Vélemény című rovatunkban a hét legfontosabb eseményeivel foglalkozunk a szokottnál kicsit részletesebben, mélyebbre ásva a történetekben. Ez alapvetően egy szubjektív összeállítás, ami legfőképpen azt a célt szolgálja, hogy legyen egy hely, ahol beszélgethetünk a legérdekesebb, illetve legfontosabb eseményekről.

Meghajolt a Ubisoft

  • A súlyos problémákkal megjelent Assassin’s Creed: Unity kapcsán bocsánatot kért a Ubisoft
  • A kiadó már nem árusítja a Season Pass csomagot
  • És ingyen adja az első DLC-t
  • Mindez a rossz minőségnek és valószínűleg a még rosszabb fogadtatásnak tudható be

Az Assassin’s Creed: Unity-ügy a héten tovább folytatódott, s olyan fordulatot vett a dolog, amit nem sokan vártak, pedig pont ez volt az ésszerű. Aki lemaradt volna az előzményekről, annak annyit kell tudnia, hogy a sorozat legújabb része iszonyatosan sok hibával jelent meg, többek között beakadó, a pályán áteső karakterekkel, akadozó, szaggató játékmenettel, kapcsolódási problémákkal, fagyásokkal és általános teljesítményproblémákkal. Mindennek javítására eddig három nagy foltot adott ki a Ubisoft, amik közül a legutóbbi 300 hibát hivatott orvosolni, de még most is azt mondják, hogy van mit javítani, s már készül a negyedik patch.

Mindez még nem tudjuk, hogy pontosan hogyan befolyásolta az eladásokat, erről ugyanis hivatalos adatokat még nem kaptunk, de jó indikátora a dolgok állásának, hogy közvetlenül az ügy kirobbanása után estek a Ubisoft részvényei, mégpedig 3,62 dollárról 3,29 dollárra, vagyis 9 százalékot, illetve az értékelések sem fényesek, ezek átlaga ugyanis PS4 platformon 74%, Xbox One-on 72%, PC-n pedig 70%, míg a felhasználói értékelések ennél is alacsonyabbak, még az 50%-ot sem érve el -- igaz, nemcsak a technikai bakik váltották ki az éles kritikákat. Itt érdemes megjegyezni, hogy a fő sodrásba tartozó címek közül, azaz figyelmen kívül hagyva a mellékhajtásokat és a mobiljátékokat, a Unity „büszkélkedhet” a legalacsonyabb átlagértékeléssel.

Mindezek tükrében tehát nyugodtan feltételezhetjük, hogy a játék eladásain megérezte mindezt a Ubisoft, s az egyetlen ésszerű dolgot tette, mégpedig azt, hogy bocsánatot kért. Ezt persze már korábban is elmondták, de ezúttal tettek is társultak a szavak mellé, hiszen mindenkinek ingyen odaadják a játék első DLC-jét, s leállították a 30 eurós Season Pass csomag értékesítését, illetve aki ezt már megvette, az kárpótlásképpen ingyen kap egy játékot a Ubisoft felhozatalából, ez pedig akár a Far Cry 4 is lehet. Arról nem szól a fáma, hogy mi lesz a Season Pass keretében kínált Assassin's Creed Chronicles: China sorsa, de valószínűleg ez is, ilyen vagy olyan úton, eljut majd mindenkihez, akit érdekel.

Azért emeltem ezt ki, mert pont erről volt szó a múlt heti Véleményben, arról, hogy a hibás játékok természetesen velejáróik a bonyolult, sokszor kapkodó fejlesztési folyamatnak, de egyáltalán nem vagyunk tehetetlenek. A pénztárcánkkal szavazva állhatunk ki magunkért, s rögtön itt is van a példa, hiszen a Ubisoft belátta, hogy alaposan elpuskázta a játékot, s hiába öntik magukból a hibajavításokat meg a bocsánatkéréseket, ez kevés, kárpótolni kell a bepöccent gamereket. Látjátok, működik ez!

velemeny-assassins-creed-unity-alt2.jpg

Miért csalnak a csalók?

