Azt már jó ideje tudjuk, hogy a játék megkapja a maga folytatását, melyben a fejlesztők — ígéretük szerint — megtartják az első rész legjobb részeit (humor, indirekt irányítás), mellette pedig számos új ötlettel és szebb grafikával vértezik fel a programot, hogy megfeleljen a mai kor kívánalmainak. Bár a játék még félkész állapotban van, de lehetőségünk volt a béta-verziót élesben is kipróbálni, így láthattuk, hol tartanak jelenleg a derék fejlesztők.

A király visszatér

A játék meglehetősen egyszerű története szerint Ardenia egyik uralkodójának ismeretlen leszármazottjaként kell rendet tennünk a birodalomban, és elfoglalnunk a minket megillető trónt. A fejlesztők nyilatkozatai alapján úgy tudjuk, hogy a játék hadjárata összesen négy, a királyság különböző vidékén játszódó fejezetből áll majd, bár ebből a béta-verzióban mindössze az egyik rész állt rendelkezésünkre, 16 küldetéssel megspékelve. Az elődöt ismerő játékosoknak ismerősnek tűnhet az egyszemélyes kampány felépítése, hiszen ahhoz hasonlóan ezúttal is Ardenia térképén találjuk magunkat, ahol aztán szabadon választhatunk a különféle missziók közül. Természetesen nem áll rendelkezésünkre rögtön az összes feladat, ezek folyamatosan válnak elérhetővé, ahogy haladunk előre a játékban. Legnagyobb sajnálatomra ezúttal sem sikerült rendes történettel összekötni az egyes küldetéseket, hiszen ilyen szempontból azok egymástól teljesen függetlenek, mindössze a végső összecsapás kapcsolódik a játék bevezető videójában felvázolt eseményekhez.

A változás szele

Ha belevetjük magunkat az első misszióba, rögtön láthatjuk, hogy nemcsak a játékmechanizmus, de számos épület és hős is visszaköszön az első részből, kis túlzással minden korábbi karakter tiszteletét teszi a Majesty 2-ben. Természetesen a játékbeli évszázadok múlása őket sem kímélte, sokan alapos ráncfelvarráson estek keresztül, példának okáért a tolvajok nőként, íjpuska helyett tőröket használó karakterként térnek vissza, a paladinok hölgyekből férfiakká lettek, Helia istenség szolgái pedig buzogányukat eldobva íjászként köszönnek ránk. Természetesen vannak újdonságok is a különféle kasztok között, gondolok itt például a játék elejétől elérhető papokra (cleric), akik gyógyító varázslataikkal duplájára emelik hőseink túlélési esélyeit. Bár az újdonságoknak mindig örül az ember, ám ezúttal nem voltam maradéktalanul elégedett a változtatásokkal, elsősorban azért, mert sok karakter elveszítette azt az egyediséget, amit az első részben megszokhattunk. A tolvajok alacsony szinten teljesen használhatatlanná váltak, de az is furcsa volt, hogy az elméletileg gyenge fizikumú varázslók és gyógyító papok milyen könnyedén állták a sarat a nagyobb szörnyekkel szemben, amikor közelharcra került a sor. A Majesty 1-et ismerők képzeljenek el egy tűzelementállal negyed óráig csatázó Agrela papnőt, és tudni fogják, miről beszélek, a többiek meg képzeljék el ugyanezt hógolyóval és tűzhányóval...

Fejlődjünk (vissza)!

Térjünk vissza a fejlesztők ígéreteire, melyek között kiemelt helyen szerepelt a karakterek továbbfejlesztett mesterséges intelligenciája (MI), mely fontos része egy indirekt irányítást alkalmazó programnak. Ami mindenképpen pozitívum, hogy a korábbiaknál sokkal jobban tudnak vigyázni magukra a hősök, mindig bevásárolnak gyógyitalokból, és elmenekülnek, ha úgy érzik, nincs esélyük. Azt viszont már nem várhatjuk el tőlük, hogy maguktól fedezzék fel a távoli helyeket, nem védelmezik sem a saját céhépületüket, sem a királyi kastélyt. Kicsit olyan érzésem volt, mintha csak azért lenne négy motiváló zászló a játékban a korábbi kettő helyett (felfedezés, védelem, félelem, támadás), hogy azokkal kompenzálják az MI hiányosságait.

Ne menjünk el szó nélkül a látványvilág mellett sem, melyre az oroszoktól megszokott, színekben gazdag, kicsit elnagyolt stílus jellemző. Bár a grafika nem mondható csúnyának, de az első részre jellemző sajátos báj alaposan kikopott belőle, illetve néhány helyen túlságosan erőltették a fejlesztők a humoros vonalat, ami érzésem szerint időként idétlenségbe csapott át. Képzeljétek magatok elé a baseballsapkát viselő kószákat, a szivárvány minden pompájában tündöklő varázslókat, és a bálkirálynőnek tűnő Crypta papnőket! A hangokról egyelőre nem tudok sokat mondani, mivel a béta-verzió csak orosz nyelven volt hajlandó megszólalni, a zene viszont kellemes, nagyobb harcoknál kellően pattogóssá vált, máskor pedig szolidan a háttérben maradt.


Annak ellenére, hogy a program még csak béta-állapotban van, technikailag meglehetősen stabil volt, mindössze kétszer fordult elő, hogy egy-egy programhiba megzavarta a játékmenetet. Sajnos szerverek hiányában a többszemélyes módot nem volt alkalmunk kipróbálni, reméljük, ezen a fronton tartják a fejlesztők a szavukat, hiszen jól kidolgozott multis opciót ígértek. A megjelenésig elsősorban az MI fejlesztésére és néhány stíluselem átdolgozására lenne szükség, mert így legfeljebb csak egy kellemes játék lehet a Majesty 2-ből, de semmiképp sem klasszikus.