Ismét egy olyan képregénnyel van dolgunk, amelynek főszereplőjét valószínűleg nem kell majd bemutatnunk sokaknak, de legalábbis azoknak semmiképp, akik ismerősek a Kretén háza táján. Hősünk nem más, mint Dr. Sör Kálmán, a híres matematikus, a szerény matektanár, aki nem csak zseniális elméjével, de sármjával, kedvességével, bölcsességével és szelídségével is kivívta diákjai és az egész bolygó szimpátiáját.

Na jó. Azt hiszem, a bevezető egy kicsit túlzás, hiszen aki egy kicsit is ismeri Dr. Sör Kálmánt, az tudja: a fenti sorok között csupán egyetlen igaz lapul, méghozzá az, amely a jó öreg Kálmán matektanári státuszára utal. A többi, nos, az egy kicsit távol áll az igazságtól. Maradjunk annyiban, hogy a jó öreg doktor egy meglehetősen sajátos figura, s mint olyan, nem nagyon esélyes a Nobel-békedíjra.

Dr. Sör Kálmán igazi hungarikum, Göndöcs Gergely agyszüleménye, valószínűleg a durva általános iskolás megpróbáltatások késői képregényes kivetülése, minden diák és úgy általában az emberiség legrosszabb rémálma, ellensége mindennek, ami szép és jó. Egy szóval: Kálmán egy katasztrófa. „Karrierje” a Kretén lapjain indult, s a matematika doktorának kalandjai most egy különálló kiadványban kaptak helyet, gyűjteményes formában, egy egészen új fejezettel kiegészítve, huszonnégy oldalon, az Eduárd bemutatja... sorozat keretén belül.

A fekete-fehér kötet lapjain belül feltárul előttünk Kálmán élete, tanúi lehetünk mindennapjainak (feleltetéseinek, egy szilveszterének, strandlátogatásának, fogorvosi túrájának, stb.), általában két oldalba, sűrítve zajlik le egy-egy jelentősebb esemény (mintha csak egy hosszabb comic-stripet olvasnánk), de akadnak azért hosszabb lélegzetvételű megmozdulások is, sőt, a kiadvány utolsó lapjaira a szimpla fekete-fehér rajzok átalakulnak szürkeárnyalatos alkotásokká, ezzel egészen új színben tüntetve fel mindenki kedvenc matektanárját.

Dr. Sör Kálmán veleje és esszenciája gyakorlatilag már az első képkockákon kikristályosodik, a végtelenül egyszerű rajz mögött abszurd (habár kissé sematikus, mindig ugyanarra a folyamatra és csattanóra épülő) humor bújik meg, amelyet egy pillanatig sem szabad a valóság részeként kezelni, egyszerűen csak röhögni kell, figyelni az egyre vadabb pillanatokat, a folyton felbukkanó elefántokat, a szerencsétlen Gerzsonkát, a tőmondatokban kommunikáló, szegegyszerű matematikusunkat, és azt a hihetetlen agressziót, amit akár egy lepkefing is képes kihozni a mi Kálmánunkból. A képregényfüzetke vékony, ebből fakadóan nem is olyan súlyos az ára, bőven egy ezres alatt, főleg fusztrált diákok (no meg tanárnak) lelhetik örömüket benne, továbbá azok, akik nem vetik meg a képregényes formában közreadott, kissé bugyuta, de kétségtelenül szórakoztató fekete humort. Fogyasztása kisebb adagokban javallott, az egyszerre történő bevitel ugyanis súlyos emésztési és fejlődésbeni zavarokat okozhat...

A kötet megvásárolható lesz a 4. Magyar Képregény Fesztiválon, és bármikor beszerezhető az Eduárd Képregényboltban (a recenziós példányt is az üzlet bocsátotta rendelkezésünkre).