A furcsa japán kiadói szokások és a Monster Hunter között régóta szoros a kapocs: az Ultimate neve az európai játékosoknak azért lehet fura, mert a 2013 szeptemberi alapjáték a kontinensre sosem jutott el, úgyhogy éppen itt volt az ideje, hogy a platform megkapja a műfaj és a széria talán legjobb darabját – mert írjuk le jó előre, hogy az MH4 Ultimate minden, amit csak az akció-szerepjátékok stílusa 2015-ben kínálhat egy olyan platformon, amit alapvetően nem erre terveztek.

A RAGADOZÓ

A Monster Hunter 4 ugyanis még mindig a vadászatról szól, méghozzá a fantasyelemekkel meglocsolt, gigantikus, több képernyőt is betöltő szörnyekkel, és egy olyan, mára hihetetlenül komplex játékmenettel, amely mindent lepipáló kraftolási rendszerével lehetővé teszi, hogy a leölt állatok összes elemét újrahasznosítsuk, azokból fegyvereket, páncélokat, csapdákat és egyéb kiegészítőket kovácsolva, hogy ezek segítségével győzzük le a következő, még az előzőnél is szívósabb, hatalmasabb szörnyet. Az új epizód mindezt megfejeli a sorozat eddigi legjobb mozgáskultúrájával, hiszen most már nem jelent gondot a gyors közlekedés a falak megmászásával, az elrugaszkodással, vagyis mindennel, ami igazán emberivé teszi a kalandot.

Baj igazából csak egy van: ez az amúgy tökéletes, több száz óra mélységet rejtő, leírhatatlanul színvonalas játékmenet kizárólag akkor működik, ha minimum egy Circle Pad Pro kiegészítővel állunk neki, vagy inkább a legújabb generációs, két analóg kart is tartalmazó 3DS-sel, az alapgéppel ugyanis szinte lehetetlen boldogulni. A teljesen manuális kamerakezelést képtelen kiváltani a D-pad nyomogatása, így még egy zöldségevőt is annyira nehéz legyűrni, mint egy istent a God of Warban. Úgyhogy nincs mese, költeni kell, de megéri: ennél jobb akció-RPG egyszerűen nincs a piacon.

Galéria
Kattints a galéria megtekintéséhez!