A LEGO Racers egyike volt a kedvenc gyerekkori videójátékaimnak, melybe megszámlálni is nehéz, hány órát öltünk a húgommal, mire teljesítettük az utolsó versenyt is. A széria azonban a hatodik konzolgeneráció során érthetetlen okokból kifulladt. Bár a LEGO brand népszerűsége azóta is töretlen, versenyzős játékkal nem próbálkozott azóta más – már ha a Forza Horizon 4 zseniális LEGO DLC-jét nem számítom. Aztán megérkezett a bejelentés, hogy készül egy újabb versenyzős Lego játék, mely amellett, hogy eszméletlenül látványosan festett, úgy tűnt, még valamennyire a régi széria szellemiségét megidézi – mindez a 2K berkeiből és a Forza Horizon széria stílusában.

Kockaverseny

Az indítást követően előbb érdemes összekötni a játékot 2K fiókunkkal, hogy így működjön az online játék, majd bele is vághatunk akár a sztori mód, akár a különböző egyéni versenyek, versenysorozatok és minijátékok világába. A játék rögtön két piros pontot zsebelhetett be tőlem, mivel egyrészt maga a történet a legkisebb mértékben sem veszi magát komolyan, és parodisztikus hangnemében megidéz olyan ”klasszikusokat”, mint például a Speed Racer anime. Másrészt a játék teljes egészében végigjátszható többjátékos módban is – akár osztott képernyővel és két kontrollerrel, ami annak ellenére számít manapság ritkaságnak, hogy az igény úgy vélem, hatalmas lenne rá. A történet módban a célunk, hogy megszerezzük Bricklandia versenyvilágának legértékesebb díját, a Sky Trophyt-t, melynek érdekében előbb zászlókat kell gyűjtenünk a különböző, veterán autóversenyzők legyőzésével. A játék egy rövid tutorialt követően viszonylag egyszerű receptet követ: a nyílt játékvilágban kocsikázva versenyek, mellékküldetések, eventek teljesítésével el kell érnünk egy megadott szintet profilunkkal, ezután össze kell mérnünk tudásunkat a soron következő riválissal, majd legyőzése után egy zászlóval, és ellenfelünk járművével gazdagodva folytathatjuk utunkat.

A versenyek nem csak a LEGO Racers széria rajongói számára tartogatnak ismerős motívumokat – ha játszottatok bármilyen, poweru-pokat használó kart racer játékkal, mindössze egy jelentősebb meglepetés vár majd rátok a járművek automatikus váltogatásának formájában. Ahogy járművünk új tereptípusra tér, automatikusan átváltozik egy annak megfelelő, korábban kiválasztott járműre. Tehát lényegében sosem egy járművet használunk, hanem egy háromtagú – aszfalt, terep és vízi – loadoutot, melyet a versenyek között – karakterünk külsejéhez hasonlóan – bármikor cserélgethetünk. Ráadásul nem csak a riválisoktól megnyert, vagy DLC-k révén bezsebelt kocsikat vethetjük be, illetve szerelhetjük fel a megnyitott perkökkel. A térkép megadott pontjain, illetve a főmenüből elérhető garázsokban sajátokat is építhetünk, akár a nyers vázból kiindulva, a határ pedig csak a csillagos ég – valamint a kockák száma és mérete alapján számolt súlylimit.

A játékvilág minden zóna esetében látványos, hangulatos, számos vizuális poénnal, mellékküldetéssel megfűszerezve, és a LEGO világ stílusával összhangban, a nagyobb épületeket leszámítva szinte minden eleme rombolható is. Ez a mechanika nem pusztán vizuális: a versenyek során, ha driftelve ledaráljuk a pályaszéli tereptárgyakat, úgy nem csak az amúgy igen gyorsan regenerálódó turbó sávot tölthetjük újra, de helyrepofozhatjuk járművünk sérüléseit is. A történet szintlimitek általi lassítását sem éreztem kimondottan durvának. Egyedül játszva is hat-nyolc óra alatt abszolválható a sztori, amit az összes opcionális tartalom teljesítése durván húsz órásra nyújthat ki. Multiplayerben pedig, ha párhuzamosan gyűjtitek a tapasztalati pontokat akár a térkép két ellentétes pontján (a megkötés mindössze annyi, hogy egy zónában kell lennetek és versenyt, illetve minijátékot csak együtt indíthattok), ez még rövidebb is lehet.

Galéria
Kattints a galéria megtekintéséhez!

Ez sosem volt olcsó hobbi

Ez azonban jogosan veti fel a kérdést, hogy így biztosan megéri-e a játék kissé borsos, 60 euró, azaz nagyjából 22 500 forint körüli alapára a zsebbenyúlást, a problémák sora pedig itt még nem ér véget. A játék nehézségi szintje kissé túlzottan leegyszerűsített: a versenyek során a riválisok hatékonysága az utolsó körhöz közeledve látványosan csökken, azonban legyünk bármennyire is ügyesek, sosem maradnak le tőlünk túlságosan. A versenytípusok, illetve különböző mellékküldetések (egymással versengő gyűjtögetés, hatalmas tereptárgyak belökdösése Rocket League stílusban megadott helyekre, városlakók menekítése vagy épületek védelme idegenektől/zombiktól) és eventek egy idő után borzasztóan repetitívvé válnak, ám a legnagyobb bökkenő a mikrotranzakciós rendszer. Ez volt az az elem, amitől a legtöbben tartottak, amikor kiderült, hogy a játék a 2K berkeiben készül, és bár a helyzet a cikk írásakor még nem annyira vészes, a rendszer elég nyomatékosan van jelen a játékban. A végigjátszás során fel sem bukkanó, akár kifejezetten combos járműveket, alkatrészeket, karakter skineket vásárolhatunk össze magunknak olyan árakon, amelyekre valódi pénz felhasználása nélkül szinte mindig túl lassan gyűlik csak össze a summa. Saját építésű járműcsodáinkat pedig online fiók ide vagy oda, nem oszthatjuk meg egymással – vélhetően azért, hogy így a piacot a 2K saját fizetős csomagjai határozhassák meg.

Így bár ideig-darabig egészen jól szórakoztunk a LEGO 2K Drive-val, sajnos közel sem hibátlan darab, holott nem sok választja el az igazi zsenialitástól. 60 dollárt/eurót semmiképp sem ér, még ha hozzám hasonlóan tombol is bennetek a nosztalgia a LEGO Racers iránt. Érdemesebb megvárni egy komolyabb leárazást, illetve azt, hogy az elkövetkező hónapokban mennyire válnak majd hangsúlyossá a mikrotranzakcióval megvehető csomagok, melyekben sajnos ott a potenciál igen komoly pay-to-win elemek bevonására.