszori nekifutással az ötletes játékos bejárhatja az egész területet.
Szintén akadnak kivételek, amelyek valamilyen formában kapnak egy demót, például a legtöbb MMO, de más játékok is átesnek egy-egy nyílt hétvégén, vagy elérhető egy próbaidőszak, legyen az nyílt béta, netán (ez mondjuk más kategória, de megemlítem a teljesség kedvéért) eleve ingyenesen játszható.
A fentieket csupán azért szükséges hozzátenni, mert a demók hiányát az egész piac kontextusában is értelmezni kell. Egy játékokkal és leárazásokkal telített piacon, 5% vásárló kedvéért, saját pénzen demózni egy játékot fölösleges erőfeszítésnek tűnhet minden kiadó számára, és a „nagyok” helyébe képzelve magam, nem hiszem, hogy másképp cselekednék. Így azok a játékok, amelyek ingyenesen, legálisan kipróbálhatóak, paradox módon igazolják a leghülyébb mondást, amit ember valaha kiejtett a száján, ahogy a belcímben is szerepel: „kivétel erősíti a szabályt”, vagyis nem éri meg demót csinálni, éppen a költségek nélkül is elérhető alternatív kínálat miatt.
Nincs mentség
Most, hogy a vérmesebb olvasók minden bizonnyal azt gondolják, hogy eleget mentegettem a kiadókat, le kell szögeznem: nem kibúvókat vagy felmentést akartam kínálni, hanem az érme másik feléről igyekeztem bemutatni a helyzetet. Mint vásárló (és függő), számomra is tiszta sor, hogy a demók hiánya nem fogyasztóbarát megoldás. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy minden valószínűség szerint nem fognak visszatérni olyan számban, mint az jellemző volt a nyolcvanas-kilencvenes évek során.
De a legszomorúbb az egészben, hogy a fentebb felsoroltak ellenére akadnak, akiknek véleményem szerint nagyon fontos lenne próbaverziók kibocsájtása, mégpedig az elsőjátékos, vagy éppen reputációt építő, marketingre szánt pénzzel és lehetőségekkel csak ritkán megtámogatott független stúdiók. Egyszerűen érthetetlen, hogy pont azok, akiknek a legnagyobb szüksége lenne a rivaldafényre, elismertségre, ennyire a játékos közösség és a kritikusok véleményére hagyják magukat ahelyett, hogy az mondanák: „itt van, próbáld ki”.
Amire emlékszem konkrétan az a PC Zed nevezetű lap volt, de talán volt pc gurus és gamestar-os lemez is köztük. Nem tudom mert több mint 16 éve volt.
Azt tudom hogy a Quake 2-őt akkor szerettem meg. Annak az első fejezete volt demo-ba öntve. Iszonyat nagy élmény volt nekem akkor. Be is szereztem utána a teljes játékot.
A többi demó is érdekes volt.
Egy ilyen lemez láttán az embernek egyik szeme sírt a másik nevetett.
Jó volt hogy volt egy csomó játékod, de ugye csak demo-k voltak így hamar végük lett.
Emlékszem egyik karácsonyra kértem egy játék kollekciót a szüleimtől. Még a metro áruház prospektusában láttam. Szüleim vettek is egy ilyen lemezt. Sajnos se ők se én nem vágtam milyen lemez is ez. A lemez címe 3dfx játékgyűjtemény volt. Sajnos nekem akkor nem volt 3dfx kártyám így sok játék el se indult vagy ha igen iszonyatosan szaggatott. De még így is kipróbáltam ezt-azt. Szó szerint kipróbáltam mivel ez a játékgyűjtemény igazából egy demo gyűjtemény volt. Kb. úgy árulták mint a sárgakazettás játékokat mint amikre rá van írva hogy 999999999999 játék egyben, ami ugye 5 játék csak de azoknak több fajtája. Hát ez a demó gyűjtemény is kb. annyit ért. Így utólag belegondolva mekkora blama volt már. Az ember megveszi, laikusan aztán rádöbben, hogy csak demokkal van tele (persze akkor én még nem tudtam hogy ilyen is létezik ez még a pc újságos lemezek előtt volt).
Egy részt hiányoznak nekem a demo-k. Nem is azért hogy kipróbálhassam, vagy hogy el e fut a gépemen. Inkább az hogy volt egy csomó játékod úgy mond. Ha 10 perc alatt ki is vitted a játékot után elkezdhettél egy másikat ami lehet totál más volt.
Biztos meg van az oka annak hogy a kiadók és a játékfejlesztők nem erőltetik.
Azért az internet elterjedésével több mindenre nyílt lehetőség. Ha belegondoltok anno csak a demok voltak azok, amikkel testközelbe kerültünk a játékkal.
