A hangulati plusz
A játékmenet alig változott, és a módosítások nagy része csak tovább egyszerűsítette az eddig sem bonyolult mechanikát. Emiatt aztán jogos kérdés, hogy mégis miért érdemes végigjátszani a játékot. Egy szó a válasz: hangulat. Az atmoszféra, amit a sorozat korábbi részei teremtettek, most is magába szippant. Ráncoljuk a homlokunkat a játék együgyűsége miatt, csóváljuk a fejünket a röhejes dialógusokon, tenyerünkbe temetjük arcunkat a nevetséges románcok láttán... és mégis, valahogy képtelenek vagyunk felállni a program elől. Látnunk kell, hogy mi fog történni, át kell élnünk a befejezést, és muszáj befogadnunk az utóbbi évtized legjobb sci-fi világát (és ezt most tessék nyugodtan játékokon túl is értelmezni). Ezt az extrát sikeresen tartotta meg a BioWare, s emiatt sok dolgot hajlamosak vagyunk lenyelni. Főleg, hogy a fenti sirámok nagy része a sorozat eddigi szereplésének fényében releváns igazán.
Szép, mint a kroganok mosolya
A Mass Effect 2 2010-ben lenyűgözően festett, de már akkor is érezhető volt, hogy a fejlesztők elérték az Unreal Engine 3.0 határait. A Mass Effect 3 csak egy-egy ponton mutat túl a második részen, és bár közel sem csúnya, az elmúlt két esztendő jelentősen koptatta a motor fényét. A mimika nem rossz, de egy L.A. Noire vagy Uncharted 3 után már megmosolyogtató itt-ott; a pályák lineárisak, és kevés rajtuk a felfedezhető extra, mert meg kell birkózni a sok gépzabáló effekttel (pl. fények); a textúrák néhol tű élesek (pl. az ellenfeleken), másszor kifejezetten csúnyák (bizonyos tereptárgyak, ruhák). Az összkép persze így is kellemes, és legalább a gépigénytől nem kell tartani: akinek elfutott a Mass Effect 2, annak a harmadik résszel sem lesz semmi gondja. Külön öröm továbbá, hogy a zene és a hangok most is tökéletesek, szóval a tálalás megfelel az EA-től és BioWare-től várt szintnek.
A galaxis jövője -- búcsúgondolatok
A Mass Effect 3 jött, látott, és bár jól szórakoztunk vele, azért csalódást is okozott. Bár voltak intő jelek, mint a casual irány állandó csillogtatása, azért meglepődtünk, azt hittük, a Dragon Age 2 után a BioWare tanult a hibáiból. De nem. A Mass Effect 3 persze köröket ver a sárkányok újkorára, viszont nem felel meg a vele szemben támasztott hatalmas elvárásoknak – megjegyzem, lehet, hogy azoknak képtelenség, de a játéknak ennél azért akkor is többet kellett volna mutatnia. 2010 régen volt, ami akkor zseniálisnak tűnt, mára alapvetés, és ezen az sem segít, hogy a fejlesztők féltek komolyan venni magukat, és inkább egy újoncoknak szánt TPS-t csináltak hiteles RPG helyett. De tudjátok, mit? Ezt még túlélnénk. A baj inkább az előző részekhez képest gyenge történettel és az új karakterekkel van. Persze várható, hogy a BioWare szereplők egész garmadáját teszi elérhetővé DLC-k formájában – erre utal többek között, hogy a Normandyn már most is van pár üres szoba. Koránt sem biztos azonban, hogy ez így helyes. Üzleti szempontból garantált a több millió eladott példány, és sokan már előre fenik a fogukat a DLC-kre, ám ez nem a játék nagyszerűségének a jele, hanem a kiváló marketingé és a bejáratott branddé, amit az EA a lehető legtöbb vásárló torkán szeretne legyömöszölni. Főleg most, hogy a Microsoft exkluzivitásának annyi, és már PS3-ra is kijött megjelenéskor a harmadik rész. Emlékeztek még a múlt hónapban bemutatott Kingdoms of Amalur: Reckoningra? Az is az EA gyermeke, mégis alig hallatott magáról, szép csendben, fű alatt csúszott fel a boltok polcaira. A galaxis legnagyobb háborúja egyszerű fejőstehén lett, aminek várható a folytatása, hisz mind a játék befejezése, mind a hivatalos közlemények alátámasztják, hogy a franchise a trilógia végeztével indul majd be igazán. Bár Shepard nem tér vissza többé, tuti, hogy jönnek a Mass Effect FPS-ek, az interaktív filmek, a minijátékok, és így tovább. Zárásként elmondható, hogy ha tetszett az első két rész, a harmadik is fog, de ne lepődj meg, ha nem ez lesz az életed legnagyobb játékélménye...
Kellet volna még egy keveset dolgozni rajta és biztos jobban sikerült volna.