Az Ensemble Studios Age of Empires sorozata egy évtizeden át pumpálta a játékosok arcába a történelem hajdan virágzó civilizációit, majd a későbbi epizódok egészen a modernkor küszöbéig merészkedtek. A stúdió aztán szépen „bele is halt” a sikerbe, ám a Microsoft látott annyi fantáziát a mérföldkőnek számító (a ’90-es évek végén elsőként álltak elő történelmi témával) RTS feltámasztásában, hogy egy online és nem mellékesen ingyenes birodalommá formálja.

Ingyen boldogság mindenkinek?

A Microsoft ugye nem a Télapó, tehát pénzt fog termelni a rendszer, csak épp a mostanság felemelkedőben lévő mikro-tranzakciós üzleti modellben, talán nem véletlen, hogy a LoTR Online, vagy az Age of Conan is ezt választotta a havidíj helyett. A mézesmadzagot egyébként úgy nevezik, hogy freemium (a free és premium szavak összevonásából), ami annyit tesz, hogy a játék tulajdonképpen ingyenes, szabadon játszhat vele bárki, de egyes prémium tartalmakért csengetni kell. A telepítés a Games for Windows kliensen (értelemszerűen Live account is kell) keresztül egy viszonylag rövid – keresés funkció és install – procedúra, és máris rátenyerelhetünk a Play gombra.

Az állam én vagyok…

A játékost egy városállam szimbolizálja, s noha e pillanatban még csak a görög és az egyiptomi frakció választható, de a két üresen maradt helyre állítólag hamarosan beköltözik a kelta és a perzsa birodalom is. A kötelező névadás után máris ott vagyunk egy jókora méretű placcon, ahol egy palota és néhány gyanús viskó – kis túlzással egy bogárpiszoknyi felület – a virtuális kivetülésünk. A cél grandiózussá emelni mindezt, ugyanis ezen a felületen fejlesztünk, kereskedünk és kommunikálunk másokkal – persze csak miután megépítettük a szükséges shopokat, csarnokokat, intézményeket. Az első észrevételünk az lehet, hogy az MMO (masszív multiplayer) műfaj méretes felkiáltójelek formájában van jelen, azaz, hasonlóképp, mint mondjuk a WoW-ban: itt is vannak segítők, akik feladatokkal, információkkal látnak el minket, és ahogy a székhelyet bővítjük, ezen úriemberek is gombamód megszaporodnak. A küldetéseket a térképen aktivizálva máris egy sablon RTS pályára kerülünk át, ahol aztán centire ugyanaz a játékmechanika köszön vissza, mint tizenöt éve a kezdő epizódban.

A munkásembert ráuszítod egy vadra, lenyilazza, kaja lesz belőle, ebből újabbakat veszel, akik bogyókat gyűjtögetnek, fát vágnak, követ hasítanak, aranyat bányásznak, aztán későbbi korokban farmokat építenek és összekalapálják az infrastruktúrát, amelyből harcosok jönnek ki. Hopliták, könnyűlovasok, íjászok, harci elefántok, katapultok, és ahogy azt egy rendes RTS megköveteli, ezeket majd nagy számban rázúdítjuk az ellenségre. Amint végeztünk a feladattal, máris elkezdhetjük átbogarászni a pálya legeldugottabb sarkait, ugyanis a készítők ládákat rejtettek el, amelyekben felszerelések, kártyák és a központi város fejlesztéséhez szükséges nyersanyagok találhatóak. A küldetések utáni jutalom pedig az imént felsoroltakból és a három kötelező fizetőeszközből – XP, arany, birodalmi pontok – áll össze.

Valóban? Görögök a falóban?

Úgy 40 órányi komoly szóló tartalom rejtőzik a sorok mögött, és néha a küldetések egy-egy kifejezetten ötletes történetben állnak össze, például a görögöknél a trójai háború fejezeteit reprodukálják az összes fellelhető görög hőssel. A gyűjtögetős és építs ezt-azt jellegű sablon-szálakból, no meg a challenge feladatokból (építs fel 10 farmot 10, majd a 9, 8, 7, 6, 5 perc alatt) is bőven kijut, ezek a műfaj sajátosságaiból adódóan kissé idegölőek, bár léteznek kivételek. A co-op funkció természetesen jelen van a húzósabb küldetéseknél, de sem a meghívásos forma, sem a tartalom miatt nem nevezhető eget rengetőnek (példaként hoznám fel a Battleforge-ot, amely sokszereplős, sőt többszintes pályákat hoz ebben a kategóriában). A két kultúra – az egyiptomi és a görög – közti különbség is többnyire kimerül a külsőségekben, például az azonos kategóriájú egységek kísértetiesen hasonló funkciót látnak el, csak épp az egyik helyen íjat, lovat, kardot osztottak ki a másikon pedig parittyát, harci szekeret, tevét és fejszét.

