Nagyon sok játék próbál mosolyt csalni az arcunkra, de van néhány kivétel, melyek inkább könnyfakasztásra és a játékos elszomorítására jók. E programok közül szemezgetünk most, bemutatva az öt legdepresszívebb videojátékot, amit valaha kiadtak. Listánk természetesen ezúttal is szubjektív, a kommentek között pedig nyugodtan jöhetnek a különböző alternatívák.

5.: Dark Souls 2

Kezdjük a listát egy viszonylag friss jövevénnyel, a Dark Souls 2-vel, mely ugyan nem különösebben szomorú játék, szimbolizmusa, története és témái nyugtalanító igazságokat rejtenek az élet körforgásával kapcsolatban. Mert hisz miről is szól a Dark Souls 2? Hát persze, hogy az elkerülhetetlen végről: Drangleic királysága egy életút metaforája, mely a semmiből virágzik fel, és a csúcson indul hanyatlásnak, egészen addig, míg minden újra nem indul -- ahogy a játék egyik mellékszereplője ironikusan megjegyzi, „ez az egész egy átok”, hisz nincs valódi happy end, senki sem ússza meg a kaszással való randit, a játékos pedig megannyi veszedelmes ellenfél lekaszabolása után sem tehet mást, mint hogy belenyugszik az elmúlás gondolatába. Na, görbül már a szátok?

4.: Amnesia: A Machine for Pigs

A tavaly megjelent Amnesia: A Machine for Pigs nem a Frictional Games által kreált előd receptjét követi, hiszen bár megtalálhatók benne a The Dark Descent fontosabb elemei, egy túlélőhorror-kalandjáték keverék helyett inkább spirituális utazást kapunk, mely egy szörnyű bűnt elkövetett ember zarándoklataként fogható fel. Megbocsátás? Béke? Nyugalom? Boldog befejezés? Ne is álmodjunk ilyenekről, kérem! A Machine for Pigs utolsó pillanatai olyan nyomasztóak, hogy a játékot még a tesztoszteront reggeliző férfiemberek is megkönnyezhetik, a zárófejezet üzenete pedig örökre az agyunkba vési, hogy az embernél nagyobb disznó nincs a világon.

3.: Silent Hill 2

A Silent Hill 2 története és megfejtése számtalan rokonságot mutat a Machine for Pigsszel, hisz akárcsak a The Chinese Room játéka, a Konami klasszikusa is a bűnbánatról és az emberi gyarlóságról szól. James Sunderland, a Silent Hill 2 főszereplője igazi szerencsétlen flótás: nem elég, hogy az évek óta elhunyt, szeretett felesége iránt érzett gyász lassan felőrli James személyiségét, az amúgy jóképű és tipikusan „rendes pasas” Sunderland egy nap levelet kap a síron túlról, melyben volt neje arra kéri, hogy találkozzanak kedvenc üdülőhelyükön, Silent Hillben. A játék a ködbe burkolózott szellemváros határán indul, és megannyi vizuális és verbális tanulsággal átszőtt, szomorú történetet mesél el egy megtört emberről. Jó tanács: ha depresszióban szenvedsz, inkább kerüld el a programot!

2.: The Last of Us

A The Last of Us a PS3 tavalyi legnagyobb durranása volt, a nemrég megjelent Remastered kiadás pedig a PS4 tulajdonosai számára okoz kellemes órákat. Vagy mégsem? Nos, bár a The Last of Us játékmenete és összetettsége példaértékű, valójában a program története, az ezt megalapozó szövegkönyv, valamint a filmeket megszégyenítő dramaturgia az, ami elsősorban felelős a Naughty Dog játékának népszerűségéért. Mivel pedig a sztori középpontjában egy olyan gombafertőzés áll, ami zombivá változtatta az emberiség többségét, a túlélők pedig állatok módjára ölik egymást a vadonban, talán érthető, hogy a The Last of Us miért került ilyen magasra a listán. Arról pedig, hogy a főszereplők összetört emberek, a befejezés valódi spirituális saller, az utolsó jó emberek pedig a szemünk láttára halnak kínhalált a játékban, még nem is beszéltünk.

1.: Heavy Rain

A Heavy Rain is egy PS3-exkluzív játék, és mint ilyet, talán bosszantó a lista élén látni, de ezúttal nem a platformok, hanem az alkotások depressziófaktora a döntő tényező. És bizony a Heavy Rainnél megrázóbb, sötétebb játékot nem nagyon láttunk se előtte, se utána. A sztori egy gyerekekre specializálódott sorozatgyilkos, és az áldozatai után maradt családtagok körül forog. A nyomozás és a szerteágazó forgatókönyv elkeseredett, bánatba fulladt emberek életét követi, akik más-más módon próbálnak megküzdeni a bennük dúló érzelmi viharokkal, általában sikertelenül. A Heavy Rain tökéletes példája annak, hogy egy játék nemcsak a vér vagy a szexualitás megjelenítése miatt készülhet kizárólag felnőtteknek: elég, ha olyan érzéseket vált ki a játékosból, amiket csak egy lelkileg érett ember képes a helyükön kezelni.