Manapság pedig ott vannak az alfa és béta tesztek, a nyílt napok, ingyenes hétvégék, próbaverziók stb. És ezek sokszor a teljes játékot letakarják és nem csak egy szeletet. Ezek régen nem voltak.
Ott volt nekem pl. a division béta tesztje. Egy mmo játék aminél egy darabot kivágtak a világból hogy kipróbálhasd. Rám akkora hatással volt az a kis szelet, hogy mikor megjelent a játék egyből megvettem.
Akkor ma már egyre divatosabb egyes játékokat ingyenesé tenni. Látjátok az ubisoft születésnapi akcióját, de akkor itt van a pc guru is akár aminél kaptok egy teljes játékot a lap mellé.
Én így ha választhatnék azt mondom inkább a mai trendek mint a régi. A demoknak nem hiába áldozott le, de helyette jött valami más, ami szerintem jobb.
De szerintem a PC Guru is a Demo-k mellett van, nem is olyan rég fakadtak ki hogy nem kaptak sajtó példányt...
Szóval mindez inkább arról szól hogy enélkül könnyebb elszni, a kétséges minőségű játékokat.
A shareware volt még annak idején egy aránylag elfogadható, de igazából mindkét rendszernek vannak hibái és előnyei, mindkét esetben ha akartak, akkor trükköztek vele a cégek, igazából rendes mentalitású és munkabírású cég kevés van, mert mindenhol a gyors haszon dominál és nem a hosszú távú haszon és hírnév.
Azzal, hogy letöltöd a játékot, tulajdonképpen demózod is, mert utána eldöntheted, hogy akarod e vagy sem, viszont ha már végig vitted, akkor kisebb az esély rá, hogy valóban megveszed. Ez emberfüggő és ez egyfajta reakció részben arra, hogy a kiadókkal és fejlesztőkkel elszaladt a szekér és csak fejőstehénnek nézik a felhasználót-játékost. Más részről meg az ingyen az mindig olcsóbb mint bármi, szóval az olyan erkölcsű emberek meg mindegy mennyire olcsó, az ingyen-nél olcsóbbat nem találnak.
Az árak belövésénél általában mindig a húzó országokat nézik és úgy árazzák be a dolgokat, szóval a keletebben élőknek sok más lehetősége nincs, ha szeretnének pénzt spórolni.
A demó ebben az esetben, ha ugyanazt mutatja mint a teljes játék, csak rövidebben, akkor van létjogosultsága.
Nem fogok olvasás vagy youtube videók alapján vásárolni, azok max csak az érdeklődésem keltik fel... Closed betak, stb... Sajnos sok esetben kitörölhetem velük, mert eddig csak az allods online cb-jára jutottam be...
Csak a maradi, oldschool gamerek sipákolnak a demokért. De a demok kora lejárt, mint ahogy a floppyk-é is. A játékvilág mindig a haladásról szólt és mindig ellettek hagyva régi dolgok az időmúlásával hogy új, modernebb formák vegyék át a helyüket. Simán fellehet találnia magát egy játékosnak demok nélkül is, ahhoz hogy kiderítse tényleg kell-e neki egy adott játék avagy sem. És ehhez nem feltétlenül kell warez, kivéve ha csóró vagy költeni bármire is ami játék :)
Ahogy a cikk is leírja a demók és trialok megszűnése egy önkényes és tudatosan felhasználóellenes döntés a cégek részéről. Az már önmagában szomorú, hogy ezt minden nemű probléma vagy kötelezettség (refund) nélkül megtehették, de az már a vicc szint, hogy vannak akik konkrétan még védik is ezt a döntést.
- Mind tudjuk mennyit jelent a mai optimalizálatlan konzolkorban a gépigény... Semmit.
- Aki azt állítja, hogy online tesztek alapján el tudja dönteni kell -e neki a játék vagy hazudik és csak tippel, vagy egy jól formált vásárlói társadalom bizarr végterméke.
A demó a vásárlóknak csak jó volt. Ma semmi sem képes kiváltani teljesen. De a cél mára nem a vásárlók megnyerése vagy elégedettsége, hanem a minél nagyobb első heti / napi eladások... És hát egy bugos túlhypeolt optimalizálatlan unalmas játékot félnek a kedves tulajok bemutatni, vegye csak meg az idióta drága pénzen legfeljebb visszaváltja ha akarja / eszébe jut / van rá lehetőség.
