Na nem mintha a korábbi részek nem lettek volna átütő sikerek, de ezúttal a fejlesztők tényleg alapjaiban rengették meg az egész játékipart. A GTA IV amolyan jolly joker, amit ha darabokra szednénk, vagy 6-7, külön is eladható programot lehetne kihozni belőle. TPS, versenyszimulátor, roncsderbi, különböző sportszimulátorok, kalandjáték, és még sorolhatnám. Mindez magas színvonalon, a részletekbe menően kidolgozva. Már az első napon mindenféle eladási rekordot megdöntöttek mindkét platformon, a külföldi neves játékoldalak 10/10-es értékelésekkel illették a címet, és szó sincsen parasztvakításról: dübörög a GTA IV mögött is a marketinggépezet, de ha mindez egy ilyen igényes játékot prezentál nekünk, hát jöjjön, aminek jönnie kell!

Niko büntet

Befejeztem a nyáladzást - lássuk mi az, illetve ki az, aki előtt térdre borult az egész játékostársadalom, és amiért az egész szerkesztőségünk tűszoknyában hullahoppozott örömében, aztán mindenki  rohant, hogy a szívünk fölé tetovált „I love Marika” és hasonló feliratokat GTA IV logóra cseréljük! Niko Bellicet, egy 30 éves szerb bevándorlót alakítunk, aki unokatestvére, Roman Bellic invitálása érkezett Liberty Citybe, szemei előtt az „amerikai álom” illúziójának reményteli képével. Niko múltja nem éppen bizalomgerjesztő, megjárta a bosnyák háborút, ahol rengeteg véres dolgot művelt és látott, kíméletlen ellenségeket szerzett, úgyhogy megpróbál elölről kezdeni mindent. Így indul karrierünk, de a tervezett álom megvalósítása komoly nehézségekbe ütközik, ugyanis Liberty City velejéig romlott világában esély sincsen érvényesülni erőszak, drog és gyilkolás nélkül. Eleinte piti drogdílerek vesznek a szárnyai alá, különböző behajtó, verőlegény és bérgyilkos feladatokkal, amik jól fizetnek, és kell a pénz, úgyhogy csinálni kell. Nem túl idilli, Niko sem erre számított, de hamar rá kell ébrednie, hogy a dolgok itt sem működnek másképpen; nagyüzemben megy a bűnözés, hát asszimilálódik. Aztán mikor végre sikerült megtisztítani magunk előtt az utat, és felkeveredni az igazi nagyágyukhoz, onnantól csőstül jön a baj, melyek elsősorban a múltbéli ügyleteink következményei.

Többet nem árulok el a főszál történéseiből, hiszen ennyi pont elegendő, hogy körvonalazódjon, mire számíthattok: lesz itt árulás, leszámolás, vérengzés, kisebb háború, meg ami kell, és ezek általában körénk összpontosulnak, egy remekül tálalt, hiteles sztori keretében. Rengeteg átvezető animációt kapunk, melyeket egytől egyik öröm végignézni, köszönhetően annak, hogy minden szereplő hihetetlenül egyedi stílussal, karakterrel rendelkezik, az arcmimikák pazarok, a szinkron telitalálat, maguk a dialógusok pedig jól megrendezett, filmszerű köntösbe bugyolálják a történet folyását. A hangulatnak tökéletes táptalajként szolgál a sztori, igényes kivitelezésben, kétféle befejezéssel. Azért arra felhívnám a figyelmet, hogy a forgatókönyv nagyon kemény, folyamatosan káromkodnak, drogoznak és gyilkolnak benne, ahogyan a korábbi részekben, csak ezúttal még kevesebb cenzúrával.

Bár azért az utóbbi kijelentésemmel tudnék vitatkozni, hiszen például a repülőgépek nem lesznek a játékban, ami szerintem az ikertornyokat ért terroristatámadásnak is köszönhető, mivel New Yorkról mintázták a helyszínt (talán nem akarták még jobban kihúzni a gyufát Jack Thompsonnál), és csak másodsorban volt szempont, hogy Liberty City hitelesebb nélkülük. Végül is mindegy, mert helikoptert viszont kapunk, azzal pedig éjszaka átrepülni a kivilágított város felett, feledhetetlen látvány. Egyébként a rendelkezésre álló „világ” óriási, ugyanis 3 hatalmas, egy közepes és három kisebb szigetből áll, melyeken bármiféle töltés nélkül közlekedhetünk. Talán a San Andreas tágasabb volt a vidéki területeivel, de ettől függetlenül így sem lehet okunk a panaszra, megkaptuk New York részletgazdag miniatűrjét, a Times Square-rel, hatalmas hídjaival, dokkjaival – fenomenális!

