A Valve már többször bebizonyította, hogy nem sokat lacafacázik, amikor ötletgazdag játékfejlesztők, tehetséges csapatok felkarolásáról van szó. Elég csak a sok-sok díjat besöpört Portal logikai csavarjaira, vagy a legelső Left for Dead zombirohamaira gondolni, minda kettő fúzióval olvadt be a kiadóként is funkcionáló játékipari nagyvállalat felhozatalába. Az Alien Swarm szintén külsősként került a Valve háza tájára, még az Unreal Tournament 2004 modként megszületett első verziót követően, hogy aztán a Source motorral a szívében új életre keljen 2010-ben. 

Kooperatív képzésforma

A játékmenet esszenciáját lényegében a többszereplős duhajkodások választékának az összefogást előtérbe helyező és egyben nagy éberséget igénylő formája szolgáltatja, azaz a szakaszunk (még) aktív tagjai egymást támogatva próbálják legyűrni a hullámokban rájuk rontó, hatalmas mennyiségű ellenfelet, amik ellen a magányos hősöknek amúgy esélyük sem lenne. A hordák rohamai pedig egyszerűen végeláthatatlanok. Mindenhonnan özönlenek a rossz szándékú, nagyobbnál ártalmasabb lények, nem beszélve az idegesítő repkedő jószágokról, amiket nehezítésként addig nem is nagyon tudunk lelőni, amíg le nem ereszkednek a mi szintünkre. Sajnos nincs túl sok fajta belőlük, viszont a meglévő néhány merőben eltér egymástól, így a legyőzésükhöz eltérő mozdulatsorozatokra lesz szükség.

A gyengébb ellenfelek akár közelharccal is elintézhetők, a keményebbek fegyverhasználatot kívánnak, viszont a brutál gigászok csapásai elől már mindenképp vetődéssel kell kitérni és csapatosan visszatámadni. A létszámbeli fölény kompenzálására a pisztolyok és puskák mellett a már nem annyira konzervatív villám- és lángszórókat, telepíthető lövegtornyokat vethetünk be, illetve igény esetén láncfűrésszel is átvághatunk a tömegen. Sőt hogyha ezekhez hozzávesszük a kiegészítő tárgyakat -- úgy mint gránátok, rakéták, pajzsok, adrenalinlöket, hegesztőpisztoly --, akkor a választék már igazán szélessé duzzad, szám szerint negyvenre, melyek a tapasztalati pontjainknak megfelelően fokozatosan lesznek elérhetőek. Azért egyszerre nem vihetünk mindent magunkkal, maximum két fegyver és egy egyéb eszközt vethetünk be az egyes küldetések alatt, ráadásul még a választott hivatásunk is limitálja majd döntéseinket. 

A missziók előtt a tengerészgyalogság nyolc katonája közül szemezgethetünk, melyek különböző ágakra specializálódtak. Mindegyikőjük eltérő statisztikával rendelkezik pontosság, tűrőképesség terén, emellett a foglalkozásukhoz köthető képességekkel bírnak. Frappáns mesterségekre nem szabad számítani, csupán a szokásos kvartettből tudunk szelektálni, nevezetesen lehetünk tisztek, gyógyítók, nehézfegyver-szakértők, és mérnökök. A sok csatározás miatt a kis, maximum négy főt számláló alakulatok csakis akkor járhatnak sikerrel, ha minden tag egyszerre teszi a saját dolgát, ugyanakkor összedolgoznak, figyelnek egymásra, és nem utolsósorban a karakterekre szabott speciális felszereléseket jól taktikázva sütik el -- a sebesültek gyógyítása ugyanolyan fontos, mint a lőszerutánpótlás, vagy akár egy jó helyre telepített automata állványos fegyver, illetve egy hátbatámadást meggátoló behegesztett ajtó. Gyakran előfordul, hogy akár percekre kipeckelhetjük az egér tűzgombját, de szerencsére -- még hogyha pillanatokra is -- megállhatunk szusszanni, leginkább amíg a csapat technikusai elhárítják az adott pályarészlethez köthető problémát: terminálokat törnek fel, digitális kapukat hackelnek meg, ezzel segítve az előrehaladást, no meg egy újabb alkalmat biztosítanak, hogy a tárainkat üríthessük egy script-vezényszóra előtörő idegen hadseregbe.

