Szerintem a Rockstar fejlesztői különös, perverz örömet érezhettek, amikor kiadták nekik ukázba: „nem kell visszafognotok magatokat srácok azért, mert Nintendóra csináljátok a cuccot, mondtuk a japóknak, hogy ezt a 'family friendly' maszlagot velünk felejtsék el, vagy nincs üzlet!”

„Túl sok a rendőr, túl sok a spicli, kevés a k*rva, kevés a str*ci...”*

A Chinatown Warsban olyan hangvételű dolgokat művelhetünk, amely láttán Jack Thompson szerintem már most idegrohamot kapott és írja a következő támadó törvényeit. A játékban szinte szünet nélkül úgy káromkodnak a szereplők, mint egy kocsis, leribancozzák az egyik kínai női főszereplőt, aki mellesleg figyelmezteti hősünket, hogy vigyázzon a felálló cerkájára, ha vele beszél a hölgy pornófilmszereplésével kapcsolatban. Emellett többek között a szokásos gázolások, gyilkosságok, autótolvajlások és egyéb bűncselekmények mellett Huang Lee-vel, a játék kínai főszereplőjével drogot is árulhatunk, méghozzá ez a motívum ezúttal sokkal realisztikusabb és részletesebben ki van dolgozva, mint az eddigi részekben. Szóval a Chinatown Wars hiába DS-re készült: nem a kis bambinókat vette célközönségnek. A történet amúgy szerintem igencsak mulatságos és igenis megüti a többi "nagy testvér" GTA színvonálat - ezt persze csak az fogja észrevenni, aki veszi a fáradtságot, hogy végigolvassa az átvezetők során a párbeszédeket... Az alapszitu tényleg egyszerű: a fiatal Huang Lee apja halála utána Liberty City-be utazik, hogy nagybátyjának átadjon egy kardot, majd miután a reptéren megtámadják, fejbe lövik és halottnak hitt testét egy autóban a tengerbe lökik, hősünk kirúgja merülő autó hátsó ablakát, (illetve ezt mi magunk tesszük meg) kimászik a partra és bosszút esküszik. De az eleinte egyszerűnek tűnő sztori valójában egyáltalában nem az: a karakterek például itt is épp olyan kidolgozott, filmszerű figurák, mint máshol, csak sajnos nem halljuk őket. Például a pornófilmekből meggazdagodott nagybácsi hihetetlenül élvezetes és kacagtató párbeszédeket nyomat Lee-vel: előfordult, hogy hangosan felröhögtem a villamoson, amikor olvasgattam ezeket. Aki nem képes átlátni, hogy mennyire király itt is a sztori, illetve mennyire eltaláltak a karakterek, az nem is játszott eddig igazán GTA-val...  

Képernyő, nem csak „érintőlegesen”

Amellett, hogy a játék meglepően kemény hangvételű, vajon jó is? Igen, nagyon is az! A szokásos GTA-elemnek olyan egyvelegét kapjuk, amely vegyíti a klasszikusok és a GTA IV vonásait egyaránt, illetve a DS képességeit is maximálisan kihasználja. Az autólopás az álló kocsiknál például nem csak annyi, hogy beszállok és köszöntem, enyém a tragacs, hanem először egy kis ügyességi játékban kell részt venni a kocsi feltöréséhez a DS kis „tollának” segítségével. Az érintőképernyőn kell például kicsavarni egy panelt úgy, hogy ténylegesen tekergető mozdulatokat hajtunk végre a tollal. A játék egyfolytában, folyamatosan kihasználja a DS különleges képességeit, és míg felülről látjuk várost és benne hősünket, alul hajthatjuk végre ezeket az akciókat a külön képeken: ablakokat rúghatunk be egy a vízbe süllyedő autóban az érintőképernyőt kopogtatva, megbuherálhatjuk egy versenyautó belsejét, hogy kiszúrjunk a versenyzővel, és még sorolhatnánk a tömérdek interakciót, melyek során a kis DS-toll egy pillanatra sem fog pihenni.

Liberty City a tenyeredben

Csakúgy, mint a PSP-s verzióknál, itt is sikerült az egész várost belesuvasztani a DS-be, bár egy kicsit azért érezhetően kisebb és másmilyen felépítésű, mint a korábbi részekben. A grafika egyfajta keveréke a 3D-s megjelenítésnek és egy furcsa, izometrikus látványnak. A város összességében jól néz ki, de nyilván nem üt akkorát, mint PSP-n. Ettől függetlenül a Rockstar a maximumot hozta ki a gépből és a város ezúttal is hatalmas. Emellett rendkívül interaktív is: kukákat borogathatunk fel, miközben a szemétmaradványok szanaszét repülnek, lámpaoszlopokat dönthetünk fel és persze mindenkit halálra gázolhatunk. No igen: miközben PC-n Vin Diesel  a Wheelmnaben játssza a politikailag korrekt csávót azzal, hogy mindenki félreugrik a kocsik elől, itt az összes járókelőt szétkenhetjük a járdán, hiába DS-ről van szó. Emellett a város ugyanúgy él, mint ahogy azt a GTA-któl megszokhattuk: beszólnak a polgárok és más autók vezetői nekünk, a rendőrők rohangásznak más bűnözők után is, és még sorolhatnánk a rengeteg életképet. 

DS-re az egyik legjobb

A GTA:CW szerintem hatalmas aduász a Nintendónak. A sztori kacagtató és bár talán annyira nem ütős, mint a GTA IV-é, amely ezen a téren a csúcsok csúcsa, de azért a karakterek itt is kellően mulatságosak, még akkor is, ha nem halljuk őket - sajnos. A játékmenet egy az egyben GTA, remek városábrázolással, megspékelve az érintőképernyő maximális kihasználásával. Aki azon gondolkozott, hogy vesz egy DS-t és szereti a GTA-kat, szerintem mindenképpen most szerezze be, mert ha van olyan játék, amely miatt megéri, akkor az a Chinatown Wars.

* Európa Kiadó