Egy életre keltett világ

Az egy dolog, hogy milyen hatalmas a rendelkezésünkre álló játéktér, de az, ahogy életet leheltek az egészbe, már-már félelmetes. Változnak a napszakok, az időjárás, ennek megfelelően a forgalom is. Míg nappal alig lehet repeszteni a város szívében a hatalmas dugótól, addig éjszaka lecsendesedik minden, kihalnak az utcák, kezdődhet a féktelen száguldozás. A mi beavatkozásunk nélkül is folyamatosan történnek galibák; a rendőrök kergetik a tolvajt, karamboloznak a dugóban, majd hülyére gyepálják egymást a forgalom közepén, a másik utcában meg autósüldözés zajlik – és mi még semmit nem csináltunk. Itt jön a képbe a játék egyik fő mozgató rugója, a dinamikus animációkért és egyben a fizikáért is felelős motor, az Euphoria Engine. A ragdollnak leáldozott, itt az új király, és ahogy elnéztem egy darabig, az is marad. Valami eszméletlen, mennyire hitelesen mozgatja a város körforgását, amellett, hogy már az külön orgazmus, ahogy a járókelők reagálnak az autóra, attól függően, milyen lendülettel, szögből érkezünk. Órákat szórakoztam vele, hogy szépen lassan behajtok egy nagyobb tömegbe és figyelem, hogyan viselkednek az emberek. Ha lassan nekigurulunk, végigtapperolják a motorháztetőt és megpróbálnak félresasszézni a négykerekű elől, viszont ha nyomunk egy kövér gázt, teljesen élethűen kenődnek fel a szélvédőre és vérzik össze a kocsit. Ám ami még jobb, mi is kivágódhatunk a szélvédőn át, ha nagy sebességgel ütközünk, ilyenkor akár több száz métert is repülhetünk a szelek szárnyán, heves üvöltözések közepette, mígnem a hempergős földet érést követően lazán feltápászkodunk, 30-40 % HP-veszteséget elkönyvelve. Persze a realitásnak itt búcsút inthetünk, de bitang jól néz ki, és annyira nincs is sűrűn.

Tehát Liberty City hitelesebb, mint valaha, és mindez a mesterséges intelligenciára is ugyanúgy vonatkozik. A sofőrök kikerülnek, vagy éppen telibe csapnak, ha kilépsz eléjük, de ilyenkor azonnal kiszállnak érdeklődni testi épségünk felől, és tálcán kínálják fel a megtorlás lehetőségét, ahogyan a szimpla karamboloknál is hasonlóképpen reagálnak. Harc közben a gép is remekül használja az új fedezékrendszert, ahogyan mi is megtehetjük, hasonló könnyedséggel, mint a Rainbow Six: Vegasban, de itt azért akadnak még fennakadások. A zsernyákok is komoly kiképzésben részesültek az előző részhez képest: egy csillag esetén is folyamatosan kommunikálnak a környező kollégákkal, és erősítést kérnek, ha esetleg menekülőre fognánk. Ha pedig halmozzuk az élvezeteket, és termeljük a csillagokat, úgy bekeményítenek, hogy pillanatok alatt szilánkosra rúgják a sejhajunkat, és ha egyszer elkaptak, szabályosan lemészárolnak bennünket, úgy, hogy a hullagyalázás enyhe kifejezés rá. Egyébként maga a rendőri aktivitás is jelentős az utcákon, sok a gyalogos járőr, négy keréken is sűrűn találkozhatunk velük, de még civil zsarukba is belebotolhatunk egy-egy menekülés közben. Fájó pont, hogy a motoros rendőrök eltűntek, ahogyan a bicikli és a jetpack is - de ez könnyedén megbocsájtható. Annak viszont kevésbé örülök, hogy a biztos urak szeme láttára száguldozhatok a szembeforgalomban, üthetem ki az összes lámpát a környékről, törhetem szanaszéjjel a környező kocsikat, ellenben ha piásan vezetek, azt azonnal kiszúrják és üldözőbe vesznek. Igen, alkoholizálhatunk is, ekkor teljesen szétesik a mozgáskoordinációnk és az Euphoria megvillantja a tudását: összevissza dülöngélünk, elbotlunk a tereptárgyakban, nekimegyünk a járókelőknek, ami szintén borzasztóan jól néz ki, közben a képernyő össze-vissza imbolyog, a kép elmosódik – érdekes látvány, hát még így autóba ülni... Persze nem muszáj mindig vezetni, ott van tömegközlekedésnek a menetrendszerű metró, illetve foghatunk taxit is, és utasként beszállva, megadhatjuk, hogy hova szeretnénk eljutni. Az utat végignézhetjük, megkérhetjük a sofőrt, hogy húzzon bele, de átugorhatjuk az egészet, és rögtön a célnál szállhatunk ki.

