FIFA 15 teszt

Ám ha eltekintünk a tavaly konzolokon megjelent újgenerációs kiadástól, és szigorúan csak a PC-s sorozatra koncentrálunk, akkor bizony idén megállják a helyüket a felsőfokú jelzők a FIFA 15 kapcsán. Nem túlzás azt állítani, tényleg a legjobb futballjátékhoz lehet szerencsénk, ha elindítjuk a franchise aktuális epizódját. Ami persze közel sem jelenti azt, hogy hibátlan volna.

LÁTVÁNY? HANGULAT? PIPA!

Az új grafikai motor elkészültét a számítógépen játszók úgy várták már, mint a Messi-ás eljövetelét, ami érhető, hiszen az utóbbi évek FIFA játékai nem éppen a vizuális megjelenésükkel hódították meg a futballkedvelők szívét. Az aktuális konzolokon már bemutatkozott Ignite Engine azonban beváltja a hozzá fűzött előzetes reményeket. Bár összességében a grafika nem veszi fel a versenyt a legújabb játékokkal, mégis üdítő lesz a látvány az eddig ronda zöld játéktérhez, papírmasé pixelszurkolókhoz és saját maguk torz mására emlékeztető futballistákhoz szokott PC-s játékosok számára. A pálya talaját „igazi” fűszálak borítják, az esővíztől felfröccsenő sár összekoszolja az új ruhafizikának köszönhetően realisztikusan gyűrődő mezeket, míg a futballisták frizuráját lágyan fújja a szél...

Az élő játéktér funkció jól teszi a dolgát, elképesztően hangulatos a stoplisokkal felszántott gyepszőnyeg, a megremegő kapufák és a tócsában vízpermetet szóró labda látványa. A játékosok fizimiskája is sokat fejlődött, jól áll nekik az atlétikusra gyúrt új karaktermodell, azt pedig mondani sem kell, hogy a nevesebb futballisták már nem csak külsejükről, hanem mozdulataikról is felismerhetők. De ami még ennél is örvendetesebb, hogy az EA Canadának sikerült egy évek óta fennálló problémát megoldania: a közönség végre nem arctalan massza, hanem egyesével animált, a pályán zajló történésekre azonnal reagáló embertömeg, amely döbbenetes hangulatot teremt a mérkőzéseken. Szabályosan borsódzik az ember háta, mikor az Anfield Road vagy a Bernabéu közönsége rázendít a csapatát biztató rigmusára, felhördülve talpra szökken egy-egy helyzetnél, vagy csalódott morajlással veszi tudomásul a bekapott gólt. Sokkal többet tesz ez hozzá az élményhez, mint a futballisták nagy dérrel-dúrral beharangozott érzelmi reakciói, amik a futball drámaiságát fokozandó került bele a játékba. Elvileg több mint 600 érzelmi mintával találkozhatunk a pályán, ami azért a valóságban jóval kevesebbnek tűnik. De persze sokat nem oszt, nem szoroz ez a szám, hiszen a tízedik lejátszott mérkőzés után már fel sem fog tűnni a ziccert rontó csatár hajtépése és a bosszankodó társak dühös pillantásai, pláne, hogy a játékmenetre mindez nincsen érezhető hatással. Kivétel képez Fernando Torres esete, akibe tényleg sikerült olyan mély depressziót programozni a fejlesztőknek, hogy majdhogynem képtelenség vele gólt szerezni.

Ami biztos, hogy rég kijárt már egy ilyen megjelenésű FIFA a PC-s társadalom futballkedvelő felének, és ebben nem is találnak majd különösebb kivetnivalót, leszámítva néhány darabosabb mozdulatot (főként a közönség reakcióit figyelve), kevésbé kidolgozott grafikai elemet (gondolok itt az oldalvonal mellett újonnan megjelenő kispadra és környékére), és kisebb bugot. De ez már csak amolyan szőr-, akarom mondani fűszálhasogatás.

KAPUSBAKI

Nyilván a szemet kényeztető látványvilág önmagában még nem sokat érne, ám a játékmenetről hasonló jókat mondhatunk el. Új labdafizika, finomított labdavezetési funkció, átalakított karaktermodellek: külön-külön figyelve szinte alig lehet észrevenni a különbséget a tavalyi játékhoz képest, ám együttesen mégis jól működnek ezek az elemek, és egy sokkal dinamikusabb, valóságosabb érzetet nyújtó játékélményt produkálnak a pályán. Pár játékot követően azt vesszük majd észre, hogy bár érzékenyebb a labdakezelés, pontosabban kell időzíteni a fejeseket, a cseleket, a beadásokat, és még védekezni is nehezebb, mégis sokkal élvezetesebb mérkőzéseket vívhatunk, mint eddig.  Ehhez erősen hozzájárul, hogy idén sikerült megtalálni az egyensúlyt a taktikus védekezés, az élvezetes középpályás küzdelem és a gólra törő támadások között, ez a balansz pedig kifejezetten szórakoztató végeredményt mutat. Az apróbb újítások közül a rögzített szituációk kidolgozása sikerült a legjobban, bedobásoknál és a pontrúgásoknál már a labdát fogadó játékost is az irányításunk alá vonhatjuk, így a pálya megfelelő szegletébe futva könnyebben előnyt kovácsolhatunk ezekből a helyzetekből. Továbbá különböző csapatinstrukciók közül is válogathatunk, a szögleteknél például kérhetjük, hogy a csapattárs érkezzen a rövidre, zavarj a kapust, netán fusson be a tizenhatosról.

