Meglepetés!

Aztán kijött a demó, többek unszolására letöltöttem, és bizony csodát láttam: bejött a játék. Igaz, a demóban csak néhány karakter volt, nehezebb szinteken bucira vert a gép, de valahogy élveztem a rendkívül látványos, sokszor a levegőben zajló, apró videókkal tarkított verekedést. Nem egy igazi harcművész-játék ez, mint a Virtua Fighter, nem is egy vad, taktikus játék, mint a Soul Calibur vagy a Dead or Alive, hanem egy durva akcióorgia, ahol néha minijátékok, néha meg ordibáló hüllőlények dobják fel az amúgy sem unalmas játékmenetet.

Úgyhogy amikor a Platinumshopba megérkezett a játék, kikönyörögtem egy tesztpéldányt, hogy a végleges verziónak is adjak egy esélyt, immár hatalmas elvárásokkal. Szerencsére a demó pontosan mutatta, hogy mit várhatok a Burst Limittől, és nem kellett csalódnom. A véleményemet fenntartom: ez nem egy „profi” verekedős játék, egy Virtua Fighter vagy Street Fighter 2, amiben a mai napig hatalmas bajnokságokat rendeznek, ez „csak” egy szórakoztató bunyós program, meglepően sok tartalommal.

Sárkánylabda

A fő játékmód a Dragon Ball Z animesorozat három történetszálába ad betekintést. Mivel én Gokut is csak nehezen ismerem fel, és a verekedések előtti kis átvezetők sem nagyon világítják meg az események hátterét, a sztoriból nem sokat fogtam. A lényeg persze egy verekedős játéknál sosem a történet, hanem a játékmenet – és e téren a Burst Limit remekel.

A játék teljesen 3D-s térben játszódik, és ez nem csak azt jelenti, hogy szabadon kitérhetünk, hanem azt is, hogy egy erősebb ütéssel fellőhetjük ellenfelünket az égbe, és ott gyepálhatjuk tovább. A gyepálás meglepően egyszerű, mert hiába kell a kontroller minden gombját használni, lényegében minden karakternél ugyanazokkal a gombkombinációkkal kell előhozni a durvább ütéseket. Van kétféle támadás meg egy lövés, meg minden, amit csak a DBZ-rajongók elvárnak: átalakulások, Aura-támadások, Ultimate- és Szuper-támadások, és még teleportálni is lehet. Utóbbi a játék egyik legfontosabb eleme, hisz ha a védekezés alatt pontosan az ütés beérkeztekor nyomunk meg egy irányt, rögvest az ellenfél háta mögé kerülünk. Mivel a gyakorló módban el lehet sajátítani a legtöbb trükköt – a többihez meg ott a kézikönyv – nem lesz gond a játékkal, bár az a trend nem változott, hogy nehezebb szinteken (egyébként hat nehézségi fok van) esélytelenül léptem a porondra.

A harc másik érdekességét a drámai jelenetek jelenik, melyek tulajdonképpen kis átvezető jelenetek, melyek valami bónusszal járnak. Kicsit töltődik a HP-nk, megjelenik egy társ, és messzire rúgja ellenfelünket, vagy mondjuk kétszeres sebességgel töltődik a durva támadásokhoz szükséges kí. Ezeket a bónuszokat a sztorimódban nyithatjuk meg, és főleg a más emberek ellen vívott csatában lesz jelentős, hogy melyik hármat visszük csatába.

És még…

A sztorimód 50-nél is több küldetése és 21 megnyitható karaktere mellett van egy csomó szokásos játékmód (idő ellen, 100 karakter ellen, pontokért zajló küzdelem), de a legfontosabb természetesen a más emberek ellen zajló ütközet lehetősége. Játszhatunk egy gépen is, és persze online is. Több teszt is említette, hogy e küzdelmek lagosak, nekem nem volt ilyen tapasztalatom; igaz, túl sokat nem is próbálkoztam, olyan gyorsan belevertek a földbe.

Én tehát elégedett voltam a Burst Limittel, és csak elképzelni tudom, hogy egy Dragon Ball-fanatikus nálam mennyivel több örömet találhat benne. Ott van az animék legtöbb nagy harca, sokszor a gonoszok szemszögéből is, megannyi emlékezetes jelenet, a jól ismert támadások, és a remek japán szinkron (az angol egyrészt borzalmas, ráadásul az ajakszinkron sem ahhoz készült). Igaz, a pályák a játékmenetre nincsenek kihatással, így csak egyszerű hátterek a küzdelmekhez, de hát ezt is csak azért említem, hogy ne fajuljon ömlengéssé a cikk.