Haverok, buli, pia

Arra is rengeteg lehetőségünk van, hogy Nikóval jól érezzük magunkat: elmehetünk inni ugyebár, vannak vetkőzős és stand up comedy bárok, kabarék, játéktermek bowlinggal, biliárddal, dartsszal és egy Tetris-szerű játékgéppel, nekünk csak választani kell közülük, melyikhez volna leginkább kedvünk. Mivel a baráti kapcsolatainkat nem árt ápolni, néha ellátogathatunk például a jó öreg kuzinnal vodkázni a régi szép idők emlékére, de ha randira indulnánk egy hölgyeménnyel, akkor viszont érdemesebb egy kabaréra ellátogatni, vagy mondjuk bowlingozni, hiszen ezek a minijátékok is rendkívül részletesen ki vannak dolgozva, és az sem árt, ha a kiszemelt partnerünk is jól érzi magát, hogy aztán felkéredzkedhessünk a lakására és jól meg…köszönhessük neki a társaságát.


Természetesen a különféle üzletek, gyorséttermek, fegyvernepperek és egyéb hasonló „üzemek” is megtalálhatóak, amiket így vagy úgy, de használnunk kell - hol a szükség, hol pedig a küldetés követeli meg. Ha eszünk, akkor teljesen visszatöltődik az életünk, így a sima utcai hot dog árus is legalább olyan hasznos, mint az öltönybolt, hogy a megfelelő öltözékbe érkezzünk meg a helyszínre, ahol lakkcipő és Armani zakó nélkül be sem engednek. Majdnem kifelejtettem az internetkávézókat, ahol online randevúkat szervezhetünk le, az e-mailjeinket kezelhetjük, de akár új csengőhangokat meg témákat tölthetünk le a mobilunkhoz (még külön mp3-as, polifonikus, meg a sima pittyegős típusok is szerepelnek); mondjuk ehelyett szívesebben vettem volna mentős, tűzoltós vagy pizzafutáros küldetéseket a rendőr missziók mellé. Hiányzott a többi ilyen közszolgálati munka, de kárpótlásul a fakabátok szerepkörét rendesen kidolgozták, a küldetések jópofák, hívhatunk erősítést, böngészhetjük a bűnözők adatbázisát, illetve az aktuális bejelentéseket a rendőrautók számítógépén keresztül.

Az előbb szóba került mobiltelefon egyébként Niko állandó alapkelléke, ennek segítségével tarthatjuk a kapcsolatot a telefonkönyvünk egyre hosszabbra duzzadó listájában szereplőkkel. Bárkit felhívhatunk, küldetéseket vehetünk fel, találkákat szervezhetünk, nem mellesleg minket is állandóan ezen keresztül zargatnak a többiek, ha már nagyon hiányolnának. Még fényképezni is tudnak a jobb mobilok – egyre jobb készülékekhez jutunk a sztoriban -, de a többszemélyes módba is ezen keresztül csatlakozhatunk, ahogy a küldetések újrakezdését is nagyon praktikusan, egy SMS formájában igényelhetjük.

