[Képregénybörze] Kingpin 2017. Január-Február

Ha már képregények, akkor természetesen a Kingpin kiadó füzeteire is lecsaptunk, amik ezúttal sem okoztak csalódást.

Írta: BojtiTheHun
Dátum: 2017. február. 27. 12:40

2017-et a 25. évfordulónk alkalmából több új online-exkluzív rovat születésével indítottuk, így nemcsak a klasszikus horrorfilmek, hanem a hazánkban megjelenő képregények is reflektorfénybe kerültek. Ezek közül a DC nagy képregénygyűjteménye és a Kingpin kiadó rendkívül színes palettája kapott kiemelt figyelmet, utóbbi pedig a bő választék miatt különösen izgalmas számunkra. De nézzük is, mi az, ami napvilágot látott január közepe óta.

Marvel+ 2017/1

Egyszer ugye ott van a 2004-es Astonishing X-Men, ami nálunk már négy éve fut, és még a közepénél sem tartunk a 68 füzetes szériának, ami egy egyszerűnek tűnő rajtaütésből és emberrablásból bontakozott ki, így válva igazi krízissé, ami életről és halálról, sőt immáron igazi háborúról is szól, miközben fejezetei kapcsolódnak egymáshoz, mégis önálló történetként is működnek. A regisztrációhoz hasonlóan nagy port kavaró, a mutációkkal szemben hatásosnak ígérkező ellenszérum megjelenése már csak hab volt a tortán, bár azt először senki sem sejtette, mi is áll igazából a háttérben. A csata azonban kitört, sőt az aktuális füzetben egy, a Földet megcélzó rakéta került a középpontba, amit Scotték persze hatástalanítani szeretnének, miközben a Résvilág és Kruun hadúr nem adja fel a küzdelmet, sőt a korábbi prófécia is rengeteg kérdést vet fel.

Maga a sztori elég kaotikus lehet, ha valaki csak most kapcsolódik be, egyébként viszont szépen épül Whedon története, amihez a minőségi rajzok is sokat hozzátesznek. Más kérdés, hogy pont a következő, avagy a 25. füzettől megváltozik az alkotói brigád (Warren Ellis veszi át a gyeplőt a történetírás terén, miközben Simone Bianchinak és Simone Peruzzinak hála a külső is teljesen más irányba megy el), ami nem biztos, hogy mindenki tetszését elnyeri. Sőt tulajdonképpen a legtöbben úgy gondolják, hogy innentől rossz irányt vesz a sorozat, aminek hála nem is csoda, hogy a Kingpin a következő számmal búcsút int a történetnek, ami így is szép lezárást kap, mindenféle töltelék sallang nélkül, ami már csak ártana az élménynek.

A januári Marvel+ azonban szokás szerint nemcsak egy sztorit tartalmaz, és bár Ezüst Utazó története a végéhez érkezett, sokak örömére a 2008 júliusától 2009 augusztusáig futó Invaders, avagy a Megszállók is elérkezett Magyarországra. A világháború képeivel indító sztori Kapitányékkal startol el, akik éppen megszereznének egy titkos eszközt a németektől, így borsot törve az okkult fegyverekre vadászó Hitler orra alá, ám a terv nem jön össze. A negyvenes évek csapata (Torpedó, Bucky, a szintetikus Fáklya, valamint Toro – Parázs és Union Jack a múltban marad) végül valahogy a Polgárháború utáni, ám a Titkos invázió előtti jövőbe kerül, ahol a renegát Pókember éppen Venommal, és a kormány által támogatott szuperbűnözőkkel küzd, így éppen jól jön neki a segítség a felbukkanó megszállóktól.

A Régi katonák, új háborúk kiváló kezdés, izgalmas és érdekfeszítő történetet kínál, aminek folytatása természetesen egy újabb nagy konfliktushoz vezet, a főszerepben Amerika Kapitánnyal és az őt halottnak gondoló Vasemberrel. Alex Ross és Jim Krueger sztorija mindenképpen javasolt a képregények rajongóinak, így azoknak is, akik az újabb sorozatoknál csak a fejüket vakarják, ráadásul Steve Sadowski rajzai kicsit a régmúlt idők képregényeire emlékeztetik az embert, mégis képesek modernnek maradni, ami egy nagyon érdekes egyveleget eredményez.

Összességében tehát a januári Marvel+ ismét egy érdekes, izgalmas füzet a Kingpin jóvoltából, ami 990 forintos normál képregényként bőven megállja a helyét, sőt a minőségét sem érheti panasz, legyen szó a belsőről vagy a külsőről – jöhet a folytatás!