  • Csalási botrány borzolja a kedélyeket a Counter-Strike: Global Offensive közösségben
  • Három profit már bannoltak
  • A hétvégén, a DreamHack Winter negyeddöntőjében is volt egy incidens
  • Egy kutatás szerint maga a közösség teszi elfogadhatóvá a csalást
  • Egy egész iparág alakult ki a csalók köré
  • Nagyon könnyű csalni
  • És nehéz, szinte lehetetlen teljesen megfékezni a csalásokat

A hét legfontosabb, legnagyobb vihart kavaró eseménye mindenképpen a Counter-Strike: Global Offensive csalási ügyének kirobbanása volt. Ez az egész valójában pár nappal korábban kezdődött, mikor egy német játékost kitiltottak, aki egy addig nem ismert csalási formát használt, majd ezután két másik profi is VACációra ment, ugyanis a Valve beépítette a saját védelmi rendszerébe ezen új módszer paramétereit.

A csalás pontos formáját nem ismerjük, de annyi biztos, hogy alattomos bestia, amit nem könnyű megtalálni, s csak akkor lehet tetten érni valakit, ha látjuk, amint telepíti. Az egész a Steam Workshop bizonyos, speciális alkotásaira épül, amik nem látványos javulást hoznak a játékos teljesítményébe, hanem, jellemzően célzásrásegítéssel, úgymond finomhangolják azt, ezzel tovább nehezítve azt, hogy felfedezzék őket.

A csalásügy hatására az egész Counter-Strike: Global Offensive közösség felbolydult, sokan csalódtak az eSport eme mezőnyében, és erre mi történt éppen a héten? Egy újabb csalással találtuk szembe magunkat, ráadásul ezúttal már a DreamHack Winter bajnokságon. Az történt, hogy az LDLC vs Fnatic mérkőzésen a Fnatic visszaélt a játék, illetve jobban mondva, a pálya hibáival: volt pixel walking vagy más néven boosting, texture transparency és immortal bug. Előbbi annyit tesz, hogy a pálya „kiszögeléseit” használva olyan pozícióba juthat a játékos, ahova nem szabadna, így előnyt szerezve, illetve ezzel összefüggően bizonyos textúrák átlátszóvá válhatnak, megint csak fölényt adva a használónak. Mindez a negyeddöntőben történt, mégpedig az utolsó körben, ahol a boostingot használva a Fnatic játékosainak sikerült megfordítania a meccs menetét, ezzel bekerülve az elődöntőbe, de a szervezők úgy döntöttek, hogy a teljes meccset újrajátszatják, majd a Fnaticet leléptették, így végül az LDLC mehetett tovább, s meg is nyerte a bajnokságot.

Ahogy az eredeti csalási ügyben, úgy itt is profi játékosokról van szó, akik a játékot a lehető legnagyobb szinten művelik, rengeteg tapasztalattal a hátuk mögött, és mégis csalnak. Miért? Nos, ha az Ohioi Egyetem professzorát, Mia Consalvót kérdezzük, akkor ennek négy lehetséges oka lehet: a játékos elakad, unatkozik, többet akar a programtól, vagy egyszerűen csak szemét akar lenni. Az utóbbi lenne a kézen fekvő válasz, hiszen mindenki utálja a csalókat, de ez nem állja meg a helyét, nem magyarázza, hogy egy profi mért folyamodik csalásokhoz. Ahhoz, hogy erre valamiféle választ kapjunk egy másik, pontosabban kettő okos emberhez kell fordulnunk. Ők Vivian Hsueh-Hua Chen és Yuehua Wu, akik pont idén publikálták a kutatásukat a csalókról, s ebből egy érdekes dolog derült ki, ami rávilágíthat a dolog miértjére.

A páros arra jutott, hogy ha az emberek egy olyan környezetben játszanak, ahol mindenkit egy álnév azonosít, vagyis lényegében anonim szállhatnak ringbe, az általános vélekedés az lesz, hogy mindenki csal, s ha én, mint játékos nem lépek rá a bűnös útra, akkor lemaradok. A közösség viselkedése tehát elfogadhatóvá teszi azt, hogy illegális módszerekhez nyúljunk, torzul az értékrend, innen pedig már csak egy lépés, hogy a renitensek közé csatlakozzunk. A profik körében ez valószínűleg kiegészül a nyerési vággyal, azzal, hogy a világ tetején lehessenek.

