Dupla melléklet, dupla öröm – ez a szeptemberi szlogenünk mellékletfronton. Először elküldünk az élőhalottak közé, ahol mindenki kedvére trancsírozhat, aztán jöhet a móka és a kacagás, azaz egy ütős szerepjáték-paródia, forróvérű lányokkal és nagy pofára esésekkel… 

Kezdjük talán a Trapped Dead: Lockdownnal, ami az azonos című, 2011-es nagy zombimészárlás folytatása, ámbár időközben utolérte egy komolyabb stílusváltás. A Trapped Dead ugyanis még egy kisebb csapattal, stratégiai alapon irtotta a génkezelt gabona nyomán bezombult tömegeket, míg a 2015-ös Lockdown már egy színtiszta hack ’n’ slash őrület, ahol szólóban járod az utcákat, felszerelést gyűjtesz, és látványos képességekkel fűrészelsz, lősz, vágsz, csapsz szét olyan fejeket, amelyekből kiköltözött az értelem.

Az alapfelállás elég egyszerű, adva van egy kordonokkal lezárt amerikai kisváros, és a sztori aszerint változik, hogy az öt kezdőkarakter – tengerészgyalogos, hentes, pap, bérgyilkos és nyomozó – közül melyikkel vágunk át az élőhalott masszán. Az egyik a lányát keresi, a másik feleségét, és ugye ott van a Hitmanre hajazó kopasz úriember, aki sosem hagyna félbe egy munkát (mit neki pár ezer zombi!). Miután az aktuális titánunk magához tér a kötelező autóbalesetből, máris kezdetét veszi a Diablo mintájára megalkotott öldöklés. Ebben a stílusban gyakorlatilag mindegy, hogy vascső, serpenyő vagy sörétes fegyver van a mancsokba kiosztva, vadul klikkelgetni kell a hordán, amíg annak tagjai fel nem kenődnek az aszfaltra. Az öt karakter leginkább a használható fegyverekben tér el, például ha úgy nyomnád, mint Daryl a Walking Deadben, értsd, nyílpuskás csávó akarsz lenni, akkor a bérgyilkos lesz az embered, bár a pap (ördögűző) is tudja ezt a kelléket használni. Amennyiben pedig motoros fűrész volt a jeled az oviban, és szeretsz vascsövekkel fejbe somni mindenkit – fordulj pszichiáterhez, VAGY válaszd a hentest.

Elkopott a pajszerem?

Kalandjaink során javasolt az utunkba eső postaládákat is elpáholni, mert onnan is potyoghat némi apró, és a berúgható ajtók sem díszítőelemek, általában valami nevezetesebb helyszín – szupermarket, benzinkút – lapul mögöttük. Minden sarokba nézzünk be, hisz a karakterünket jó alaposan fel kell öltöztetni. Védőmellény, sapka, lábbeli, nyaklánc elkél az ilyen zord környezetben, a fegyverekről nem is beszélve, de pár zsömle, fánk vagy alma is jól jön, ha néhány pofon után megzuhan az életerőnk (bár lehet, hogy az csak a vércukorszintmérő). Amúgy ne tessék meglepődni, ha a legnagyobb harc közepette egyszer csak elfogy a fa testápoló (baseballütő) a kezünkből, ugyanis a legtöbb tárgyat a fejlesztők elkopó alkatrészként nevezték be, tehát a legjobb gatya is lerohad egyszer a hősről, és a vascső sem végtelen dorgálásra lett tervezve. Ilyenkor nyomjunk egy gyors szóközt, és tárazzuk be a cseredarabot (már ha van), ugyanakkor a kedvenc képességeinket is rendezzük újra. Azokra a képességekre gondolok, amiket a szintlépéskor kapott skill pontokból lehet megvásárolni, és az egyszeri közelharci eszközökből pofonládát csinálnak (egy ütéssel akár három taslit is kioszthatsz). 

A Lockdown őszinte alkotás, zombiapokalipszis van, és csak egyfajta agyalás jöhet szóba, tudjátok, amikor mások fejét törjük a sajátunk helyett. Néha csurran-csöppen egy kis carmageddonos móka, jelesül elkötünk egy kocsit, aztán párszáz zombit szét lehet kenni a szélvédőn. Akad néhány NPC is, kereskedők, katonák, túlélők, így A-ból B-be menet sosem céltalanul áztatjuk vérrel az utcákat, sőt kooperatív módban (4 játékos) is lehet vadulni! Utóbbinál úgy vonzhatunk be ismerősöket, ha a szóló rész alatt nyomtok a multis gombra, és kreáltok egy szervert, amihez aztán a cimbi becsatlakozhat.

