A Malicious már 2013-ban tiszteletét tette PS3-on, majd egy évvel később PS Vitán, hogy egy kibővített verzióban kielégítse a harc iránt elkötelezett játékosok igényét. És igen, a Malicious 90 százalékban erről szól. A történet kimerül a bevezetőben leírtakkal, további szerepe nincs, csak az, hogy keretet adjon a világokon átívelő küzdelmeknek, amikben a kihívás olyan nagy, mint azok a bossok, amiket/akiket el kell pusztítani. A feladat végrehajtása azonban nem egyszerű, elsőként a halált fogod megtapasztalni, hogy abból föltámadva folytasd a harcot, míg világ a világ…

Erőnek erejével

Világokat írtam, azonban ez nem teljesen helytálló. A Malicious Fallen sokkal inkább arénaharcokat kínál, öt, jellemzőiben teljesen eltérő küzdőteret, amelyeken a Spirit Vesselnek nevezett hősnek kell végigverekednie magát. Ez viszont nem egyszerű. Egyrészt az időlimit miatt, ami minden arénában jelen van, másrészt pedig azért, mert az aktuális főellenség mellett állandóan özönlő, kisebb ellenfelek keserítik meg a karakter életét. Persze ezeket legyőzni sokkal könnyebb, de a bossokhoz türelem, kitartás és elszántság kell. Miért? Mert ezek mindig nyújtanak valami meglepetést, állandóan támadnak, a képernyőn garantált a káosz. Muszáj időt szánni a megismerésükre, ezért az első küzdelmek biztos halállal végződnek, de ha megtanuljátok a fogásaikat, már sokkal könnyebb lesz a dolgotok. A harc sikeréhez járul hozzá az aura, így azt állandóan gyűjteni kell, a kisebb ellenfelek legyőzése ennek folytonos utánpótlását szolgálja. Azonban amilyen gyorsan termelődik az aura, olyan gyorsan el is fogy. Az aura ugyanis a Spirit Vessel hatalmának fokmérője, helyes használata nagyban befolyásolja a harc végkimenetelét. Az aura felhasználásával lehet erősebb támadásokat végrehajtani, gyógyítani a szétszakadt testet, vagy éppen szabadjára engedni az energiáját, ami által Spirit Vessel pusztító ereje is jelentősen megnő.

Erre pedig szükség is van, mert a játék elején a hős igencsak korlátozott eszköztárból válogathat. Van egy, a közelharcban használható dupla ütés, illetve az ellenfél távolból történő gyengítésére szolgáló „gyorstüzelés”. Ahogy halad előre a karakter a főellenfelek legyőzésének útján, úgy kap újabb képességeket, mert az ötödik világ után egy hatodik jön, amiben szembe kell nézni egy minden eddiginél nagyobb monstrummal…

Halálnak halálával

A harc egyébként meglepően szórakoztató. Ha elsajátítjuk Spirit Vessel irányítását, akkor csodákat tudunk vele művelni. Képes repülni, ugrani, a magasból lebukni, ha pedig ezeket a mozdulatokat megfelelően összefűzzük, a támadásokkal együtt előbb-utóbb legyőzhetetlenné válunk. Ugyanakkor bizony még a harcban is vannak nagyon idegesítő dolgok, például amikor a főhős a földre kerül egy durvább támadás után. Ilyenkor pár másodpercig mozdulni sem tud, nem megy a gyógyítás, és ez elegendő ahhoz, hogy a Spirit Vessel teste egy erősebb ütés után teljesen szétszakadjon. Életerő csík egyébként nincs, ha kezdi erejét veszíteni a hős, akkor a képernyőn repedések jelennek meg, illetve eltűnnek a hős végtagjai. Azonban a harc hevében, amikor az ember azt figyeli, hogy merről csapódnak be lövedékek, honnan jönnek a támadások, talán csak az utolsó utáni pillanatban veszi azt észre, hogy leamputálták a karakter lábát…

Sajnos nemcsak a fentebb említettek miatt lehet dühöngeni, hogy nehéz a harc. Az Alvion fejlesztőinek ugyanis a kamerakezelést sem sikerült megoldaniuk: csata közben gyakran megőrül, pozíciót veszít, ami egy ilyen, gyors reflexeket kívánó programnál végzetes hiba.

A harc vége

A Malicious Fallen akkor lesz jó vétel, ha bekerül egy legalább 30 százalékos akcióba, mert a tartalom/játékélmény/árazás aránya köszönőviszonyban nincs egymással. A grafika elfogadható, a hangok/zenék sem nyújtanak kiemelkedő élményt, a történet nem játszik szerepet a játékban, és a technikai hibák is csak rontják az általános összképet. A harc élvezetes, de ez közel sem elég ahhoz, hogy teljes árat fizessen valaki érte, mert ennyit egyszerűen nem ér meg.

Galéria
Kattints a galéria megtekintéséhez!