velemeny-counter-strike-global-offensive.jpg

A csalási botrányt elindító Simon „smn” Beckkel szerint a profi mezőny 40%-a él valamilyen meg nem engedett módszerrel, ami elsőre baromira soknak tűnt, de a hétvégén történtek után ez már nem látszik annyira hihetetlennek, főleg ha már egy nagy eseményen is megengedi ezt magának egy csapat. Csalni ráadásul nagyon egyszerű, hiszen egy virágzó kis iparág épült ki e köré. A PC Gamer és a Kotaku is írt erről egy-egy nagyon érdekes cikket, amiből kiderült, hogy több, szervezetten működő, nagyon profi és sok pénzt mozgató oldal létesült csak arra, hogy könnyen hozzáférhetővé tegyék a csalási formákat, sőt olyan magas szinten művelik ezt, hogy a nap bármelyik részén elérhető ügyfélszolgálatot működtetnek, illetve még saját másolásvédelmi rendszerük is van, hogy az illegálisan megszerzett csalási formákat szűrni tudják.

Ezek az oldalak több, esetenként tucatnyi játékhoz biztosítanak eszközöket, amik külön programként futnak. Van, ami mezei célzásrásegítő vagy szimpla wallhack, de vannak olyan egzotikus alkalmazások is, amik helyettünk lőnek, eltüntetik a fegyver szórását és/vagy visszarúgását, sőt még olyan is, ami a pályán lévő összes ellenfelet egyetlen gombnyomásra megöli. Mindezért persze fizetni kell, mégpedig nem is keveset: az egyik oldal havonta nagyjából 11 dollárt kér el, de van olyan is, ahol 50 dollárral gombolják le a játékost, vagy ahol hetente kérnek 20 dollárt -- ezek persze a felső határnak számítanak, amikor minden játék minden eszközéhez hozzáférést kap a kuncsaft. Egy csaló saját bevallása szerint 120-150 dollárt tapsolt el így, miközben természetesen többször is bannolták, így több példányt is vett a kedvenc játékából összesen 100 dollár értékben.

Mindezt nyilván nem nézik tétlenül a fejlesztőcsapatok, s keményen ügyködnek azon, hogy minél kevesebb teret adjanak a csalóknak. Ma már egészen szofisztikált szűrési módszerek állnak rendelkezésre, amivel hatékonyan lehet elkapni a rosszakat, ezt a szűrést pedig segíti az, ha egy éber, gyorsan dolgozó fejlesztőcsapat tömi be a kiskapukat, illetve ha van egy lelkes közösség, akik jelentik a gyanús egyéneket -- ne higgyük azonban azt, hogy a másik oldal tehetetlen lenne. Nekik is vannak gyorsan dolgozó embereik, és egy olyan aktív közösség, amelynek tagjai segíti egymást. Az egyik portál például azzal büszkélkedik, hogy 300.000 tagja van, egy másiknak pedig 150.000 -- hogy ebből mennyi a ténylegesen aktív, azt nem tudni, de éves szinten egymillió dollár körüli bevételt bonyolítanak a szájtok.

velemeny-csalas.jpg

Sajnos a csalók elleni küzdelem nem olyan harc, amit véglegesen meg lehetne nyerni, hiszen a fejlesztők tudják nagyon jól, hogy mindig lesz olyan, aki csalni akar, és az ilyen játékosokat ellátó oldalak is tisztában vannak azzal, hogy lesz kereslet arra, amit csinálnak. Egyetlen remény az, hogy sikerül visszafogni őket, erre pedig az általános vélekedés szerint az lehet a megoldás, hogy egy olyan környezetet teremtünk, amiben nincs értelme csalni. Ezt egyrészt úgy lehetne elérni, hogy hasonló képességű játékosokkal dobjon össze a gép, ezzel elkerülve azt, hogy mások eltapossanak, ez ugyanis tönkreteszi a játékélmény, másodsorban pedig olyan fejlődési rendszerre van szükség, ami pont megfelelő mértékben csöpögteti a jutalmakat, hogy a jobb fegyverek vagy tárgyak elérhető távolságban legyenek, és ezáltal ne furakodjon be a csalás gondolata a fejekbe. Ezen kívül persze a szűrőkre is fontos szerep hárul, amiket mindig napra készen tartva lehet jobban megfogni azokat, akik ilyen vagy olyan okból csalnának.

A hét kérdése természetesen az, hogy mi a véleményed a csalókról. Te csaltál már, és ha igen, miért tetted? Csaltál már online, vagy csak offline? Szoktad jelenteni, ha csalókkal találkozol? Mint mindig, most is várjuk a válaszaitokat.