Madártávlat

A manapság megszokott irányvonalakkal ellentétben a játék során egy felülnézeti kamerából szemlélődhetünk, amely teljes rálátást biztosít a körülöttünk zajló eseményekre. Szükség is van rá, hiszen másképp egyáltalán nem értesülnénk időben az özönvízszerű támadásokról, és nem utolsósorban a társaink hollétét is nyomon tudjuk követni, hogy ne az ő nyakukba szórjuk kilőtt töltényeinket. Egyetlen furcsaság ezzel kapcsolatban, hogy ebből a perspektívából elég nagy részlete mutatkozik a pályáknak, így jobban szembe tűnik az a tény, hogy a felépítésük nincsen túlbonyolítva. Eléggé lineáris, már-már platformerbe illő, az invázióval magyarázható sivár területek funkcionálisan ugyan helyt tudnak állni, mégis attól a néhány felrobbantható hordótól nem érezzük majd, hogy a taktikába bele tudnánk építeni a környezetet. A megfelelő helyismeret szintén rendhagyó módon értékelődik fel, ugyanis sokszor a háttérbe folyó pályaelemek miatt az első próbálkozásoknál még a lépcsők korlátaiba is el fogunk akadni. Ebben azért közre játszhat az irányítás, de kis gyakorlással már uralni lehet a WASD billentyűket és a karakterünk feje fölött keselyűként köröző egér-célkeresztet ebből a szemszögből is.

Designer-olló, a kétélű fegyver

Egy Source kaliberű, sokszor bizonyított implantátummal legbelül, és persze a híres-neves kiadói véna okán az ember joggal várná el, hogy ne érje komoly meglepetés. Még akkor is, ha egy ingyenes játékról van szó, ezek pedig tudvalevőleg hírhedtek a költségcsökkentés kiváltotta megnyirbálásoktól. Egyik általános redukált tényező a kerettörténet, melynek foszlányait csupán a Steam-rendszerben a kötelezően felvázolt, néhány mondatos kedvcsinálóból és a pályákon felejtett PDA-k bejegyzéseiből lehet összeszőni, amit pedig ezekből ki lehet hámozni az nem igazán sokatmondó: a kolóniákat ellepte az űrlényinvázió, mely alól fel kel szabadítani a lerohant állomásokat. 

Hasonló kurtítás jellemez szinte minden egyes körítésként definiálható részletet, a pocakmorajlásnak beillő háttérzenétől kezdve a végtelenül leegyszerűsített funkciókig bezárólag mindent, de a legnagyobb baj, hogy a visszafogottság kiterjed a szegényes pályaválasztékra is. Telepítés után kicsit lelombozóan hathat az egyetlen offline küldetés, ahol a lényegi elemeket elsajátíthatjuk ugyan, de maga a terület már az egyetlen online hadjárat része, így nem tekinthető a kezdők számára nyújtott nemes gesztusnak a fejlesztők részéről. Néhány óra játék után gyakran fognak ismétlődni a helyszínek, feladatok, ezért az újrajátszást csupán a tapasztalati pontok alapján elérhető eszközök, a 66 achievement, és nem utolsósorban a társaság fogja jelenteni.

Szerverválasz

Érdekes módon az érdemi alkotóelemet jelentő online részben is akad némi rendellenesség. Bár a szerverek indítása, keresése kifejezetten letisztult formában került a játékba, viszont a csatlakozást követően aránytalanul sokáig tart az adatok betöltése, kis túlzással többet látni a statikus háttereket, mint az élményt nyújtó harcszíntereket. Némileg rosszabb helyzetben vannak azok, akik nem egy állandó baráti társasággal mókáznak. Az elérhető szerverek listájában a nehézségi színt és az éppen futó pálya alapján csoportosítva csupán azt láthatják, hány darab játék fut éppen ugyanazon beállításokkal. Csatlakozás esetén, nem teljesen véletlenszerűen, de mégiscsak sorsolással kerülünk össze más emberekkel, ezért főleg a válogatósaknak, akiknek nem felel meg elsőre a kisorsolt játék, ismétlődik elölről az egész betöltés-mizéria. 

Amikor viszont elindul kis csapatunk levadászni az Alien Swarm nyúlánk lábú élőlényeit, megváltozik minden. A negatív érzéseket felváltja az egymásra utaltság, a különböző foglalkozásköri besorolások taktikázási lehetősége, a fegyverválaszték kombinációjának eltérő tűzereje. Ezek mind remek élményekkel gazdagíthatják a felszabadító tengerészgyalogosok állományát gyarapító játékosokat.