Érdekes ívet ír le a Ubisoft a német gyökerű, főleg Európában sikeres stratégiai játékok újraélesztésének kísérletével: miközben valahogy nem tudják megragadni a Settlers lényegét, az Anno-sorozat feltámasztásának első próbája fényes sikert hozott. Az 1404 felségjelű zászlóshajóban minden benne volt, amiért a gazdasági alapú birodalomépítő műfajt szeretjük, rengeteg ötlettel, látványos körítéssel, profi csomagolásban, és ez mind a kritikákban, mind az eladásokban megmutatkozott. Talán épp ezért mertek a derék franciák és a germán fejlesztők nagyot álmodni: hagyjuk el a kánont, szakadjunk el a középkortól, és ugorjunk egy nagyot a jövőbe. Persze ebben a döntésben van nem kevés célzatosság is: annyian támadják (főleg az Egyesült Államokban, de Németországban is) az „erőszakos” játékokat, hogy a kiadók megpróbálnak olyan címeket is összerakni, amiben direkt módon mutatják meg: a játékok népnevelésre is használhatók. Az EA már egy ideje elkezdte a környezettudatos gondolkodásra serkentő elemeket beépíteni termékeibe, és most a Ubi is hasonlóképpen cselekedett: az új rész alapvetése ugyanis a klímaváltozás és a globális felmelegedés. 

Mágnások és zöldek

A sztori szerint 2070-re a tengerszint oly mértékben megemelkedett, hogy part menti városok és egész szigetek tűntek el a víz alatt, korábban sivatagos területek fordultak termőre -- mindez, és az erőforrások kimerülése a politikai és gazdasági rendszerek összeomlásához vezetett, az emberiségnek újra kellett gondolnia mindent. A legjobb koponyákat tömörítő szervezet, az S.A.A.T. megalkotta az Ark (Bárka) nevű, fejlett mesterséges intelligenciák által felügyelt úszó kutatólaborokat, amelyek segítségével új területeket lehetett elfoglalni, majd kiaknázni. Utóbbi mikéntjében azonban már megoszlottak a vélemények. Az egyik irányzat szerint a 24. óra után vagyunk, így minél gyorsabban és hatékonyabban kell kinyerni az erőforrásokat – e gondolat jegyében született meg a Global Trust. A másik mozgalom élharcosa, az Eden Initiative szerint viszont ez a megközelítés alapvetően a Föld kizsigereléséhez és az emberi faj kipusztulásához vezet, épp ezért a „lassan járj, tovább élsz” jegyében okosan, nyugodtan, a környezetre odafigyelve kell munkálkodnunk. A játék általunk irányított főhőse egy Bárka kapitánya, akinek ugyanaz a dolga, mint a széria eddigi darabjaiban: egy adott szektor felfedezése, az ott lévő szigetek kolonizálása, és megfelelő termelési láncokkal az itt kialakított civilizáció minél magasabb szintre emelése. Ami újdonság, hogy kiválaszthatjuk, a két, fent említett frakció közül melyik a szimpatikusabb számunkra. Értelemszerűen a Tröszt mellé állva ridegebb iparvárosokat hozhatunk létre szénerőművekkel, kaszinókkal, amely gyorsan fejlődik, gyorsan termeli ki (és éli fel) az erőforrásokat, míg az Édent választva barátságosabb településeket építhetünk, szélgenerátorokkal és koncerttermekkel, ám ennek ára a lassabb fejlődés. 

Érdemes mindehhez hozzátenni, hogy mindkét oldalnak vannak olyan opciói, amelyek a másik félnél nincsenek meg vagy szimpatikusabb megoldást jelentenek, így lehetőségünk van arra, hogy akár egy szigeten belül is megépítsük mindkét fél városát, sőt, akár a SAAT bázisát is, hiszen a tudósok teszik lehetővé, hogy feltárjuk és kiaknázzuk a tengerfenék kincseit, illetve birtokunkba vegyük az eget, ami egészen új dimenziókba emeli a játékmenetet. Erre ráadásul még egy réteget tesz az ökológiai egyensúly tényezője: minél több termelőegységet pakolunk le, annál jobban csökken ez a mutató, és ha mínuszba megy, romlik a farmok hozama, polgáraink életszínvonala (ezzel együtt a lerótt adók összege is). Persze e hatás normalizálására is vannak megfelelő épületek, ezek viszont elég sok energiát emésztenek fel, így alaposan végig kell gondolnunk a stratégiánkat.

