Így kerüld el, hogy felhúzzon a játék

Aki egy kicsit is ismer, az tudja rólam, hogy maga vagyok a zen, és szinte semmin sem idegesítem fel magam. Éppen ezért nagy kihívás volt számomra megírni ezt a cikket, most mégis előveszem minden „szakmai tapasztalatom”, és megoldom ezt a matematikai egyenlőtlenséget, másoknak is adva pár hasznos tanácsot, egy esetleges idegösszeroppanást elkerülendő. Mz/X... (Mz/X, jelentkezz!)

Igaz, az, hogy jómagam nem szoktam ideges lenni, amikor játszom, nem azt jelenti, hogy nincsenek olyan ismerőseim, akik ne szenvednének efféle problémával. Szeretném hát ezt a cikket a szomszéd szobában lakó, igen hangos lánynak ajánlani, mert minden áldott nap azt hallgatom, hogy milyen kevés a HP-ja és, alig maradt manapoti az invertoryban....

Tisztán emlékszem arra, amikor utoljára húztam fel magam játék közben. El is kezdtem a dologgal kapcsolatosan blogbejegyzést írni ide a PGO-ra, amiből aztán nem lett semmi, de azért megosztom veletek a félkész iromány e megmaradt kis szemelvényét, melyet a modern Castlevania-sorozat első része ihletett. Emlékezzetek: ezeket a szavakat indulat szülte!

„Egy fárasztó és frusztráló nap után, amikor VÉGRE akadt egy kis szabadidőm a tízmillió beadandó megírása között (vicces dolog az egyetemi élet), és másra sem vágytam, minthogy leülhessek, lazíthassak és kiadjam a gőzt, meg ami ilyenkor szokás, mit sem sejtve leszedtem Steamről a Castlevania: Lords of Shadow-t, aztán előkaptam a kontrollerem és elindultam a lejtőn. Hogy mi fogadott? Hiba hiba hátán, ami cseppet sem volt relaxáló a megfáradt egyetemista testem-lelkem számára. Hol is kezdjem?

QTE-k, QTE-k mindenhol! Miért!? Oké, aláírom, hogy ezek legalább nem az átlagos „nyomd meg az X/Y/A/B gombot, hogy ne halj meg”-szerű megoldások. Neeeeem, itt csak egy kört kell megvárnunk, hogy beleolvadjon egy másik körbe, és aztán megnyomni (a játék szerint) bármelyik gombot, legalábbis elméletileg, viszont gyakorlatban mindez NEM így van. Ha én felhevült állapotomban izomból rárobbanok valamelyik ravaszra, vagy a felettük álló gombok egyikére, akkor elfelejthetem az aktuális QTE-t, mert az kapásból buktához vezet. Persze lenyelném a békát és nem nyafognék emiatt, ha a Castlevania nem egy hack and slash lenne, amiben ÉN és más tapasztalt játékosok hozzá vannak szokva, hogy ha felvillan valami a képernyőn, akkor kapásból azt nyomja, amit kell. Bezzeg itt VÁRJAM meg, amíg az a két nyomi köröcske egymásba mászik. Egyáltalán nem vesz ki a lendületből, ááá, dehogy. Miért is tenné? *szarkazmus off*”

Ilyen idegállapotban csak egyetlen dolog segít: ha lehiggadsz.

Wow, such hozzáértés, very agytröszt, wow, much értelmi képesség!

Komolyra véve a szót: nem a probléma a lényeg, hanem az, hogy hogyan kezeled. Vannak emberek, akik nehezen vezetik le a dühüket, a szakértők pedig különféle módszereket javasolnak kipróbálásra, mielőtt tettlegességig fajulna a harag. Családi tapasztalataink szerint a következő két dolog szokott segíteni leghamarabb: az instant káromkodás, vagy az, ha nem csinálsz semmit. És tényleg! Miközben éppen semmit teszel, kitisztul a fejed és megnyugszol, ezzel pedig orvosolod az idegbajt. Persze van az úgy, hogy ez sem megoldás. Ilyenkor furmányosabb módszerekhez kell folyamodni, kiskapukat keresni, és ezért állandó segédcsapatommal össze is gyűjtöttünk pár nyugireceptet, csak nektek. Figyelem, a cikk további része nem csak nagyon „rédzselős” fiataloknak ajánlott!

Napi okosság: a düh rossz dolog. Fizikai jólétünket, azon belül is immunrendszerünket támadja és hosszútávon egészségügyi problémákat okoz, ám szerencsére mindez kezelhető, illetve megelőzhető. A klasszikus „lélegezz mélyeket” tanács nagyon hatásos, ha követjük a mások által lefektetett egyszerű szabályokat: orron be, szájon ki, ismételted meg százszor két-három percen keresztül és jól leszel, az ég kitisztul, a madarak csicseregi fognak.

Idegeskedés közben testünk izmai megfeszülnek, pláne ha úgy markolod azt a fránya egeret, mintha muszáj lenne. Húzd ki azt a vackot és engedd el magad, ereszd le a vállaidat és lazítsd el a tested. Máris jobb, ugye?

Érzed ezt a túláradó dühenergiát, ami benned lakozik? Akkor menj ki az udvarra és fuss két kört! Gyerünk, hopp-hopp! A fizikai stressz levezetésére szolgáló ősi módszer lelke az iskolai testnevelésórák rendszerében lakozik: mindenki önként és dalolva azt teszi, amit a tanár mond, aki puszta szeretetből és nevelő célzattól vezérelve ordít, mint az állat. Melyik játék is húzott fel? Mindegy, mert „nem kérdezel, csinálod”!

Gondold át az életed! Megéri csak azért kifordulni magadból, mert tíz percen belül most láttad századik alkalommal a „You are dead” feliratot Dark Souls 2-zés közben? Persze, hogy nem. Egy óra múlva is haragudni fogsz? Meglehet. Másnap? Talán. Egy hét múlva? Kizárt. Előbb ülsz le tovább nyüstölni a kontrollert vagy a billentyűzetet, minthogy kivedd a lemezt a lejátszóból.

És a végére itt az ultimate tipp arra az esetre, ha minden kötél szakad: nézegessetek vicces, aranyos, kedves vagy Tom Hiddleston-os videókat a neten! Az édes kiskutyák, kiscicák, a szerencsétlen járókelők, gördeszkások, akik nagyokat hasalnak, vagy a mindent olyan lazán vevő oroszok, akik bármit megoldanak, nemcsak hogy segítenek oldani a feszültséget, de még azt is biztosra veszem, hogy felvidítanak bárkit, akinek van egy kis humora. Hiszen nincs is annál viccesebb, mint amikor egy ló kerget egy macskát a belváros közepén...

Tény, hogy vannak emberek, akik abból élnek meg, hogy ordítanak a játékkal, amit éppen tolnak, de ez nem egészséges a számukra sem. Tartsátok észben, hogy a józan ész megőrzése és a felelősségteljes játék többet ér a stressz hobbiszintű fokozásánál!