• Kínában a játékokat is hamisítják
  • Sok kínai másolat-konzol jelent meg a múltban
  • Ezek a „sárga kazettás nintendók”
  • A másolóhullám még ma is tart
  • A Zynga az egyik legpofátlanabbul lopó cég a világon
  • De még az Angry Birds is csak koppintás

Biztos vannak köztünk olyanok, akik emlékeznek azokra az időkre, amikor még a copyright és a fair use fogalma nem ivódott bele a köztudatba -- utólagos köszönet az ismert videómegosztó portáloknak! A ’80-as és ’90-es években, illetve 2000 elején tömegesen érkeztek a pocsékabbnál pocsékabb másolatok, amelyek szeretett játékainkat és konzoljainkat koppintották. Volt, akiknek sikerült egészen elfogadható termékeket gyártaniuk, ám a másolatok többsége silány minőségű, gyenge utánzat maradt, ráadásul szórakoztatás céljára teljességgel alkalmatlannak minősíthetők.

Amikor 1985-ben megjelent a piacon a harmadik konzolgenerációs Nintendo Entertainment System (röviden NES), hamar sikeres lett. Mivel ekkor még idehaza, Magyarországon a nyugati árucikkek beszerzése szinte lehetetlen volt pártpolitikai és egyéb okok miatt, ezért kishazánkba máshonnan érkeztek hasonló játékok és a futtatásukhoz szükséges konzolok, lásd Polystation, Terminator 7 (más néven Ending-man) és társaik. Tucatnyi különböző kinézetű gépet vásárolhattunk meg, amelyek egytől-egyig valamilyen híres, főként japán cég slágerkonzoljára hajaztak, ám hardveres szempontból bőségesen elmaradtak az eredetiektől. E kezdeti státuszban lévő konzolos másolatokban volt valami közös: mindegyik a sokak által ismert „sárga kazettás nintendó” játékokat futtatta. Ki ne emlékezne a klasszikusnak számító „9999999 játék az egyben” kazikra, a FIFA uralmát megelőző, alapvetően lassú folyású focis borzalmakra a táncoló pomponlányokkal, vagy a licenceletlen Super Mario-játékokra? Akadtak olyan kazetták, amelyekre Ctrl+C, Crtl+ V megoldással rápattintották a Nintendo valóban létező IP-it; ilyen volt mondjuk a Contra 2, ami 7-es számozással látott napvilágot, ám ezek korántsem olyan érdekesek, mint a gagyi másolatok.

polystation-doboz.jpg
Ez biztos egy teljesen hiteles PlayStation-konzol,
az is lehet, hogy már a PS5!

1989-ben a Zemina nevű szervezet kiadott egy Super Boy nevezetű förmedvényt MSX-re, amely szintén nem egy „valódi” konzol. A Super Boy egy olyan Mario-másolat lett, amely az eredeti játék szinte összes védjegyét fogta és eltulajdonította. A zene ugyanaz maradt, a karakter pontosan úgy fejlődik és úgy néz ki, mint az eredeti játékban, plusz az ellenfelek külsején sem változtattak semmit. Akkor mégis mi vele a baj? Ugyan a szó legszorosabb értelmében vett módosítások nem történtek, ám mégis szemmel látható a különbség az eredeti és a koppintás között. A cucc optimalizálatlan, szaggat, a kontrollerből késleltetve érkezik meg a jel, ergo az irányítás piszokmód rossz, a zene bántóan fülsértő, és a színek... úristen, azok a színek! Elég csak rápillantani a képernyőre, hogy egyből kisüljön az ember szeme a sok neontól, mert a „fejlesztőcsapatban” valami mamlasznak az a remek ötlete támadt, hogy a megnyugtató világoskéket sötétre cseréli, a környezeti elemeket agyonszaturálja, Mariót pedig egy hússzínű szörnyeteggé változtatja. Ne aggódjatok, van ennél rosszabb is!

