Hivatalosan is véget ért Harry aranykora, a játékvilágban sajnos dicsőség nélkül. Sokkoló fordulatokat vagy újdonságokat persze nem vártunk egy borzasztóan sikeres regénysorozatból forgatott, híres filmen alapuló játéktól. Mivel a villámsebhelyes srác sagáját mindenki betéve tudja (hol van már az idő, mikor lehetett a bolygón bárkit is azzal a spoilerrel sokkolni, hogy Dumbledore meghal), így a fejlesztők feladata főleg a jól ismert események érdekes formában való végigjátszásának biztosítása volt. Ez egy bizonyos célcsoportot nézve sikerült is: ezek vagy az elvetemült Potter fanatikusok, vagy az olyan 10 év körüli gyerekek, akik még nem játszottak a Call of Duty-val. Sajnos. 

Elszánt Potteritáknak (sem)

A játék végletes módon a sztori rajongóinak szól, hisz a tátongó kontinuitási lyukakon át az egymást követő események egyszerűen értelmezhetetlenek a könyvek/filmek ismerete nélkül. Sokszor csak a Harry, Ron és Hermione közti csacsogás utal arra, hogy valakinek épp a halálát bosszuljuk meg, esetleg valami lényegesre jöttünk rá az előző pálya óta. Ez érthető, hiszen a játékidő jóindulatú számítások szerint is csak 4 órára rúg, ami a mozifilm hosszának alig kétszerese, és talán az elmúlt esztendők HP játékainak végigjátszása is joggal elvárt egy sorozat esetében. Viszont az már súlyos probléma, hogy éppen az élvezhető elemeket ugorjuk át egy-egy átvezető videó formájában, pont azt, amit a legszívesebben játszanánk el A Halál Ereklyéi II. mozzanataiból: mint mondjuk a sebzett sárkányon lovaglást, vagy a seprűnyélen menekülést a lángoló Szükség Szobájából. Eme izgalmak helyett összesen két feladatunk lesz az egész játékban, amiből domináns a halálfalókra való lövöldözés, megspékelve néha némi kamera felé futkosós meneküléssel. 

Maga a játékmenet nem különb a Gears of War-nál, itt is fedezékből-fedezékbe futva kell kiiktatni a rakatnyi ellent. A paletta néha ugyan újabb varázsigékkel bővül, de a minden pályán bő kézzel osztogatott fedezékek biztosítják, hogy egészen az utolsó részig ne kelljen sokat futkározni és taktikázni. Kezdésnek a Stupify (magyar fordításban Stuporként megismert) ige áll rendelkezésre, ez egy alap pisztolynak felel meg, amivel kicsit meg tudjuk szórni a Halálfalókat. Később kapunk Expulso néven egy gépfegyver bűbájt, egy több töltetű rakétavetőnek megfelelő Impedimentia varázslatot, ezután pedig jön a hasznos Petrificus Totalus (sóbálvány átok), ami egy mesterlövész puska funkcionalitásával rendelkezik. A Stupor kivételével minden erősebb igének van pár másodperc visszatöltési ideje, hogy érdemes legyen váltogatni őket. Többnyire mégsem az, mert a kényelmesen szétszórt tereptárgyak mögött guggolva nyugisabb kivárni az egy lövéssel kokivá tévő Petrificus Totallus újratöltését, mint a gombokat ütögetni másodpercenként. És pontosan itt található a játék legnagyobb hibája, vagyis az, hogy még a grandiózus helyszínek, meg a már tíz éve gyűlő érzelmi befektetéseink ellenére sem tud arra motiválni a program, hogy igazán beleéljük magunkat Roxfort epikus csatájába és egy korszak lezárásába. A nyakló nélküli pálcalengetés korábban válik fárasztóan unalmassá, mint hogy véget érne az első nagyobb fejezet, aztán pedig ráeszmélünk, hogy a többi is pont ugyanilyen lesz.

Mert jó, jó a csapat

Szerencsére nem csak a főcímadó fiú bőrét ajánlják fel a fejlesztők, belebújhatunk az összes többi pálcaemelésre képes karakterbe is, amitől ugyan repetitív marad a játékmenet, viszont közben változatos tarkókat bámulhatunk. Sajnos a külsőt nem nézve csak egy dologban térnek el a különböző pixelmágusok, ami értelmezéstől függően lehet a legrosszabb, vagy a legjobb képesség az egész játékban: ez a csak Harrynél elérhető Apparate (hoppanálás). Ennek keretében füstgomolyagként teleportálhatunk két fedezék közt, ilyenkor a végtelen számban materializálódó halálfalók képtelenek megsebezni minket. Nyilván ez a képesség durván könnyíti a harcot, olyannyira, hogy a hoppanálás megtanulása utáni három pályán egy árva ige ellövése nélkül futottam végig. Ez pozitív, mikor a tesztírás kényszere hajt a mielőbbi végigdarálásra, viszont elég szomorú, ha a játékélmény érvényes részének minősítjük. Ami pedig teljesen lineáris, meglepetések nélküli és unalmas, gondolkodni közben szükségtelen, hisz a fehéren csillogó markerek még azt is a szánkba rágják, hova kell állni. Őszinte öröm lesz, ha két agyzsibbasztóan elnyújtott lövöldözés közt varázsbombát kell lerakni valahova (egy gombnyomás csak), vagy a változatosság kedvéért amiatt durrantgatni halálfalókra, hogy egyik társunkat megvédjük.

Nem hosszú, de legalább rövid

Négy óra alatt letudható az egész, a nehézségi fokok változásával pedig csak az alapból is szükségtelenül nagyszámú halálfalók lesznek félezernyivel többen. A játék grafikailag sem túl bravúros, a minőség beállításának lehetőségei kimerülnek a szép/nem szép opciókban, de még az átlagnál jóval combosabb tesztgépen is úgy néztek ki a figurák, mintha életlen ollóval vágta volna körbe őket egy sietős dementor. De legalább a hű HP hangulat mellett szól az a tény, hogy csodálatosan pontosan másolták le a filmből átemelt helyszíneket, vagyis a rajongók örömködve rohangálhatnak körbe Roxfort és Gringotts termein. Sajnos a főleg tényekre szorítkozó dialógusoknak nincs köze a filmhez, és a szellemesség is hiányzik belőlük, viszont legalább a szinkron hasonlít az eredetihez. 

Nehéz olyan alacsony elvárásokkal ülni a monitor elé, hogy ne legyen csalódás ez a játék. Itt volt a lehetőség, hogy valódi harci elemeket, sötét és sokkoló eseményeket, halált, fájdalmat, érzelmi mélységeket csempésszenek a varázskölykök világába. Ám a szakítás a gyermeteg témákkal és az aranyos platform ugrándozással taszítóan egysíkúra sikeredett, hiába újrajátszhatóak a pályák, és bújnak el bennük összevadászható “extrák” (ez a megnevezés csalóka, mert kívánatos érdekességeket sejtet, közben meg csak a menüből megnézhető, körbeforgatható karakter modelleket és soundtrack dalokat jelenti). A végső összesapás Tudodkivel pedig… Fájdalmas. Aki szomorú, hogy a 7 könyv és 8 film évtizedes mítosza végéhez ért, csak próbálja ki ezt a játékot. Garantáltan alig várja majd a végső stáblistát.