GROTESQUE TACTICS 2

Ki ne emlékezne Drake és társai világmegmentő kalandjára, amikor legyőzték a Sötét egyházat, és sárba tiportak minden szerepjátékos sztereotípiát? Nos, Drake biztosan nem, hisz éppen „hősi amnéziában” szenved, fricskát mutatva azon folytatásoknak, ahol az új kalandokra induló főszereplő agymosáson esett át. Ebből persze rögtön új, ütős poénok születnek, sőt a régi csapattársak sem hagynak ki egyetlen ziccert sem, Rukel például rögtön bedobja, a „mi a legjobb barátok voltunk, és tartozol nekem egy zsák pénzzel” dumát, ami egy kapzsi goblin szájából sosem hangzik túl meggyőzően. A csipkelődések, és Drake emós beütésű fizimiskáján való élcelődés mellett persze van egy jóval komolyabb történet is, miszerint alig, hogy megmenekült a világ, és lezajlott a győzelmi ceremónia, máris egy gyilkos köd lepte el a királyságot, a túlélők pedig leköltöztek a föld alá.

A katakombákban azonmód megalakultak céhek, természetesen elsőként a Holy Avatar fan klub, ahol Candy, Brandy és Wendy tovább isteníthetik a szőke héroszt, de az elfek, pontosabban a HFFI egyesülete is itt ütött tanyát, továbbá a zsoldosok alapítottak még egy nagyobb gittegyletet. S hogy miért is érdekes ez? Nos, Drake-nek, mielőtt újra megmenthetné a világot, először is saját céhet kell alapítania, és ez csak úgy megy, ha sikerül addig emelni az ázsiót a három másik kompániánál, hogy komolyabb küldetéseket is kapjon. Komolyabbakat, mint az időközben istennői szerepből tyúkfarmtulajdonossá átvedlett Cynthia mellé testőrt szerezni. Néhány új csapattárs is beesik, ami megint csak egy újabb humorforrás, például Sweet Violence, az élőhalott kaszásunk nem könnyen illeszkedik be a régi bajtársak mellé, külön élmény az Angelinával folytatott torzsalkodásaikat hallgatni. Hiába, ég és föld a kettő, Angelina ugyanis, ha még emlékeztek a májusi mellékletünkből, angyalka, a hárfás, de korántsem ártatlan fajtából. A szándékosan túlhúzott szexista utalásokból tehát most is jócskán akad, a szárnyas szöszi fürdési fixációja, vagy a szükségkórház ledér ápolónői és persze a karakterek vizuális megjelenítése mind-mind a japán RPG-ket figurázza ki.

Dungeons and donuts!

Amennyiben valakinél kimaradt az előző rész, nem éri komoly hátrány, ugyanis a Grotesque Tactics továbbra is egy egyszerű felülnézeti szerepjáték, amely görbe tükröt tart a műfaj nagyjai elé. Itt még a démonkapuk (Fable) is család- és felhasználóbarát kérésekkel várják a kalandort, és mindenki tudja, hogy 7 nap után még semmi sem lehet legendás, mert ahhoz tíz nap kell. Az első rész prezentációja mondhatjuk, hogy gazdaságos kiszerelésben érkezett, de nem úgy a második: jellemző a korrekt grafika, a teljesen új stílus – mangáról váltottak egy realistább szemléletre, miközben csak a szemek lettek kisebbek, a dekoltázsok nem, és a szereplőknek végre saját hangjuk van. A játékmenet is csiszolódott, a körökre osztott harcrendszerbe például egy érdekesebb képzettségfa került, és a terápiás kirohanások is megszűntek (a Holy Avatar háreme hajlamos volt anno megkergülni, ha megkarcolták hősüket). Új elemként megjelent a főzés, amit a csapat hivatalos szakácsa (Norai) végez, ráadásul minden második NPC valami egzotikus kaját kíván, és persze a receptet, illetve a hozzávalókat a legdurvább bányák mélyéről kell előtúrni. Úgyhogy kalandra fel, és irány a tárnák legsötétebb sarka!

KÓDBEVÁLTÁS

A tartalomjegyzéknél lévő matricán található matricára nyomtatott kódsorokat nem a Steamen kell felhasználni, hanem a PC Guru Online kódbeváltó oldalán. Ehhez mindössze egy ingyenes regisztrációra van szükség, majd a belépést követően el kell navigálni a kódbeváltás oldalra, ott be kell ütni matricán található kódot, az eredmény pedig egy Steam-kód lesz, amit már beválthattok a Valve áruházában.

A matricán található kódot csak egyszer lehet felhasználni, de összesen tízszer lehet megpróbálni a beváltást, így ha elgépelsz egy karaktert, akkor sem kell félned, nem fog eltűnni a teljes játékod. Ha mind a tíz alkalommal hibás kódot adsz meg, a rendszer 24 órára letiltja a kódbeváltás funkciót, úgyhogy csak óvatosan! Ha problémát okozna a kódbeváltás, olvasd el a Kódbeváltás tudástárunkat a PC Guru Online-on!

AZ SZEPTEMBERI PC GURU 2016. 09. 08-TÓL KAPHATÓ AZ ÚJSÁGOSOKNÁL

ÉS A HIPERMARKETEKBEN.

PCGURU 16/09