A játékélmény mélységét ugyancsak sikerült fokozni, hiszen már egy sima barátságos meccs alkalmával is elég komoly taktikai repertoár áll rendelkezésünkre. Nem csak a formációt alakíthatjuk kedvünkre, hanem az egyes játékosokat külön taktikai feladatokkal láthatjuk el az eredményesebb játék reményében. Mérkőzés közben pedig már nem öt, hanem hét előre programozott taktikai variáció áll rendelkezésünkre, így egy gombnyomással akár mindenkit felzavarhatunk támadni, vagy a soványka előnyünket megőrizendő „leparkolhatjuk a csapatbuszt” a kapunk elé.

Kissé ironikus, hogy a leginkább kihangsúlyozott fejlesztés okán élhetünk egyedül panasszal, egész pontosan most az újraprogramozott kapusok miatt főhet a fejünk. Bár tényleg szebb és változatosabb a mozgásuk, és szuperül néz ki, ahogyan a levegőben úszva kitolnak egy lövést a sarokból, ám cserébe teljességgel kiszámíthatatlanok. Képesek a legnagyobb bravúrt bemutatni egy százszázalékos ziccer esetén, máskor meg elnéznek egy negyven méterről kapura emelt labdát, vagy éppen kiejtik a labdát a kezükből, amely óhatatlanul a lesipuskás csatárok prédájává válik.

NA, KI A KIRÁLY?

Hogy a FIFA 15 sokáig a gépeinkben ragadjon, arról az élvezetes apróságokkal kiegészített, feljavított játékmódok gondoskodnak. Minden itt van, amit az elmúlt években már megszokhattunk: kezdhetünk karriert menedzserként vagy akár egy játékost irányítva, játszhatunk online kupákat 22 játékos részvételével, kooperatív módban a barátunkkal karöltve verhetjük végig a mezőnyt, gyakorolhatunk 26 új képességjátékot, belemerülhetünk a Profi klubok világába, az integrált EA SPORTS Football Club modullal pedig szinte minden megoszthatunk a közösséggel a kedvenc gólunktól a legutóbbi csapatfelállásig. Mindközül persze a legnagyobb érdeklődés idén is a Fifa Ultimate Teamet övezi, melyben álmaink csapatát építhetjük fel kártyacsomagokat vásárolva, vagy a többi online játékostól igazolva futballistákat. A FUT alapjaiban nem változott, de azért találkozhatunk benne újdonságokkal. Például a labdarúgók közötti kémia még inkább meghatározza az alakulatod erősségét, ezért a koncepciókeret opció segítségével megnézheted, hogy az általad kiszemelt játékosok milyen csapatot alkotnának együtt. Immár belekezdhetünk ötmeccses Baráti idényekbe, ellenben megszűnt a Trade Offers funkció a csalók kiszűrése végett, így nem cserélgethetünk játékosokat és egyéb cuccokat a barátainkkal. A legjobb húzás a FUT-ban azonban egyértelműen a sztárjátékosok kölcsönvételének bevezetése, mert így egy-egy fontos mérkőzés sorozat erejéig akár Ronaldot vagy éppen Robbent is a csapatunkba invitálhatjuk a biztos siker érdekében. Némi üröm az örömben, hogy az Ultimate Team játékmenete ezúttal nem annyira kiegyensúlyozott, mint a sima mérkőzéseké, a cselezések túlságosan hangsúlyosak – végig lehet rohanni a pályán egy ügyesebb játékossal -, a kapusok pedig még szeszélyesebbek. Persze aggódni nem kell, a FUT így is élvezetes és hosszútávú szórakoztatást biztosít.

Egy szó, mint száz, a FIFA15 minden elemében az eddigi legjobb darab, amit az EA PC-re kiadott, a bosszantó apróságok pedig egész egyszerűen eltörpülnek emellett a vitathatatlan tény mellett. Így pedig végre valahára leírhatjuk a mondatot: rég volt ilyen szórakoztató a virtuális foci a számítógépeken.