Uborkaszezon van. Ilyenkor a játékosok azon része, akik nem valamelyik MMOG bűvöletében tengetik napjaikat, előkotorják régi kedvenceiket, a flashjátékok kusza birodalmának felfedezésébe fognak, vagy fejest ugranak a budget kategória feneketlen mocsarába. Én az utóbbi egy hétben ez utóbbival próbálkoztam, pontosabban az onnan kihalászott Hunting Unlimited 2008-ról törölgettem a piszkot, kiderítendő, hogy van-e valami fényesen csillogó alatta, vagy csak újabb sárréteg.
Sohasem rajongtam se a vadászatért, se a szimulátorokért, mégsem merült fel, hogy visszautasítsam a tesztelést, hiszen jobb alkalom nem kínálkozhat rá, hogy kipróbáljak valamit, amit egyébként eszembe sem jutna. Abban persze egy percig sem bíztam, hogy a valódi élményhez mérhető izgalmakkal szolgálhat a játék, hiszen hol lenne a virtuális vadászat a friss levegőhöz, kutyák csaholásához, a valódi vad hajtása által nyújtott izgalmakhoz, a hajnali kisüstihez vagy az üzleti kapcsolatok ápolásához képest? Persze utóbbiakat mi magunk is szimulálhatnánk a gép előtt, kortyolgatva és egy-egy jó lövést követően a képzeletbeli polgármester úr képzeletbeli vállát veregetve, de per momentán az érdekel bennünket, hogy mit képes a Hunting Unlimited nyújtani. Számok terén egész sokat, hiszen négyféle játékmódban eredhetünk 16 különböző vad nyomába a pulykától a grizzlyn át az elefántig, több mint két tucat fegyverrel, s mindebben 28 különféle segédeszköz könnyíti meg a dolgunkat, melyek között szinte bármit megtalálhatunk a távolságok gyors leküzdését segítő paripától a felfújható ál-állatokon át a szarvasvizeletig.


Az oktatópályákat is tartalmazó Challenge mód majd hetven kihívását elkezdve hamar rájöhetünk, hogy a vadászatban a legnagyobb feladatot nem a vad elejtése jelenti, hanem sokkal inkább annak felkutatása. A valóban hatalmas, de legalább olyan ronda területeken poroszkálva érdemes a vén Karak tanításait figyelembe véve nem megfeledkezni arról, hogy a prédánk érzékszervei is lehetnek legalább olyan kifinomultak, mint a mieink. Széllel szemben, csendben és észrevétlenül kell megközelíteni az áldozatokat, melyek a veszély legkisebb jelére szétrebbenhetnek, ha éppen nem feszíti görcsbe testüket egy programhiba, hogy merev végtagokkal, a talaj fölött pár centivel, lassan lebegve kiváló célpontot nyújtsanak számunkra. Ígéretes lövéseinket lassítva mutatja a program, azonban ezen mód sokkal alkalmasabb a játék hibáinak felderítésére, mint az adrenalinszintünk növelésére. Homályos textúrák, rövid távolságon belül váratlanul megjelenő tereptárgyak között követhetjük a golyó útját egészen az üres tekintettel bámuló áldozatunkig. A kevésbé magatehetetlen vadak esetében ez az extra már nem bizonyul érdekesnek, hiszen mire visszakerül kezünkbe az irányítás, könnyen megeshet, hogy a hegyi oroszlán – ha egy újabb bugnak köszönhetően nem körbe-körbe futkos vadászunk körül –, néhány puha szökkenéssel már letudta a köztünk lévő távolságot és a torkunkat csócsálja. Ezért amint kikacarásztuk magunkat, érdemes kikapcsolni a lassítást, és úgy átadni magunkat a játék által támasztott egyetlen, néhány próbálkozás erejéig valódi izgalmat nyújtó feladatnak.


Játékosként viszonylag magabiztosan kijelenthetem, hogy jóval a Challenge mód végigjátszása előtt elvész a Hunting Unlimited minden varázsa, és ezen a pályaszerkesztő, a céllövölde, a letölthető bajnokságok és a szabadon paraméterezhető Free Hunt mód sem segít, és félek, a vadászok is sokkal jobban járnak, ha felidézik néhány korábbi kalandjukat ahelyett, hogy szezonon kívül ezzel a játékkal próbálják csillapítani vérszomjukat. Vissza vele a mocsárba!