A Minecraft Dungeons ugyanis le sem tagadhatná, hogy egy, a Diablo és társai által ihletett hack and slash, méghozzá azon a bevezető szinten, ahol túlságosan sok riválisa nem akad, hiszen az újabb kihívók általában a leghardcore-abb közönségre hangszerelve érkeznek. Ez itt persze már csak a témából fakadóan sem lett volna lehetséges, és őszintén szólva elvárás sem. A játékmenet éppen ezért azonnal ismerős lesz, még úgy is, hogy már a kezdeteknél, sőt akár az árazáson is látszik, hogy ez csupán egy falatnyi élményt kínál.
CREEPER PEEPER
Hiába van ugyanis karaktergenerálás, ha az igazából nem áll másból, mint egy skin kiválasztásából – egyáltalán nincsenek ugyanis kasztok, mindenki pontosan ugyanolyan karaktert indít. Mondhatnánk, hogy ez hű az alaptémához, de a hiány azért érezhető, mert ez nemcsak a kusztomizációs lehetőségeket korlátozza le, de sok kibontakozási lehetőséget sem enged: sem magának a játékosnak, sem magának a játékmenetnek.
Utóbbi elég könnyen leírható: a "történet" minden egyes fejezete egy véletlenszerűen generált pályán játszódik, amely lehet a felszín felett vagy alatt, betekintést nyújtva elhagyatott falvakba, meseszép síkságokba vagy barátságtalan kazamatákba. A feladat minden esetben eljutni a kijáratig, átverekedve magunkat a több száz ellenfélen, a folyamat végén pedig általában mindig vagy egy bossharc, vagy egy olyan invázió áll, ahol adott ideig/ellenfélszámig kell állni a sarat. Ha ezt sikerül teljesíteni, visszakerülünk a bázisra, ahol egy rövid felszerelkezést követően máris indulhatunk a következő küldetésre.
Misszióból sajnos nemcsak, hogy nincs sok (egy tucat), de azok között sincs túl sok különbség, leszámítva maximum a helyszíneket. Az út során minden biome-mal lehet találkozni, teljesen kimaxolva a Minecraft-univerzum ezen részét... de mást nem. Nemcsak, hogy a terep nem rombolható (ami egy minimális szinten azért talán elvárható lett volna), de még a Minecraft sava-borsát nyújtó craftolásnak sincs nyoma, ami azért a szerepjátékos fejlődési rendszerbe gond nélkül belesimult volna.
Hogy lehet akkor új fegyverekhez és felszereléshez jutni? Egyrészt az elsődlegesen módon, lootolás által. Az ellenfelek egy kis része az elhalálozását követően örömmel hagy hátra valamilyen portékát, de a pályák bizonyos részein kincsesládákba is bele lehet futni. A loot mennyisége egyáltalán nem egetverő, és sajnos a változatossága sem. A felszereléslista alapvetően egy közelharci és egy távolsági fegyvert enged használni, amit egy páncél, illetve három, cooldown idővel rendelkező tárgy (tulajdonképpen képesség) egészít ki. Az egyes fegyvertípusok szerencsére egyediek, a kardok, tőrök, lándzsák mellé nyilat és íjpuskát is össze lehet szedni, ezek pedig sajáti sebzéssel és egyéb módosítókkal rendelkeznek. Az egyetlen szerepjátékos elem is hozzájuk kapcsolódik, a fegyvereket lehet ugyanis enchantolni. Ehhez a szintlépések során kapott enchant-pontokra van szükség. Minden eszköz három külön kategóriában kínál 3-3 lehetőséget. Ezek ismerősek lehetnek a műfaj többi játékából: lehet elementális sebzést választani, tűzgyorsaságot növelni, esetleg randomizált extra támadási lehetőséget bevállalni. Ezek révén egy bizonyos szintű kusztomizáció azért akad, de nem annyi, hogy valaki dedikáltan varázslóként vagy színtiszta barbárként tudjon érvényesülni.
HACK AND SLASH BONBON
A lehetőségek sajnos később sem bővülnek ki, a központi helyszínen, a táborban mindössze csak két árus található: a kovácsnál fegyverhez, a kereskedőnél kiegészítő tárgyhoz lehet jutni, ezeket azonban nem lehet kiválasztani, egy kötött pénzösszeg befizetésével, random tudunk hozzájuk jutni. A nem kívánatos tárgyak ledarálhatók, amikért némi pénz jár vissza (sőt minden elköltött upgrade pont is), így fedezve az újabb és újabb vásárlási próbálkozásokat, melyek a legtöbbször – a véletlenszerűségből fakadóan – nem vezetnek sikerre.
Pedig sikerélményből azért jut a 4-5 órás kampány során, mert maga a harc több, mint kielégítő. A fegyverek, képességek között érezhető különbség van, és a későbbi küldetések során a kihívás is hajlamos emelkedni. A nehézségi szint testre szabható, minden misszió több lépcsőben tehető nehezebbé, amiért természetesen nagyobb jutalmak is járnak. És bár ez javarészt kimerül abban, hogy megnő az ellenfelek száma és sebzése, a nagyobb kihívás látványosan élvezetesebbé teszi az amúgy nagyon egyszerű játékmenetet, még úgy is, hogy az ellenfelek típusa és változatossága is alacsony, különleges mobba pedig csak nagyon ritkán lehet belefutni. Ráadásul hiába a soványka tartalom, még ennek egy részét is sikerült újrahasználni: van olyan boss, ami többször is előkerül...
A Minecraft Dungeons minden hiányossága, gyengesége ellenére azonban egy korrektül összerakott, nagyon alacsony árfekvésű, szuperlátványos és szuperhangulatos hack and slash élményt ad, amiben a Minecraft-univerzum ugyan csak a hátteret adja, és központi elemei nem köszönnek vissza, de még így is sokat nyújtanak az élményhez. Az élményhez, amely leginkább kooperatív módban, akár három másik játékossal együtt teljesedik ki igazán. A feleket nehéz megkülönböztetni, a loot nem esik túl igazságosan, a rendelkezésre álló 3+1 egy élet a legmagasabb szinten sovány vigasz, de legalább a hangulatra nem lehet panasz!
