Newport Falls virágzó napjainak annyi, legalábbis erről árulkodnak a kezdő képsorok, és a rendőrfőnök átlyuggatott teteme fölött köröző döglegyek. Az Imperio néven elhíresült bűnszervezet tért vissza, s egy új rendőrkapitány kezébe nyomják a város kulcsait, akit történetesen a játékos alakít. Feltűnhet, hogy mostanában, mintha már játszottunk volna rendőröset, és valóban, a This is the Police már körberágta ezt a csontot, de szerencsére nem mellesztett le minden cupákot… A Police Tacticsben ugyanis a szervezettségen van a hangsúly, járőrútvonalak, rengeteg bevethető jármű, és a sünöktől a helyszínelőkig itt egy komplett város rendőrségét szimuláljuk!

Visszatértek a rosszak!

A játék köré felhúztak egy komolyabb történetet, és ennek a fejezetei nyitják az új cuccokat, fejlesztéseket, de nem utolsó sorban így nyílnak meg az új körzetek határai. Madártávlatból dolgozunk, és ráközelíteni, sőt forgatni is lehet a molyrágta hangulatot árasztó város utcáit. Nem egy Sim City, annyi szent, de gondolom, nem is ez volt a lényeg. A forgalom ábrázolása és a napszakok váltakozása dob annyit az összképen, hogy bátran beeresszük a kékruhásokat a díszletek közé.  

A diszpécser eközben pontosan olyan profi, mintha egy jobb amerikai film rendőri akciójából keveredett volna ide, mi meg a nagybetűs Központban azon agyalunk, hogy elég-e a négy férőhelyes közepes járőrautó a kerület lefedéséhez, vagy vegyük rögtön a nagyobbat? Sokáig nem lehet szöszölni, mert jönnek a bejelentések, és itt folyamatosan pörög az óra. A kék riasztás az éppen zajló bűneseteket fedi, a piros a helyszínelők terepe, a zöld a tömegoszlatóké. Kiküldjük a jófiúkat, aztán mint a denevérek, a hangok alapján tájékozódunk, mert a tetthely igazából csak pár hangyaméretű fószer, rosszfiú ikonokkal a fején, és hogy éppen mi történik, hát a fene se tudja – kivéve a diszpécsert. Mindenesetre, ha a rend őrei győznek, akkor rács lesz az arcokon, és a rabszállító (ami csak úgy, magától ott terem) elviszi a letartóztatottakat a szanatóriumba.

A nyomozás sincs túlvariálva, kimegy a helyszínelő a tetthelyre, elindul egy indikátor, és ha végigér, akkor szemtanúnak nevezett kérdőjelek gyulladnak fel a környéken, amiket végig kell kattintgatni egy másik beosztottal, a nyomozóval. Ebből lesz egy új kék helyszín. Soha, ismétlem, soha ne várjátok meg, amíg keresésre vált egy letartóztatás, mert akkor a járőrnek a környék összes öt pixel méretű járókelőjét át kell vizsgálnia azonosítás címszóval, és az egy kisebb agyhalál, ámbár éjjel, sötétben lehet még fokozni az „élményt”. 

Tudtad, hogy Pennsylvaniában tilos a kádban énekelni?

Az egész műsort valós időben fut, aztán ahogy javulnak a statisztikák, a honatyák egyre több pénzt pumpálnak a rendfenntartásba, s így egyre több közrendőrt, helyszínelőt, nyomozót vehetünk állományba, miközben a járművek is gyarapodnak, és itt aztán tényleg minden megvan, a traffipaxtól a helikopterig. Járőrútvonalakat állíthatsz be, fejleszthető a központ, úgyhogy a matériát nem spórolták ki. Az MI-vel viszont már vannak gondok, sőt felmerült, hogy ebből a városból még a szereplők is szökni akarnak. Pakolom vissza a srácokat, és egyszer csak az autó pánikszerűen elhajt, majd a város határában, a piros térelválasztó fal állítja meg. A kezelőfelülettel sem kötünk életre szóló barátságot. A ki, hol, és főleg milyen állapotban rója az utcákat kezdetű kérdésekre csak jó adag turkálás után kapunk választ, de legalább létezik egy külön stratégiai nézet a járművek nyomon követésére, ahol amúgy az idő 99 százalékát töltjük. Az újabb és újabb kerületekkel a játék már súrolja a kezelhetetlenség határát, ugyanakkor a háttérben azért bőven kapunk a szakma szépségeiből, de a magyar fejlesztők (az European Ship Simulator alkotói gárdája) munkájából hiányzik a This is the Police eleganciája.

Galéria
Kattints a galéria megtekintéséhez!