Szent-Exil, egy pici, tengerparti falucska Franciaország csücskében. Mindentől távol esik, békés, idilli hely. Olyan vidék, ahol a harmincas éveiben járó pár, Elise és Pierre nyugodtan leélhetné az életét. Ám nem sokkal azután, hogy beköltöztek kedves kis házukba, katonák törtek rá a lakókra, és mindenkit elraboltak. Kivéve Elise-t, aki egyedül maradt Szent-Exilban. Hogy miért nem megy el? Mert akárhányszor megpróbálja elhagyni a városkát, több ezer szellemszerű lény támad rá, és miután legyűrik, otthon ébred. Minden alkalommal reggel nyolc órakor.
Azok a boldog ’90-es évek
A Broken Pieces alapvetően egy rejtélyekre épülő thriller. A roppant hangulatos parti kisváros, Szent-Exil ugyanolyan misztikus település, mint Silent Hill vagy Bright Falls. Összeesküvések, titkos kísérletek, vallási szekták és természetfeletti erők keresztezik Elise útját, miközben felfedezi új otthonát. Jártában-keltében kazettákat vehet fel, amiket walkmanjén meghallgatva megismerheti Szent-Exil múltját és jelenét, legsötétebb titkait. Vagy egy padra letelepedve zenét is hallgathat, miközben gyönyörködik az égig érő vízoszlopokkal tarkított óceánban. Mert a Broken Piecesben ezt is lehet. Noha nem sokáig, ugyanis este nyolc óra előtt vissza kell érnie otthonába. A szörnyek ugyanis éjszaka jönnek elő… Többnyire.
A játék imigyen egy hosszú vesszőfutás az idővel. Bár nappal sem vagyunk teljesen biztonságban a feltűnő, fekete, ködszerű szellemlényektől, jóval kevesebben vetik ránk magukat és jóval gyengébbek. Ami nem baj, mert sajnos a Broken Pieces harcrendszere eléggé ódivatú.
A korombeliek valószínűleg még emlékeznek, milyenek voltak a negyedik részt megelőző Resident Evil-játékok. Amikor a főhőst még rögzített kamerákon keresztül követhettük, és a szorult helyzetekben döntenünk kellett, hogy mozgunk vagy lövünk, mert a célzás és a séta akkoriban még nem ment egyszerre. No, a Broken Piecesben pontosan ugyanezt kapjuk vissza. Minden pályaszakaszon vár ránk két fix kamera, amelyek között szabadon ugrálhatunk, illetve bármikor átkapcsolhatunk Elise perspektívájára, bár ez csak nézelődésre alkalmas.
Sajnos ez a régimódi megközelítés magával hozta mindazt, ami akkoriban nem volt jó. A pályaszakaszok nehezen beláthatóak. Ez jól működhet egy ijesztgetésen alapuló játékban, de nem túl jó, ha a központi elem a puzzle-ök megoldása és a történetet felfejtő tárgyak felkutatása, miközben a félelemkeltés sokadlagos szempont. Ennek hála könnyű elsétálni a megoldás kulcsát jelentő kazetta, megszakító vagy dokumentum mellett.
A másik probléma, hogy harcok közben hősnőnket mindig bezárják a szellemek egy szűk kis térre, így bár a mozgásra nincs is sok lehetőségünk, mégis jó lenne, ha lövés közben legalább egy picit mozdulhatnánk. Mert sajnos a beépített kitérés eléggé ramatyul működik. Jobb, ha Sziklácskánkat – az Elise karkötőjéről lelógó kavicsot – a földhöz vágjuk, mert az így keletkező lökéshullám több hasznunkra van, mint a kitérés funkciója. Ezt csak tetézi, hogy az automata célzás ellenére Elise alaposan mellé tud lőni, pocsékolva a limitált, jó minőségű lőszert. A szerencse a szerencsétlenségben, hogy a rosszabb minőségű lőszerből végtelen mennyiség áll rendelkezésünkre, amire szükségünk is lesz, pláne a játék végén, amikor már féltucat szelemmel zárnak minket össze.
Minden hibája ellenére….
A fenti kellemetlenségek ellenére a Broken Pieces nem sikerült rosszul, sőt. A sztori végig leköti az embert, Elise karaktere pedig elviszi a hátán az egész játékot. Szörnyű helyzete ellenére kedélyes leányzó, folyamatosan kommentálja a történteket. A feladványok kellemesen megdolgozzák a szürke állományt, mégsem olyan hihetetlenül (és sokszor értelmetlenül) túlbonyolítottak, mint amiket a ’90-es évek hasonszőrű játékaiban tapasztalhattunk. Bár azért itt is felmerül az emberben, hogy miért kell egy lakat kódját keresgélnünk, amikor van nálunk egy bazi nagy balta… Amivel amúgy képtelenek vagyunk kivágni egy fát, sőt két ütés után széttörik. Na, mindegy, a lényeg, hogy a puzzle-k nem könnyűek, de még szórakoztatóak.
Már csak azért is, mert a keresgélés és hanganyagok hallgatása mellett az időjárást is manipulálhatjuk a már említett Sziklácskával. Viszont észben kell tartanunk, hogy minden nagyobb, a helyszínek közti váltás – például, ha leugrunk a városból a partra –, minden időjárás-manipulálás és padon üldögélés (ezalatt menthetünk) emészti az időt. Egy kis pihenés, amely mellett feltöltődik az életerőnk és Sziklácska is megpihen (egen, a kis kavics fáradékony, nem szeret sokat dolgozni), akár 2 órát is elvehet az életünkből. De az időjárás manipulálására is rámegy laza 50 percünk. És mint fent írtam, ha életben szeretnénk maradni, jó kislányhoz hűen este nyolckor otthon kell lennünk, vagy jön a szellemsereg.
Mindezek különleges ízt adnak a magyar felirattal megjelent Broken Piecesnek, amely egy ötfős fejlesztőcsapattól több, mint tisztességes iparos munka. Ha nem is lesz kiemelkedő alkotás, története, hangulata és Elise karaktere miatt mindenképpen érdemes kipróbálnia azoknak, akik szeretik a misztikus rejtélyeket, az okos fejtörőket és a ’90-es évek Resident Eviljeihez és Silent Hilljeihez hasonló játékokat.