2070, a kihívások éve

Mindebből adódik, hogy a játék egyáltalán nem könnyű; ha egy szigeten csak két frakció „faluját” húzzuk fel, már az is tucatnyi termelési lánc kialakítását igényli, ráadásul akárcsak eddig, most sem tudunk minden szükséges nyersanyagot helyben ki- és megtermelni, így vagy kereskednünk kell, vagy újabb felszíni és víz alatti földterületeket elfoglalni. És akkor még nem beszéltünk a kalózokkal és más rosszindulatú felekkel vívott (olykor kényszerű) harcról, ahol ugye már nemcsak a víz színén csalinkázó hajókkal gyűlik meg a bajunk, repülők és tengeralattjárók támadásaira is fel kell készülnünk. No és persze most is kapunk az adott szektorban tevékenykedő „kollégáktól” megbízásokat, melyek sikeres végrehajtásával nyersanyagokhoz és licencpontokhoz jutunk, utóbbiból tudunk speciális cuccokat megvásárolni, például magokat, melyek „aktiválásával” egyik szigetünkön termeszthetni kezdhetünk egy eladdig ott nem őshonos növényt, vagy épp olyan technológiákat, melyekkel gyorsabban, gazdaságosabban tudunk termelni, esetleg katonai erőfölénybe kerülni. Ezek a minimissziók egyébként leginkább arra jók, hogy a mechanizmusból adódó üresjáratokat (amikor például arra várunk, hogy egy adott mennyiségű nyersanyag vagy késztermék összejöjjön, vagy annyi magasabb szintű polgár költözzön be városunkba, hogy elérhetővé váljanak az új épületek) áthidalják, bár még így is néha rá kell tenyerelni a játéksebességet felpörgető gombra. Az Anno 2070 tehát ismét kihívás elé állítja az egyszeri játékost, és bizony nem bánik kesztyűs kézzel a műfajszüzekkel: bár a kampánymód igyekszik oktatójelleggel funkcionálni, és elmagyarázni az alapvetéseket, illetve fokozatosan feltárni a lehetőségeket, aki most ismerkedik a sorozattal vagy akár a zsánerrel, tutira át fog élni pár tanácstalan, homlokráncolós, kézikönyv-olvasgatós pillanatot, vagy (áldassanak a modern idők) megnéz egy YouTube videót az adott fejezet végigjátszásáról. 

Ahogy az imént megpendítettem, természetesen van kampánymód, mely bár szerintem nem éri el az 1404-es fősztori nívóját, azért érdekesnek mondható, nem kevés népokítással és jó pár sablonnal (mert hát az önálló életre kelő és alkotói ellen forduló mesterséges intelligencia témája gyakorlatilag egy önálló vonalat képvisel a sci-fin belül), no és kellően hosszú, több tízórányi játékidővel. Emellett kapunk persze sandbox módot is, ahol kedvünkre építkezhetünk, illetve egy halom önálló, bizonyos győzelmi feltételek elérését előirányzó pályát, amelyeket egyedül vagy barátainkkal is lepörgethetünk, hiszen a multi immár teljesen integrálva van a játékba. Igaz, ennek ára van: nemcsak az aktiváláshoz, illetve a többszemélyes módhoz van szükségünk internetkapcsolatra, de ahhoz is, hogy paramétereink (az egyes frakcióknál elért karrierpontok, melyek különféle bónuszokhoz juttatnak minket, testre szabható bárkánk konfigurációja), achievementjeink, U-Play pontjaink regisztrálva legyenek, mentésre és visszatöltésre kerüljenek. Ennek fejében viszont beleszólhatunk a világ életébe is: szavazhatunk, mely szervezet tagját delegáljuk a bolygónk életét irányító-felügyelő szenátusba, illetve extra küldetésekhez is juthatunk. Ez is egy új és izgalmas lehetőség, még ha néha le is halnak a Ubi szerverei, vagy épp a hazai infrastruktúra állapota tesz keresztbe nekünk... 

Minden jó, hajó a vége

Sommásan tehát: az Anno 2070 jó játék. Nekem azért még mindig az 1404 a szívem csücske, valahogy ez a steril, picit didaktikus körítés annyira nem jött be annak ellenére, hogy szeretem a sci-fit. Azt sem hallgathatom el, hogy időnként (főleg a harcolós részeknél) úgy éreztem, egy új Command & Conquer játékkal játszom – ebben nyilván ludas volt az alaptéma, az épületek, egységek kinézete, vagy épp az EVE névre keresztelt „gépcsaj”, aki megbízásokkal és hasznos adatbázis-bejegyzésekkel lát el minket. Amúgy az audiovizuális csomag rendben van, de hát ez rendben volt eddig is, aki játszott az előző felvonással, pikk-pakk otthon fogja magát érezni a futurisztikus külső és az áttervezett interfész ellenére. Utóbbiról csak egy bővített mondatban: a műfajban mindenképp innovatívnak mondható, hogy az építési menüben a végtermékek ikonja látható, erre kattintva egy új ablakban jelenik a teljes termelési lánc, így könnyen le tudjuk pakolni a megfelelő épületeket – a dolgon csak az ront picit, hogy a három frakció, azon belül pedig a civilizációs szintek külön-külön fülön vannak, ami meg tudja kavarni az egyszeri játékost (engem mindenképp). Mindezekkel együtt és a fentiek fényében is az Anno 2070 azok számára, akik szeretik a gazdasági-birodalomépítős stratégiákat, ajánlott vétel – a zsánerrel való ismerkedéshez viszont nem feltétlenül a legjobb...