Az Atomicrops hőseként a nyomasztó városi életből kitörve nekilátunk, hogy megboldogult nagybátyánk farmján megismerjük a kétkezi munka és a gazdálkodás örömeit, azonban még kezünkbe sem vesszük az ásót, számításainkat máris keresztül húzza egy nukleáris apokalipszis. Az előrelátó nagybácsi bunkerében rejtőzve ugyan megússzuk a katasztrófa káros mellékhatásait, de mint kiderül, a közeli kisváros kevésbé szerencsés lakóinak élete csak rajtunk, vagyis pontosabban farmunk terményein múlik. Ideje hát felhúzni a gumicsizmát, megragadni az öntözőkannát és csőre tölteni a gyomirtós vizipisztolyt, mert ezúttal bizony nagyobb fenyegetések várnak, mint a levéltetvek vagy épp pár magfaló varjú!
A farm, ahol élünk
A játék egy rendkívül felületes oktató résszel nyit, ahol gyakorlatilag annyit tudunk meg a játékról, hogy miként ássuk fel a földet, ültessük el a magokat, trágyázzuk és locsoljuk a növekvő termést. No, és azt, hogy miként arassuk le. Már itt kibuktak olyan problémák, hogy csak bizonyos szinten praktikus, hogy egyetlen gombhoz lett rendelve a műveléssel kapcsolatos mozdulatok többsége, mint az ásás, ültetés és gyomlálás, de például a ténylegesen használni kívánt terület kijelölése is közel lehetetlen, különösen az ellenfelek forgatagában. A földművelést mindössze egy maroknyi mutáns krumpli maggal kezdjük, és – ahogy minden kör elején – két percünk van kedvünkre felfedezni és ültetgetni, itt még csak kisebb ellenfelek társaságában. Az igazi fekete leves csak akkor veszi kezdetét, mikor leszáll az éj, és felébrednek a veteményesünk felé hullámokban érkező legkülönbözőbb fenevadak, köztük a nagyra nőtt lárvák, rakétavetős és bombadobáló nyulak (Jazz Jackrabbit rokonai?), bogárrajok és sok más. Az új fenyegetésektől persze még nem áll meg az élet, így az esti rohamok alatt is folytatnunk kell a kertészkedést, már amennyire tudjuk a lövedékek és haszonleső rágcsálók gyűrűjében.
Helikopteres cimboránk minden kör után visszarepít a városba, ahol az aratásból befolyt összeget számos különböző eszközre költhetjük el az elég kétes kinézetű árusoknál, köztük magokra, területbővítésre, híd-alapanyagokra, fegyverekre vagy épp utóbbiak fejlesztésére. A kínálat mindig véletlenszerűen változik, a mordályok – köztük személyes kedvencem, a mókuságyú – ráadásul az adott kör után használhatatlanná válnak, ezért érdemes megfontoltan költekeznünk.
A másik érdekes valuta a rózsa, amivel amellett, hogy visszatölthetjük életerőnk egy részét, bevágódhatunk a városka furcsa lakóinál – akik ezt más-más módon jutalmazzák –, és minden csokor rózsával új szintre emelhetjük velük kapcsolatunkat, egészen a házasságig, hogy aztán akár ők is csatlakozzanak hozzánk a harcban. Ahogy átverekedjük magunkat az évszakokon, egyre izzasztóbb ellenlábasok lépnek színre, köztük a szokásosnál pusztítóbb főellenfelekkel, akik ellen szükségünk is lesz némi támogatásra. Ha egy körben szerényebbre sikerülne a termés, még akkor sincs minden veszve, mivel a veteményesünket körülvevő területeken is találhatunk számos magot, fejlesztést, traktort, állati segítőt és más hasznos kiegészítőt.
Ásó, kapa, gépágyú
Arra viszont jó már az elején felkészíteni a lelkünket, hogy roguelite lévén, ha esetleg elesnénk a küzdelemben, akkor mindent elveszítünk. Ezzel alapvetően nem is lenne gond, hiszen ez a műfaj lényege, de ezzel együtt is hiányzik azért a teljesítmény érzése, avagy annak bármiféle jele, hogy elértünk valamit. Egy roguelite-farmszimulátor keverék ígéretével az Atomicrops sajnos mindkettőt elég tökéletlenül váltja be. Farmszimulátorként roppant felületes, mert a különböző mértékű gondoskodást igénylő növények pátyolgatása gyakorlatilag inkább csak egyfajta elterelés és nehezítés az ellenfelek rohama közepette. A roguelite oldal alapvetően egész szórakoztató, de semmilyen tekintetben nem kiemelkedő, ráadásul a taktikai mélység is kimerül az egyébként rengeteg ötletes eszközben, fejlesztésben és bővítésben. Ha nem riaszt el a folytonos újrázás, valamint golyószóró gazdaként szívesen próbára tennéd magad egy színes és kissé sugárfertőzött világban, akkor megérhet egy próbát. A virtuális gazdálkodásra vágyók jobb, ha maradnak a Stardew Valley-nál és társainál.
