Borderlands 2 teszt

Loot hátán loot

A Borderlands legjobb tulajdonsága még mindig az, hogy a játékos (leszámítva a második rész meglehetősen nyögvenyelős első óráját) gyakorlatilag térdig gázol az ellenfelekből kipotyogó, illetve a lépten-nyomon felbukkanó ládák cuccaiban. Igaz ugyan, hogy a cel-shaded technológiával készült grafika csodás képet varázsol a monitorainkra, ám a program leglátványosabb részét így is a fegyverek jelentik: az még csak hagyján, hogy sosem találkozunk két ugyanolyan darabbal, de az a legelképesztőbb, hogy mindegyik végletekig kidolgozott, és egytől-egyig elképesztően jól néznek ki, bónuszként pedig fellelhetünk teljesen elmebeteg (például beszélő) darabokat is. De nemcsak fegyverből van kismillió (szó szerint!), hanem személyes pajzsgenerátorból és gránátból is, arról nem is beszélve, hogy ezúttal már kasztspecifikus bónuszokat biztosító kiegészítők, elírium kristályok és a karakterünk testre szabását elősegítő extrák is kihullanak a likvidált ellenfelekből. Az utóbbiak segítségével egy külön portálnál variálhatjuk a fizimiskánkat, a talpunktól egészen a fejünk búbjáig (amit csak a velünk játszó pajtásaink fognak látni), az elíriumot pedig egy speciális boltban válthatjuk be olyan bónuszokra, mint a nagyobb széf (mert már ilyenünk is van), vagy akár a fegyvertípusonkénti nagyobb tárkapacitás.

A loot-rendszerrel csak egy baj van, mégpedig az, hogy nem lett túl jól optimalizálva. Hiába ömlik ugyanis egy tonnányi cucc a nyakunkba, ha ezeknek a 98%-át ott is hagyjuk a porban. A rendszer most is megkülönböztet sima, zöld, kék és lila eszközöket (plusz az egyes gyártók is adnak extrákat), és igazából még az sem mondható, hogy a program nagyon spórolna a különleges mordályokkal, de a randomgenerátor nagyon ritkán dob elénk olyan eszközöket, amelyekre valóban érdemes lenne lecserélni az éppen nálunk lévő, már bevált darabokat. A tesztelés során a legtöbb jól teljesítő fegyver órákig a kezünkben maradt, és a nagyjából harmincórányi játék során mindössze fél tucatszor fordult elő, hogy a játék olyan eszközöket dobott, amelyek nem feleltek meg az éppen aktuális szintünknek. Ez nagyon kevés, és ez alapján nem is értjük, hogy mi értelme van a külön széfnek, hiszen alig akadt olyan szituáció, mikor szükségünk lett volna egy olyan helyre, ahol tárolhatjuk a cuccainkat. A felesleges dolgokat pedig a pénzszerzés szempontjából sem érdemes tartogatni, ugyanis a világszerte fellelhető automatákban sem találni „csodaszerszámokat”, így Pandorán a dollároknak ezúttal sem jut túl sok szerep. 

Társas körutazás Pandorán

A loot-rendszert érintő sirámok nem változnak a kooperatív csaták során sem, holott a négyszemélyes játékot úgy harangozták be a készítők, hogy ott jóval nagyobb a kihívás (ez igaz is), és a felszedhető tárgyak értéke is exponenciálisan növekszik – nos, ez utóbbit mi nem tapasztaltuk, azt viszont igen, hogy mennyire idegesítő, mikor mindenki ugyanazokon a cuccokon osztozik. Már az sem túl kellemes, mikor a legjobb haverod halássza el azt a fegyvert, amire legalább egy órája vársz, de ennél sokkal bosszantóbb, mikor egyszerre hárman fogytok ki a lőszerből, és rádöbbentek, hogy a gép a kooperatívban is ugyanannyi muníciót dobál, mint mikor egymagatok játszotok. Nem is igazán értjük, hogy a készítők miért nem oldották meg, hogy minden játékosnak saját felszedhető tárgyak jelenjenek meg a többszereplős küzdelmek során (á la Diablo III).

Ennek ellenére Pandora páros vagy csapatos bebarangolása most is eszméletlenül szórakoztató, ha van rá lehetőségetek, akkor mindenképpen többedmagatokkal vágjatok bele a játékba, mert ebben az esetben sokkal kevésbé érezhető az a monotonitás, ami már az első résznek is a sajátja volt. A társas mókának egyébként megvan az az előnye is, hogy itt jó eséllyel nem kaptok idegbajt, mikor egy olyan főellenfélbe botlotok, akit egyedül csak vért izzadva lehet lenyomni. Nem tévedés, a Borderlands 2-n erősen érződik, hogy több játékosra lett optimalizálva, s ha egyedül játszunk, akkor az aprónépek legyakása ugyan nem okoz gondot, de a ház méretű főellenfelek néha olyan kihívás elé állítják a magában kalandozó játékost, hogy az akár még a további próbálkozástól is elveheti a kedvet.

A marketing diadala

Ha hozzánk hasonlóan ti is nyomon követtétek a Borderlands 2 fejlesztését, és megnéztetek minden egyes videót, ami az elmúlt hónapokban megjelent a játékról, akkor talán megértitek, hogy miért övezték komoly elvárások a játék megjelenését. A végeredményt látva/játszva azonban azt kell mondanunk, hogy a marketingesek ezúttal (is) jobb munkát végeztek, mint maguk a fejlesztők. Ne értsétek félre, a Borderlands 2 nem rossz játék, sőt, minden fillért megér, amit kérnek érte, de sokkal inkább tűnik egy tökéletesre csiszolt Borderlandsnek, mint egy jelentős változásokat hozó, komolyabban előrelépő második résznek.

Tény, hogy a grafika szebb, azt sem lehet vitatni, hogy vannak érdekes és ötletes újítások, valóban egy kidolgozottabb és élettel telibb világot kapunk, még több fegyver, még nagyobb szabadság, sokkal több mellékküldetés, vannak új járművek és ellenfelek, azonban maga a játékélmény szinte fikarcnyit sem változott az első részhez képest. Ráadásul a program legnagyobb rákfenéje, a monotonitás (megyek egyik helyről a másikra, és lelövök mindenkit) annak ellenére is jelen van, hogy ezúttal egy sokkal színesebb és szagosabb környezetben szórhatjuk az ólmot a számolatlanul érkező ellenfelekre. Ugyanígy megmaradt a suta mesterséges intelligencia is, a rosszfiúk vagy ész nélkül rohannak nekünk, vagy néha oldalra bukfenceznek a lövéseink elől, tüzelnek és gránátot (vagy egyéb harci eszközöket) dobálnak – a repertoárjuk nagyjából ki is merül ennyiben, így két óra után a főellenfelek kivételével már senkit nem érhetnek komolyabb meglepetések.

Egynek jó lesz

A Borderlands 2 hozza azt a színvonalat, amit az első rész is kínált, ám az akkori lécet nem sikerült megugrani. Éppen ezért, ha három éve hozzánk hasonlóan rengeteg napot és hetet töltöttél Pandorán, akkor érdemes ismét visszalátogatnod erre a fura bolygóra, azonban, ha az akkori játékmenet nem kötött le a figyelmedet, akkor azt javasoljuk, hogy válassz másik úti célt, mert ez a planéta ugyan külsőre kivirágzott, de a lényegi dolgok tekintetében végül szinte semmi nem változott.