Amondó vagyok, maradjunk a kaptafánál, ezért egy második Mario-másolatot is megemlítek, amelynek címe Super Mario World. Ez nem elírás, a játékot valóban így hívják, csak a készítő és maga a termék más. Nevezzük inkább egyszerűen csak kínai verziónak. Szóval ez a kínai verziós Mario olyan „klasszikus” elemekkel operál, mint a lift-létra és a dobozpáncél, valamint legfőbb ismertetőjegye, hogy nemcsak a Nintendo húzócímétől lopott, de megannyi másik játéktól is, mint amilyen mondjuk a kevésbé ismert Rescue Rangers / Metal Gear vagy a Super Street Fighter. Meg egyébként is, milyen Mario játék az, ahol nem lehet az ellenfelek fejére ugrani? Aki nem hiszi, járjon utána!

Sajnálatos módon a mai napig nem hagytuk magunk mögött a kellemetlen múltat. Még most is aktívan készülnek ilyen-olyan, helyenként a megtévesztésig másolt játékok, főként az aktuális slágert majmolva a hol tehetséges, de főként viccnek is rossz próbálkozók kezei között. A legfrissebb ilyen jellegű megmozdulást a Flappy Bird sikere indította el, amit gondolom senkinek nem kell bemutatni. A recept igen egyszerű volt, ám mégis dögivel akadtak rosszabbnál rosszabb másolatok, melyeket jelen esetben elsősorban telefonos alkalmazások képében ismert meg a nagyérdemű. Ilyen például a Flappy Bees, Tap Tap Flap: Red Bird, Flutter Bug, Floaty Fish, Splashy Eagly Flyer vagy a Cheecky Monkeys. A felsorolt címek egyikére sem érdemes pénzt költenetek vagy az időtöket pazarolnotok.

Végezetül pedig arról a bizarr esetről ejtek pár szót, mikor is megesik, hogy a másolat jobban sikerül, mint az eredeti. Tudtátok, hogy az Angry Birds is egyike ezen játékoknak? Bizony, így igaz! A Rovio Entertainment aduásza, az Apple által „A világ legnépszerűbb játékának” kikiáltott madaras játék nem saját ötlet alapján született. Az eredeti koncepció egy ingyenes, böngészőből indítható programtól származik, amely Crush the Castle névre hallgat. Az Angry Birdshöz hasonlóan itt is építményeket kell ledöntenünk és kiirtanunk a bennük tartózkodókat. A Crush the Castle-ben azonban zöld malacok helyett katonákkal és nemesurakkal, illetve -hölgyekkel találjuk szembe magunkat, és csúzliból reptetett madarak helyett katapultból kell a nobilitások fejére szórni az áldást kövek, sziklák és bombák képében, ami kísértetiesen hasonlít az Angry Birds különböző típusú, kilőhető állatkáinak képességeire.

Hasonló cipőben sétál a Facebook-játékok all starjának csapatába tartozó FarmVille, amely a Farm Town receptje alapján készített el a Zynga. Mentségükre szóljon, hogy nem ők kezdték a tömeggyártást, Don Mattrick kenyéradó cégét számos szemfüles csapat előzte meg, ám az ő munkájuk futott be a leginkább. A FarmVille ismertsége az egekbe szökött, köszönhetően a Facebook gigászi méretű felhasználóbázisának, amelynek jelentős része minden nap online kapál. De ha már a Zyngánál tartunk, meg kell említenem, hogy a legtöbb termékük egy-egy második féltől származó ötleten alapul, mint mondjuk a Maffia Wars (Mob Wars), Dream Heights (Tiny Tower), Bingo (Bingo Blitz) és Cafe World (Restaurant City). Éppen emiatt a cég többször is bíróság elé állt. Még maga Amerika legrosszabbjának kikiáltott cége is csúnyán nézett a srácokra, amikor kijöttek az egyszerűség kedvéért csak The Ville néven futó termékükkel. Az EA szerint a Zynga játéka nem más, mint egy The Sims Social másolat, amiért 2012 augusztusában a bíróságon kötöttek ki, és ha maradnak ennél az üzletpolitikánál, akkor a lista vélhetőleg tovább fog bővülni.

Ha volt hasonló élményetek, mondjuk a sárga kazettás korszakból, osszátok meg velünk odalent a kommentek között!