Multi Theft Auto

Csak az egyszemélyes módban annyi potenciál rejlik, hogy az szinte kiapaszthatatlan, de mindez multiban tényleg felteszi a koronát a Rockstar fejére. Csípjetek meg, álmodom? A fent leírtak tudatában mindezt egy profin optimalizált, beépített multiban is átélhetem, 15-féle játékmódban élő emberek ellen vagy mellett? Aú, ez fájt! Igen, ez a valóság, ez 2008-ban megtörtént. Két éjszakát átjátszottam a multival, és garantálom, hogy jövőre is ott leszek a szervereken. Van itt minden; az egyszerű deathmatchtől kezdve, a csapatos, területbirtoklós mókán és a különféle versenyeken keresztül a kooperatív módig bezárólag minden. Ötletes alternatívákat találtak ki nekünk, itt van például a Car Jack City, amiben az a lényeg, hogy kijelölt autókat egymás elől elcsípve, minél jobb állapotban juttassuk el a megrendelőig, így kapunk több pénzt érte. Egy másik összetettebb mód, melynél a banditák csapatában lévő „főnököt” kell elkísérni a megadott ponthoz, míg a zsaruk csapatának ezt a célszemélyt kell likvidálniuk. Van sima checkpointos versenyzés is, itt azonos járműtípusokkal indulhatunk: sportkocsik, motorok, kis személykocsik stb., de helikopter- és hajófutamban is részt vehetünk. Három különböző kooperatív játéktípus van, egyszerre négyen játszva, ami eleinte nagyon élvezetes, de sokadjára már könnyen kiismerhető és unalmas mindig ugyanazt csinálni – cserébe viszont kárpótol a „Free Mod”, ahol nincs semmi cél, és egyszerre 16 játékos randalírozhat Liberty City szigetein.

LAN és osztott képernyős lehetőség nincs, viszont van egy szintlépős rendszer, ugyanis ha „ranked” meccseket játszol, pénzjutalmat kapsz az elért helyezésekért és/vagy fragekért. Az újabb szintek pénzbe kerülnek, amiket ha sikerül elérned, mindenféle öltözékeket kapsz jutalomba és felaggathatod a többjátékos karakteredre. Annyira nem nagy szám, de azért nem vetjük meg a lehetőséget, meg legalább választékosan kinéző ellenfelekkel találkozunk. Achievement vadászok is felköthetik a gatyájukat, 50 darab megszerezhető bónuszt kapunk, melyekről a tippek-trükkök leírásunkban részletesebben is olvashattok!

Meghaltam és a paradicsomban volnék…?!

A grafikáról szándékosan nem beszéltem, mert nincs különösebb kommentárom hozzá, a látvány magáért beszél. Nincsenek ultraéles, Crysist megközelítő textúrák, de hála a házi készítésű RAGE motornak (nem összekeverni az id technológiájával!), az összkép is gyönyörűen fest közelről és távolról egyaránt, az árnyjáték már-már tökéletes (éjszaka kitört lámpákkal száguldozni nem túl kifizetődő), a napszakok változása, a megvilágítások, mind frenetikusak, de az igazi katarzisélmény a korábban már említett éjszakai városnéző helikopterút után érintett meg, és zsongott bele minden porcikám. Jó, némelyik autó talán nem olyan kidolgozott, helyette a többemeletes lakóházakba, üzletekbe, egyáltalán az épületekbe is bemehetünk, mindenféle töltés nélkül. A robbanáseffekt egy élmény, az esőtől áztatott aszfalt és maga a vihar látványa úgyszintén káprázatos. Legjobb kombináció: zivatarban száguldj bele egy kamionnal az első benzinkútba – előtte persze ugorj ki -, és nézd végig, ahogy az egész kóceráj a levegőbe repül, a lángoló testek és autóroncsok beterítik a monitort! Még mielőtt megkérdőjeleznétek elmeállapotomat, nem, nincs pusztítási vágyam, csak kíváncsi vagyok, hol vannak a játék határai, de egyelőre még nem találtam meg, bármennyire is próbálkoztam.

Egy igazán zavaró dolgot tudok felhozni, hogy teljesen kihagyták a visszajátszás funkciót, így nincs lehetőségünk semmit visszanézni, ami engem eléggé szíven ütött, mert szeretek gyönyörködni a látványosabb momentumokon - ám ezúttal le kell mondanom ezen perverziómról. Sokáig azt hittem, hogy nem lehet tömegben szabadon célozni, mert mindig rátartott a fegyverrel a legközelebbi járókelőre, de Sasa felnyitotta a szememet, és elárulta, hogyha csak félig nyomjuk be a ravaszt, akkor nincsen ilyen probléma. Máskülönben a harcrendszer fényévekkel jobb lett az elődökhöz képest, tényleg komoly és taktikusabb tűzpárbajokra kell számítani. Majd PC-n egerezhetünk, addig meg így is kiválóan játszható és élvezhető a program, és szemrebbenés nélkül kijelenthetjük, hogy az utóbbi idők legjobb játéka, sőt, én már a 2008-as „best of” címet is borítékolom… Köszönjük, Rockstar!

A tesztgépet a Saturn biztosította!