Tavaly még csak egy előzetest írtam a Unity grafikus motorból szinte mindent kipréselő, zseniális hangulatú Layers of Fearről, majd a 2016/03-as PC Guruban végül 90%-kal jutalmaztam a végleges verziót. Az őrülettel küzdő, borzalmas családi tragédiákkal szembesülő festő elméjében elmerülés egyedinek és utánozhatatlannak bizonyult, amihez a zenei aláfestés és a nagyszerű narráció is sokat hozzátett. Éppen ezért volt erősen megkérdőjelezhető egy kisebb DLC létjogosultsága, ami augusztus elején, az Inheritance képében érkezett el PC-re és konzolokra. Inheritance – mint örökség, ami mindent elmond a kiegészítőről. Ezúttal ugyanis a korábban csak emlegetett, idő közben felnőtt nővé cseperedett kislánnyal térünk vissza a régi megpróbáltatások színhelyére.
Kicsiben a világ
Maga az alap mechanika marad a régi, tehát a játékos saját szemszögből fedezi fel a nagyobbacska belső terekkel rendelkező, az évek, évtizedek során romhalmazzá váló építményt. A falakról mállottak, a bútorok szanaszét törtek, nincs világítás, egy-egy szoba szinte életveszélyesnek tűnik. Ebben az ódon közegben kell zseblámpával átkutatni minden egyes helyiséget és szekrényt, fiókot, hogy a leány összes emléke visszatérjen, legyenek azok bármennyire is szörnyűek és fájdalmasak.
A jegyzetekkel, képekkel és leginkább mementókkal előkerülő emlékfoszlányok segítségével aztán az apa sötét titkai is napvilágot látnak. A gyermekével folyamatosan balhézó, a feleségét megalázó, frusztrált alakot monológjai sem fogják szimpatikusabbá tenni. Ezzel együtt viszont egy új nézőpontot kap a felfedezés, ajtónyitogatás és sétálgatás, ami a kislánykori emlékeknek köszönhető, ezáltal gyermeki félelmeket a képernyőre vetítve. Egyszer jobban, máskor rosszabbul kivitelezve.
Újabb rémálmok okozója
A minőség ugyanis változó. A lezáródó útvonalak, az ember orra előtt megváltozó helyszínek, a nyomasztó légkört megteremtő hangulati elemek már az alapjátéknak is fontos részei voltak, így ezúttal sincs másképp. Emiatt aztán vannak olyan hirtelen ijesztgetések, olyan szorongást okozó megoldások, amik alapjaiban képesek elvinni a hátukon ezt a mini kalandot. Mini, mert másfél óra alatt teljesen ki lehet pörgetni, és már csak azért is tökéletes a jelző, mert nagyjából ennyi energiát fektettek bele.
A kiegészítő bármennyire is működik néhol, egész egyszerűen rövid lett, ráadásul ismétlődő is. A játékidő hosszához képest túl sokszor alkalmazzák a készítők a folyosóról folyosóra nyíló járkálásokat, a végjáték előtti festős labirintus pedig feleslegesen túlnyújtott, erőltetett szegmenssé válik. Nem tudom dicsérni az alapjátéknál hihetetlenül erősnek bizonyuló dizájnt sem, mivel a gyermeki emlékeket kihangsúlyozandóan mindenféle effekttel lett megspékelve a látvány, ami sokat ront az összképen. No meg hiányzik az a viktoriánus stílusú enteriőr is, ami a Layers of Feart olyan naggyá tette.
Ami viszont kedvez az Inharitence-nek: rövidsége és felesleges húzásai ellenére nagyon olcsó a DLC, 1500 forintért bármelyik platformon magunkhoz szólíthatjuk. Emellett vannak hangulatos részei, befejezésből pedig ezúttal is több érhető el, gyűjtögetésünk tükrében, avagy érdemes mindent jól átnézni. Ha tehát valaki mindenképpen vissza akar térni az őrült festő házába, annak nem kell mélyen a zsebébe nyúlnia, így nem bánhatja meg a vásárlást, viszont nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az alap Layers of Fear jobbra és emlékezetesebbre sikeredett, és DLC nélkül is kifejezetten kerek összképet adott.
Értékelés:
- Grafika: 80%
- Zene/Hang: 80%
- Játékélmény: 60%
- Végső értékelés: 70%