Még mindig azt mondom, hogy az egész elgondolás az ő részükről nem is volna hibás (csak gerinctelen) ha nem létezne a warez. Így viszont aki kicsit is foglalkozik az iparral az "megoldja magának" a demót, és ha "már lent van" nem is biztos, hogy megveszi... Így ismét magukkal csesznek ki...
Ahogy a cikkben is írtad, megtudhatjuk, hogy fut-e a program. A demonak számomra ez lenne a legfontosabb funkciója. Aki előrende egy játékról, az valószínűleg azzal is tisztában van, hogy mire akar befizetni. Tudja körülbelül milyen játékstílust képvisel, tudja kb. milyen a mechanikája, története, stb. Szóval, nem ezeket kell megmutatnia a demónak.
A hőskorban más volt, mert ott nem voltak előzetes információid. Ott oda volt írva, hogy MDK 2, és ezzel ki is fújtak az információk. A demo mutatta meg, hogy mi is az az MDK 2. Manapság a mindenféle konferenciának és az internetnek köszönhetően mindent tudunk, amit tudni érdemes, kivéve, hogy elfut-e nekünk.
Ami mondjuk nem egy elhanyagolható információ, mert egy esetleges dobozos példányt esélyed nincs visszatéríteni.
Abban lehet valami hogy a kiadó sem bízik magában, de ha nem érdekel az adott műfaj mindegy hogy amúgy mennyire sikerült jól a játék nem fogom megvenni, de ha tetszik egy játéknak a műfaja (Mafia 3 pl) nem is érdekelnek a bugok, sőt tetszett például amikor a rendőr vízbe ugrott utánunk elsüllyedt, egy pillanat múlva meg már állt a víz fölött fél méterrel :)
Igen, a vásárló számára van értelme a demónak, te erről beszélsz. Én viszont azt mondom, hogy a kiadó számára nincs komolyabb értelme a demónak megjelenés után x idővel.
Az teljes áras első napi vásárlások, előrendelések a legfontosabbak, ehhez meg nem tudnak/akarnak kiadni demót (béta esetleg), utána meg minek, eladják inkább leárazva, sokkal több fogy úgy, mint a demó hatására.
Persze akadnak kivételek.
Ahogy a cikkben is írtad, megtudhatjuk, hogy fut-e a program. A demonak számomra ez lenne a legfontosabb funkciója. Aki előrende egy játékról, az valószínűleg azzal is tisztában van, hogy mire akar befizetni. Tudja körülbelül milyen játékstílust képvisel, tudja kb. milyen a mechanikája, története, stb. Szóval, nem ezeket kell megmutatnia a demónak.
A hőskorban más volt, mert ott nem voltak előzetes információid. Ott oda volt írva, hogy MDK 2, és ezzel ki is fújtak az információk. A demo mutatta meg, hogy mi is az az MDK 2. Manapság a mindenféle konferenciának és az internetnek köszönhetően mindent tudunk, amit tudni érdemes, kivéve, hogy elfut-e nekünk.
Ami mondjuk nem egy elhanyagolható információ, mert egy esetleges dobozos példányt esélyed nincs visszatéríteni.
Tehát azért sincsenek demók, mert a fejlesztők / kiadók nem bíznak a saját termékükben?
Ráhibáztál a lényegre szeinitem :D
Az teljes áras első napi vásárlások, előrendelések a legfontosabbak, ehhez meg nem tudnak/akarnak kiadni demót (béta esetleg), utána meg minek, eladják inkább leárazva, sokkal több fogy úgy, mint a demó hatására.
Persze akadnak kivételek.
Tehát azért sincsenek demók, mert a fejlesztők / kiadók nem bíznak a saját termékükben?
Ráhibáztál a lényegre szeinitem :D
AAA címeknél a StarCraft II és a Diablo 3-nak is van demója (starter edition) ami jól mutatja, ha maga a játék jó, akkor nem kell félni attól, hogy eltántorítja a játékosokat. S ezeknél a játékoknál megjelenés óta van demo.
A pénz visszafizetés alapból fura számomra. Olyan, mintha egy autó vásárlásánál csak akkor engednének beszállni, ha kifizetted a teljes összeget, és ha utána nem tetszik, akkor választhatsz egy másik autót ugyanattól a kereskedőtől. A Steam refund 2 órája semmire sem jó egy-egy nagyobb játék esetén. Van, amikor már a prológus is tovább tart. Abból nem látjuk, hogy milyen a játék. Az Origin ezen a téren is jobb, mert ott az első indítástól számolva 24 órán belül lehet visszakérni a pénzt.
"Végezetül ezer meg egy indokot is szolgáltathat arra, hogy miért NE vegye meg a programot."
Tehát azért sincsenek demók, mert a fejlesztők / kiadók nem bíznak a saját termékükben?