Az egyiptomi vallás az, ahol eme kultúra produktívabb, lévén itt Ra istenség papjai fokozhatják a termelés ütemét az adott épületre kattintva (pl. a barakkokban felgyorsíthatják a kiképzést, a raktáraknál növelhetik a beszállítást). Az AoES alapelve a fokozatosság, azaz minden épületet, fejlesztést és harcost a szintlépésekkor kapott 3-3 pontból kell feloldani, s ez egy kifejezetten hosszú és hálás folyamat. A PvP meccsekhez szükséges aréna viszont már elég korán, a 6-7. szint tájékán megjelenik, gondolom egyfajta ösztönző erőként, hogy a fejlődéshez szükséges XP-t minél több helyről tudjuk behordani. Sparta PVP arénájában 1vs1, és 2vs2 módban lehet küzdeni, ami valljuk meg nem túl bő kínálat. Véleményem szerint egy online játék rendelkezzen komoly multis tartalommal, főleg az RTS műfajban, ahol minden eldobott kavics egy érdekes multiplayer módra esik.

Legózzunk össze egy ókori civilizációt!

Az MMO-k lélektanában a legfőbb isten 700 sebzést adó gatyakorcának begyűjtése és a karakter kigyúrása fontos örömforrás, és ebben a tesztalany is jól teljesít. A talált cuccokat az egységek és épületek foglalataiba (2-4) illeszthetjük be, még az alap „paraszt” kezébe is tehetünk egy olyan kalapácsot, amivel gyorsabban gyűjtöget és épít, adhatunk rá páncélt, a halászhajókra tehetünk fejlettebb hálót, a harcosok kezébe pedig jobb fegyvereket. Ennek a kirakósnak a másik darabja az arany, amit a helyi közértben cserélhetünk be például az imént említett felszerelésekre, no meg az MMO városkánk fejlődését biztosítandó épületek tervrajzaira. A ritkábban osztogatott birodalmi pontokat egy másik, erre szakosodott bazárban költhetjük el velősebb cuccokra és speciális képességekre. Utóbbiak az RTS pályákon megidézhető kisebb elit haderők, vagy az ellenségre szórható átkok és hasonszőrű dolgok képében jelentkeznek. Az AoE egyik fő ismérvét adták és adják a főépületben átléphető korok, amely az erősebb egységek toborzásának, és a fejlettebb épületek felhúzásának is alapfeltétele, nos most minden korhoz betallózhatunk egy tanácsadót, aki például gyorsabb kiképzést, vagy egyéb katonai, gazdasági előnyt biztosít. A „kraftolás” – a speciális tárgyak és képességek összebarkácsolása – is lehetséges, méghozzá úgy, hogy a találó nevű Crafting Hallban két szakirányt választhatunk ki (később ezeket némi aranyért lecserélhetjük).

Volt egyszer egy Édzsof...

Az első komolyabb pofont - úgy vélem - a látvánnyal osztották ki, ugyanis a hajdan szebb és realisztikusabb napokat látott Age of Empires most egy képregényszerű, színes környezetben tobzódik. A miliőhöz a vicces és aranyos jelzőket lehetne kiosztani, amit az emberi kapcsolatok esetén akkor használunk, ha egy megnyerő személyiségű, de elborzasztó külsőt szeretnék diplomatikusan körülírni – na itt is pont ez a helyzet. Még „becsületes” hullák sincsenek, csak egy virágos kis sír nyílik meg a lemészároltak helyén, és a rombolás is inkább olyan babaszobában véghezvitt dúlásnak látszik. Persze elfogadom, hogy egy MMO-t nem erőművekre és korosztályokra írnak, de azért ez fájt! Ettől függetlenül a játék jó, sőt ajánlanám, mert a küldetések és a szintlépés-kraftolás-gyűjtögetés trió nagyon is addiktív…