A hit egy olyan téma a 21. században, mint az ízlés: a véleménye mindenkinek meglehet róla, de az okosabbak nem nyitnak róla vitát, ugyanis a vallás egy abszolút személyes és szubjektív dolog, amit ha az ember megfelelő stílusban gyakorol, akkor azt másoknak kötelessége elfogadni. A modern filmekben és játékokban a valóságban is létező vallások egyre gyakrabban, de még mindig viszonylag ritkán fordulnak elő hiteles formában, ugyanis a legtöbb egyház és hívőik nem igazán kedvelik az ilyesfajta reklámot.

Szerencsére ez nem jelent nagy akadályt például egy-egy játék történetének felépítése során, a jelenleg létező vallások ugyanis amúgy sem illenek napjaink játékaiba, így sok esetben a fiktív istenek, gyülekezetek, bálványok, teljes egyházszervezetek létrehozása a kedvelt metódus, melyek sokkal inkább illenek egy adott cím univerzumához. Természetesen nem egy példát tudunk hozni ennek az ellenkezőjére is -- számos olyan videojáték létezik, melyek kifejezetten vallások történelmét hivatottak a képernyőre vinni; ebben a kategóriában közkedvelt például a görög mitológia. (Itt érdemes közbevetni, hogy nyakunkon az Age of Mythology: Extended Edition kiadása, benne a görög, egyiptomi és germán hitvilág megelevenítésével.)

Fiktív hitközösségek

Először is kanyarodjunk egy kicsit vissza az előbbi kategóriához, a fiktív istenekhez és bálványokhoz, melyeket egy adott játékban megteremtett világhoz írtak! Az első példa legyen a Fallout-sorozat harmadik része, és vele az Atom Gyermekeinek Egyháza. (Eredeti néven: The Church of the Children of Atom). Az atom gyermekei szerint egy nukleáris felhő egy egész univerzumot tartalmaz, s ha valaki életét veszti egy atomrobbanásban, az bekerül ebbe a Paradicsomnak vélt világba, ahol a létezés egy magasabb szintre lép. A követők számára az atomvillanás az egyik legcsodálatosabb létező dolog, a bombát pedig tisztelni kell, csodálni, de ami a legfontosabb: használni. Nos, ahogy az a bevezetőben olvasható, vallásról nem illik, illetve nem is ér vitázni, de azt hiszem, nem csak nekem lennének érveim az atom ellen, amennyiben ez egy létező ideológia lenne.

A Halo-rajongók szintén előnyből indulnak, ha fiktív vallási csoportokat kell gyűjteni, ugyanis már a széria első felvonásában bemutatkozott a Covenant nevű gyülekezet. A Grand Theft Auto fanok számára ismerős lehet a The Epsilon Program: a gyülekezet 12 pontban írja le tanait, köztük olyan tényekkel, miszerint a világ 157 éves, vagy hogy a fák tudnak beszélni, de csak néhány ember hallja őket, valamint -- személyes kedvencem -- , hogy mindenki boldog, csak sokan nem tudnak róla. Az Epsilon Program nem csupán érdekességként került bele a GTA-szériába, számos játszható mellékküldetés oldható fel a játékban, amennyiben virtuális pénztárcánk mélyére nyúlunk, és némi pénzzel támogatjuk a csoportot.

A virtuális vallások sorát a fentiek mellett a First Church of Lechuck is erősíti, mégpedig az Escape from Monkey Islandben, valamint ott van még a Unitology a Dead Space-ből, nem utolsósorban pedig a Los Illuminados a Resident Evil 4-ből. Érdemes persze ezek mögé nézni kicsit, a felsorolt vallások többsége ugyanis valós elemekből építkezik. Az Epsilon Program gyakorlatilag nyílt támadás a szcientológia ellen, a GTA 5 alkotói hülyét csinálnak minden olyan gazdag, unatkozó amerikaiból, aki sok-sok százezer dollárt tol az ufós egyházba. Az Unitologyt pedig maguk a szcientológusok találták meg maguknak egyszer, tiltakozva a Dead Space és alkotói ellen, amiért azok gúnyt űztek belőlük (ezt egyébként a Visceral később cáfolta, szerintük minden egyezés a véletlen műve).

Játssz Istent!

Léteznek olyan játékok is, ahol a bálványok nem csupán történeti elemként szerepelnek, hanem te magad játszhatsz istenséget. Ilyen például a Ubisoft stratégiai „istenszimulátora”, a From Dust, amiben egy Lehellet nevű lényt irányíthatunk. A feladat, hogy a környezetet és a természetet felhasználva segítsük az embereket megadott pontok elérésében, falvaik és közösségeik megvédésében, fejlesztésében. Szintén ezt a kategóriát erősíti a kilencvenes évek népszerű Popolous-sorozata, melynek harmadik része, lényegében a széria előzménytörténete, 2007-ben PS3-ra is megjelent, vagy a kétezres évek elején népszerű Black & White és Black & Whit 2 a Fable készítőitől, a Lionhead Studiostól. A Lionheadet alapító játéktervező géniusz, Peter Molyneux egyébként nemrég az indie-k rögös útjára lépett, hogy újabb istenszimulátorral rukkoljon elő. A Godus még nem készült el teljesen, de a Steam Early Access programja keretében már fejest ugorhattok a mindenhatók gondterhelt világába.

Minta a görög mitológiáról

Ha valaki egy mondatban említené a játékokat és a vallásokat, esetleg ezek kapcsolatát, akkor a legtöbb gamer legelső gondolata talán a God of War lenne, ugyanis a 2005 óta már több részt is megélt népszerű akció-kaland franchise az egyik legismertebb játék, melynek történeti alapja a görög mitológia. A sztori során egy mitológiában is létező alakot, Kratost irányíthatunk, de magát a játékot semmiképp nem nevezhetjük az ókori mítoszok feldolgozásának, ugyanis a görög legendáktól számos pontban eltér, annak ellenére, hogy maguk a mitológiai történetek remekül megállnák a helyüket videojáték formában, mindenféle változtatás nélkül. Ugyanez igaz lehetne a legtöbb vallás történetére, ugyanis maguk a legendák remek alapot adnak egy digitális, fiktív világ megalkotásához. (Most komolyan, milyen király lenne már egy sci-fi/fantasy akciójáték, ami az indiai mitológiát dolgozná fel?)

Ezeket a feldolgozásokat többek között az oktatásban is fel lehetne használni, ugyanis mind a görög mitológia, mind pedig az öt világvallás alapjaiban szerepel a középiskolai tananyagban, de sajnos egy ezek valamelyikét feldolgozó videojátékra sokan nem művészeti alkotásként, hanem egyszerű kifigurázásként, vagy épp propagandaként tekintenének. A jelenleg ehhez legközelebb álló program az ingyenes MOBA Smite -- ebben a játékban különböző istenségek szerepét ölthetjük magunkra, képességeik és külalakjuk pedig az esetek többségében megfelel az adott vallás háttértörténetének. Persze mára követőket vesztett, elsősorban ókori vallásokról van szó, de akkor is.

Kommentekben kíváncsian várjuk, a véleményeteket a témával kapcsolatban: zavaró-e számotokra, ha a valóságban is létező vallások, illetve egyházak szerepelnek egy játékban, és többször kellene fiktív hitközösségeket alkalmazni, vagy épp az ellenkezője?