Virtuális valóság, hát kell ez nekünk?

A játékok átültetése a virtuális valóságba nem a modern kor heppje. Már jóval korábban is megpróbáltak a stúdiók ezzel az eszközzel dolgozni, de ezek a projektek mindig elhaltak. Ugyanúgy kikoptak, mint a filmek világában a 3D láz. Valahogy ezt a két témát újra és újra felfedezi a világ, hogy aztán megint elhaljon az egész. Mostanában viszont azt látni, hogy a korábbiakhoz képest sokkal jobban próbálkoznak a VR meghonosításával.

A jelenlegi őrületet Palmer Luckey indította el, aki 2012-ben Kickstarteren indított egy kampányt, hogy létrehozhasson egy VR-headsetet, pontosabban szólva annak publikus devkitjét. Azért döntött a közösségi finanszírozás mellett, mert hiába kilincselt több cégnél is az ötletével, mindenhonnan elzavarták. A Kickstarteren viszont sikeres lett a kampány, irdatlan mennyiségű lóvét kalapoztak össze és megkezdődött az Oculus Rift fejlesztése. A többi pedig már jött magától. A Facebook is beszállt a projektbe, a nagy cégek pedig látva, hogy mekkora igény van a VR-ra, szintén elkezdték saját fejlesztéseiket. Ma már ott tartunk, hogy van a Rift, a HTC Vive, a Gear VR, Cardboard VR (mondjuk ez a rossz vicc kategória szerintem) és Playstation VR. Talán ezek a legfontosabbak. Szóval van egy csomó eszközünk, amikkel járhatjuk a mátrixot. Na de mi van a szoftverekkel? És itt jönnek a gondok.

Amikor a Riftből még csak a DK (development kit) verzió létezett, már jöttek hozzá mindenféle programok, amikkel demózták a VR-élményt. Jópofa kis stuffok voltak ezek, de a nagyrészük rendkívül primitív és kidolgozatlan lett, viszont amire készültek, azt maradéktalanul teljesítették. Elhitették az emberekkel, hogy a VR egy járható koncepció, hogy működik. Jöttek a cégek és a saját VR-készülékeik, a szoftveres támogatás viszont baromira nem haladt sehová. Nagyrészt ugyanolyan faék egyszerűségű programok jelennek meg most is, mint a kezdet kezdetén, ami állati fura. Ezek szerint tényleg nincsen több kraft ezekben a játékokban? Vagy a fejlesztők nem tudnak mit kezdeni ezzel a koncepcióval? Netalán csak altatnak minket és direkt rejtegetik az igazán formabontó alkotásokat? Reméljük, hogy az utóbbi az igaz.

2013 óta minden évre rámondták már, hogy ez a VR éve lesz. Én viszont ezt nagyon nem így látom és szerintem sokan egyet értenek velem. Még mindig nincsenek komoly, valódi, falrengető VR-élményt nyújtó programok. Még mindig csak a pár perces demók jutnak az embereknek, amik persze abban a pillanatban el is varázsolják őket, de hosszútávon valószínűleg nem tudná fenntartani az érdeklődést. Mondjuk ki: a VR-programok jelenlegi formájukban nem többek bazári mutatványnál. Egy csomó fontos dolog a mai napig nincs megoldva ezekben a valamikben. Mert játéknak elég nagy túlzás nevezni őket. A sok megoldatlan elem közül az egyik remek példa a normális irányítás.

Sok esetben nem lehet mozogni, csak kijelölünk egy pontot, ahová aztán a karakterünk teleportál. De ha lehet mozogni, akkor meg mást nem nagyon lehet csinálni. Kvázi kapunk egy séta szimulátort és nézelődhetünk körbe-körbe. vaaóóóó, hát ez forradalmi! De tegyük fel, játszunk egy FPS-sel. Oké, nézelődünk, aztán hopp, jön az ellenség, mi ráfordulunk, de most már nem csak a fejünket, hanem az egeret is rángatni kell, hiszen két külön beviteli eszközre van szétosztva a fej és a kar. Ez pedig nagyon fura. Gyakorlatilag harminc éves, jól működő és berögzült reflexeket kellene újratanulni, ami szinte lehetetlennek tűnik egyelőre. De ha a fegyver is a headsetre van kalibrálva, tehát a fejünket csóválva mozog a kezünk, az meg egyáltalán nem működik. Egyszerűen kényelmetlen így játszani. El nem tudom képzelni, hogy valaki 30-40 perc szívás után nem dobja le azt a bigyót a fejéről és játszik a hagyományos módon tovább. Ezzel a problémával valahogy még nem boldogulnak a fejlesztők. Eddig talán a PS4-es Fairpont játék az, ahol ezt valamelyest megtudták oldani. Látszik rajta némi kezdetlegesség, de ebből még lehet valami. Látszik, hogy ez tényleg egy játéknak készül és, hogy ezzel tényleg akarnak is valamit mutatni a pár perces porhintésen túl is.

A másik nagy probléma pedig a műfaji behatároltság. A VR-élmény leginkább a belső nézetes játékokra van kalibrálva. Ezekkel lehet igazán látványos dolgokat mutatni. Csakhogy a játékvilág nem korlátozódik le az FPS zsánerre. Van még egy rahedli más műfaj, amiket persze szintén bele lehet helyezni a virtuális valóságba, ez tiszta sor, de tegyük fel a kérdést, mégis minek? Mit ad egy TPS vagy egy RTS nyújtotta élményhez az, hogy körbe tudunk nézelődni? Mert szerintem semmit, inkább éppen ellenkezőleg: kidob az élményből.

Abban azért biztosak lehetünk, hogy a mostani VR-tendencia nem fog csak úgy eltűnni. Ahhoz már túlságosan sok energiát és pénzt öltek bele a cégek. És, bár maga a cikk meglehetősen pesszimista a jelent illetően, én magam azért mégis pozitívan tekintek a jövő felé. Felejtsük el ezeket a maszlagokat, hogy: "xy év a VR éve lesz". Nem, ez az egész még mindig gyerekcipőben jár, és még évekre vagyunk attól, hogy valóban kiforrjon. De amilyen elánnal tepernek a fejlesztők és látva, mennyire akarják a felhasználók is ezt az újdonságot, az arra enged következtetni, hogy ebből tényleg ki fog nőni valami használható. Egy valódi dolog, ami túlmutat a cirkuszi mutatványokon. Ha a jelen nem is, de a valamikori jövő remélhetőleg tényleg a virtuális valóságé lesz. Érdeklődve várjuk a pillanatot, amikor ez eljön.