Tudom, hogy én vagyok a fura, de simán elvagyok azzal, ha számomra nagyjából ismeretlen világokat fedezhetek fel, más kultúrákat ismerhetek meg, esetleg természetes élőhelyemen ritkább élőlényeket figyelhetek. Kíváncsi típus vagyok, érdekelnek a különlegességek, a hagyományok, az elmesélések. Részben ezért is tetszett az E-Line Media 2014-es játéka, a Never Alone, mely lényegében egy törzsi történetet keltett életre a modern médium segítségével. Az amerikai stúdió pedig ezúttal is egy érdekes irányba tekintett ki legújabb játékával, merthogy a Beyond Blue-t nem titkoltan David Attenborough A kék bolygó 2 című sorozata ihlette, avagy aki öldöklésre és vérre vágyna, az itt biztosan nem találja meg számításait.
A mélység titka
A történet főszereplője a búvár és tudós Mirai, akinél úgy tűnik, családi vonás a víz felfedezése, ezúttal pedig a bőrébe bújva egy kis csapattal együtt dolgozva fedezzük fel a hullámok alatti életet. A modern eszközök segítségével a kutatók az óceán hangjait hallgatják és veszik fel, közben megfigyelve az élővilágot, követve a nagy ámbráscetek példányait.
A 3D-s játékban ennek megfelelően csak úszkálni kell, néha beüzemelve egy-egy érzékelőt, ami befog bizonyos hangokat, majd a terepre érve meg kell találni a forrást. Az így megtalált élővilágot aztán szkennelhetjük is, ezzel begyűjtve a fontos információkat, amiket feltöltünk az adatbázisba, sőt videókat is készítünk, élőben jelentkezünk be a kutatások során. Időközben vissza-visszatérünk a gépünkhöz, beszélgetünk a többiekkel, egyre többet tudunk meg, illetve egyre inkább a sötét és felfedezetlennek hitt részek felé vesszük utunkat, hogy ott szó szerint kiderítsük a mélység titkát.
Mindez egy rendkívül egyszerű mechanika mellett történik, az irányításon túl csak néhány gombot használunk, illetve van egy szerkezetünk a közeli vizsgálódáshoz. Utóbbi irányítása számomra a sokadik alkalom után sem esett kézre, de ez volt az egyetlen kihívás a kampány során, mert amúgy a Beyond Blue leginkább egy sétaszimulátorra hasonlít, csak ezúttal nem fiókokat és ajtókat nyitogatunk, hanem élőlényeket figyelünk meg.
Tökéletes relaxáció
Nem véletlenül írtam, hogy aki akciót keres, az itt nem találja meg a számításait, mert az E-Line Media alkotásában tényleg csak a nyugalom és pihenés vár. Mármint természetesen irányítani kell a főszereplőt, de a játékmenet semmi olyan elemet nem tartalmaz, ami akár csak egy pillanatra is kimozdítana a relaxálós hangulatból. A játék a jelzésekkel szinte végig fogja a játékos kezét, egyedül az utolsó előtti merülésnél kell egy kicsit vakon tapogatózni, de az sem túl bonyolult, mivel eltévedni nem nagyon lehet. Számomra éppen ezért is volt olyan élvezetes a sztori végéig eljutni. Megfigyeltem a bálnákat, cápákat, delfineket vagy éppen teknősöket és medúzákat, és kimondottan élveztem a hatalmas víztömeg felfedezését. A nyugtató hangok és zenék is ugyanazt a célt szolgálják, mint a teljes játék, miközben a búvárruhás Mirai látványa is a kikapcsolódást segíti elő. Sőt, igazából a teljes külcsín kellemes, persze nem AAA kategória, de legmagasabb felbontáson elég mutatós tud lenni, pláne úgy, hogy a játék már iOS-re is megjelent. A pályák között valódi doksikat nézhetünk videók formájában, így újabb és újabb érdekességeket megtudva, szóval akit érdekel az óceán élővilága, az remekül érezheti magát. Nagyjából 3-4 óráig.
Nem mondom, hogy meglepődtem az indie produkció rövidségén, sőt a fejlesztők korábbi játékából és a témából kiindulva nem is számítottam másra, továbbá a szabad játék megnyitásával már arra úszunk, amerre csak szeretnénk. Ami jobban zavart, hogy a képfrissítés néha eléggé megzuhant, de egyéb komoly problémával nem találkoztam. Akit egy 17 eurós, nagyjából 6000 forintos játéknál ez nem zavar, esetleg támogatná a nemes témát, ami lényegében a környezetünk védelméről szól, bátran csobbanjon be a hullámok közé, majd fedezze fel a játék minden pontját. Az úszkálással és az élővilág összes titkának leleplezésével elég jól el lehet lenni, de az biztos, hogy nem a Beyond Blue-t játszva fog megugrani a pulzusszámunk. Ami persze nem baj, sőt… én éppen ezért vártam a megjelenést, amiben nem is csalódtam.
