A feladat azonban nem egyszerű még egy mesterbérgyilkos számára sem, így a 15 órás szólista mód egy jókora részét tehetséges bérgyilkosok felkutatásával töltjük, hogy létrehozzunk egy ütőképes csapatot, ezen testvériség tagjaival pedig később a multiplayer mód során közelebbi kapcsolatba kerülhetünk, megismerve egyedi képességeiket és különleges fegyvereiket.
Az Assassin’s Creed: Brotherhood nem a sorozat harmadik epizódja, hanem „csupán” Ezio kalandjainak a folytatása, lényegében olyasmi, mint a Fallout: New Vegas a posztapokaliptikus univerzumban, összekötő rész a számozott fejezetek között. A Brotherhood így történetileg sokat nem tesz hozzá az Assassin’s Creed korábbi részein átívelő nagyobb eseményekhez, azonban tovább csiszolja Desmond és Ezio karakterét, a játékmenetről nem is beszélve, hiszen a Brotherhoodé a legjobb az eddig megjelent AC-játékok sorában.
A játékmenet az előző részhez képest tovább bővült és javult, hihetetlen élményt és csak a single player rész 20+ játékórát biztosít. Az újonnan megjelent multiplayer működik és élvezetes, és akkor még nem beszéltünk az elképesztő látványról, Jesper Kyd libabőrnövesztő zenéjéről és az egész programot belengő fantasztikus hangulatról. A Brotherhood a sorozat egyik legékesebb darabja, amit minden Assassin's Creed rajongónak birtokolnia kell.
A játék technikai részlegben is virít: gyönyörű, még szebb mint a második, a zene meg székbe passzíroz
A multi... szép és jó, és kifejezetten illik a játékhoz, de az egy-két hónap alatt megunható. A fejlődési rendszere is gyenge, és kevés a játékmód. Ami van, azok is hasonlítanak. De szórakozásnak megfelel az egész