William V. Tiller, vagy ahogy a szakmában ismeri mindenki, Bill Tiller öreg motoros. A hozzám hasonló, több évtizedes kalandjátékos múlttal rendelkező őslények, avagy a fiatalabb, a stílus után érdeklődő versenyzők szíve megdobbanhat a neve hallatán. Ő volt ugyanis a LucasArts hőskorszakának egyik elismert művésze; a The Dig művészeti vezetője, a The Curse of Monkey Island háttereinek megálmodója, az Indiana Jones and the Infernal Machine vezető művésze és koncepció illusztrátora. A sztori többi része ismert, George Lucas stúdiója rácuppant a Star Wars univerzumra, és kinyírta a kalandjátékokat, a csapat pedig szétszéledt, ki ide, ki oda. Tiller egy darabig besegített más cégeknek, például a Stormfront Studios színeiben a PS2-es LOTR: Two Towers pár koncepciórajza is az ő nevét viseli. Aztán úgy döntött: megvalósítja álmát, és minden spórolt pénzét (plusz kölcsönöket) feltéve saját stúdiót alapított Autumn Moon Entertainment (Őszi Hold) néven. Első játékuk lesz a The Vampyre Story. A stúdió magvát hárman jelentik: Tiller, Dave Harris (a LucasArts terméktámogatási felelőse volt, ő a sztori írója), és egy másik veterán, Bill Eaken (a The Secret of Monkey Island, az Indiana Jones and the Fate of Atlantis és a The Dig művésze, több játékdoboz is az ő illusztrációjával került piacra), a játék készítésben tucatnyi ex-kolléga segít nekik

Tiller fő inspirálója Edward Gorey és Tim Burton munkássága (utóbbi esetében elsősorban a Karácsonyi lidércnyomás). A tervező elmondása szerint 1995-ben, egy hónappal a Curse of Monkey Island munkáinak elkezdése előtt a Karib-tengeren hajókázott nászúton, amikor a fedélzeten a vázlatfüzetébe felskiccelt egy Gorey-féle vámpírcsajt, "akit" Mona de Laffite névre keresztelt el (így hívták azt a területet, ahol Disneylandben be kellett szállni a Pirates of the Caribbean látványosságba). Aztán rajzolt hozzá egy mókás denevért, amelynek a Froderick nevet adta, az Ifjú Frankenstein című filmben felbukkanó Fredric Frankenstein név után. Ez a projekt aztán évekig hevert nála, ugyanis ekkor volt a nagy összeomlás a cégnél, és miután a LucasArts megölte a Full Throttle II: Payback játékot, kilépett - a többit lásd fent.

A játék sztorija bájos, és egyfajta példázat arra a régi szlogenre, miszerint ha az élet citromot ad neked, csinálj belőle limonádét. Hősnőnk, Mona egy ifjú énekesnő, akinek nagy álma, hogy a Párizsi Opera színpadán énekeljen. Sajnos azonban egy pszichopata és patetikus vámpírbáró, Shrowdy Von Kiefer beleszeret, elrabolja őt, magával hurcolja a képzelt balkáni Draxsylvaniába, ahol feláldozva mesterének, vámpírrá változtatja Monát. Szegény csaj, újdonsült vérszívóként a lét és nemlét határán téblábolva még mindig az operaáriázásra hajt, nem arra, hogy egy koporsóban dekkoljon, és éjjelente denevérként röpködjön, plusz nyakakba mélyessze szemfogait. Elszökik tehát, vissza a francia fővárosba, oldalán Froderickkel, a kissé ütődött bőregérrel, hogy sok kaland és hányattatás során végül elfogadja vámpírlétét, sőt azt saját céljaira kihasználja.

A végére egy érdekesség, angolul tudóknak: a vérszívó a mai nyelvben "vampire", ám az első ilyen témájú regény még 1819-ben jelent meg, és ott szerzője ebben a formában írta, így ez a cím egyfajta tisztelgés az egész romantikus vámpírműfaj előtt.