A Hihetetlen Pókember 2017/1

Az ötrészes Amerika fia ugye ott fejeződött be, hogy miután Pókember beokoskodta magát Norman Osborn (Amerika új csúcszsaruja) Bosszúangyal-tornyába, gyorsan le is bukott, majd az idősebbik Osborn lelőtte. Ezt szemléltetve ezúttal Tom Brennan szerkesztő helyett Harza Tomi maga vezeti fel a sztori utolsó két epizódját, ami méltó lezárás a remek történethez.

Ha valaki lemaradt volna, az egész onnan indult, hogy a brutális hatalomhoz, bűnözőkkel is operáló szuperhős-csapathoz jutott Norman abszolút befolyást szerzett fia, Harry felett, akit a terhes Lilyvel tart sakkban. A fő cél pedig egy új Kapitány, az Amerika Fia megteremtése, akinek fémtestében a nem túl sokra tartott fiú válhatna nemzeti hőssé. Persze ehhez Pókembernek is van egy-két szava, kedvenc hősünk nem hagyja annyiban a dolgot, és bár az utolsó, harmadik fejezet csúfos véget ért, természetesen nem kell aggódni, lesz még egy-két keresetlen, vicces hozzászólása az eseményekhez.

A Paulo Siqueira és Marco Checchetto rajzaival, Joe Kelly története alapján megelevenedett minisorozat egy-egy kicsit idétlenebb párbeszédet figyelmen kívül hagyva izgalmas és érdekes, de leginkább a látványa tetszetős, főleg, hogy olyan karakterek párharcát nézhetjük végig, akiknek színrelépését általában szereti a közönség – például Venom, vagy a Patrióta, avagy Vashazafi szerepében tetszelgő Norman. Ráadásul a történetben is vannak jó motívumok, ilyen például Harry és Peter állandó elmélkedése a történésekkel és érzelmeikkel kapcsolatban. De ha a korábbi pár részt vesszük, Gwen Stacy sírjának meglátogatása is erős képsorokat szült, ami különösen fontos egy olyan sztoriban, ahol Osborn felbukkan. Avagy ha kimaradt az előzmény, érdemes azzal együtt begyűjteni a legújabb füzetet, ha pedig a minisorozat felvezetése már megvolt, jöhet a befejezés!

Marvel+ Különszám: X-Faktor

Sokak által régóta várt sorozat jutott el végre Magyarországra is az X-Faktor képében, ami 136 oldalon kínálja egy igazán eredeti történet kezdetét. A Mutánsvilágnak nevezett új világban ugyan a legtöbb mutánsnak nagyszerű dolga volt, a Magneto uralkodását elunó hősök támadást indítottak a felszabadítás reményében, Skarlát Boszorkány (az előző állapotot is neki köszönhettük) azonban az utolsó pillanatban ismét megváltoztatta a történelmet. Az M-napként avagy Tizedelésként is ismert eseményt követően a mutánsok szinte teljesen eltűntek, üldözötté váltak, legtöbbjük pedig elvesztette képességeit, hogy nehéz próbálkozások közepette igyekezzen beilleszkedni az emberek társadalmába.

Ebben a világban ismerjük meg a nyomozóirodát, ami Jamie Madrox, a Többszörös Ember vállalkozása, miközben olyanok veszik körül, mint Guido, Farkas (Rahne Sinclair), Monet vagy éppen Szirén. Az iroda azonban nem várt nehézségekkel néz szemben, mikor felbukkan egy lány, aki Layla Millernek nevezi magát, saját elmondása szerint pedig „tud dolgokat”. Kiderül, hogy a káoszelméletet gyakran emlegető fiatal sokkal fontosabb része a sztorinak, mint azt gondolnánk, sőt egy másik, a gyilkosságtól sem visszariadó csapat sem számol azzal, hogy Layla felbukkanása milyen következményekkel járhat. És akkor még nem is került szóba, hogy miután Szirén egy durva támadás áldozatává válik, egy őrült fogságba ejti, és félő, hogy már csak darabokban jut ki börtönéből.

Maga az X-Faktor felnőttesebb, komolyabb stílusú, mint legtöbb társa, sőt maga a rajzstílus is érettebb a megszokottnál, miközben valóban a ponyvaregények és a noir világa keveredik a szuperhősök univerzumával. A karakterek láthatóan megküzdenek a frissen kialakult állapotok nyújtotta világgal, ami egyelőre még mindenkire az újdonság erejével hat, így a nagyobb hatalmukat ízlelgető emberekre is.

A 136 oldalas, 1950 forintos Különszám nagyszerű indítás az új sorozathoz, aminek folytatását már most nagyon várom. Aki szerette a régi X-Menek komolyabb történetközpontúságát, az ebben a sztoriban sem fog csalódni, érdemes rá beruházni.