Na nem mintha a PES olyan lassú fejlődést tudhatna magáénak, sőt, évről évre jobb és jobb részek érkeztek, a FIFA-val ellentétben nemcsak konzolokon, de PC-n is. S míg az EA Sports zászlóshajója a mi platformunkon nem igazán aratott babért, addig a japánok egyéni látásmódjával nyakon öntött PES az összes évadban el tudta szórakoztatni a virtuális foci szerelmeseit. A PES 2011 persze most is remek játék lett, a rajongóknak kötelező vétel, de muszáj kijelenteni, hogy a FIFA 11 PC-s portja alaposan földbe döngölte a Konami munkáját. Noha adja magát a gondolat, hogy a cikkben lépten-nyomon összehasonlítsam a két játékot, ezt igyekszem elkerülni, s a továbbiakban csak akkor hozakodom elő a FIFA-val, ha az feltétlenül szükséges. Tehát nájkis csukát, gatyát, pólót fel, és irány a gyep!

Amitől jó a PES

Alaposan feladtam magamnak a leckét ezzel az alcímmel, lévén még a szakavatott fanatikusok sem mindig tudják szavakba önteni, mit is jelent a „PES-érzés”. Márpedig a jelenség létezik, ez tény, sőt, én vagyok rá az élő bizonyíték, mert nagyon élveztem a játékot, itt-ott jobban, mint… bármely konkurenst. Lényeg a lényeg, a PES-t körüllengő hangulat könnyedebb, lazább, mint megszokhattuk a legtöbb focis programtól, s emiatt úgy el tudunk merülni benne, hogy az bármely más stílusú játéknak is becsületére válna. Hiába, ebben mindig nagyon ott volt a Konami sorozata, s nincs ez másként a 2011-ben sem. Ahogy elindul a játék, magával ragad a hihetetlenül élvezetes zene, a nem agyondizájnolt, roppant könnyedén kezelhető menüben pedig úgy mozgunk, mintha ezer éve ismernénk a programot. Már itt az elején ki kell térni a sok lehetőségre. Van külön gyakorló mód, ami kezdőknek ideális lehet, de ezenfelül ott van a szabad meccsek és a bajnokságok opciója is. Előbbi nem szorul különösebb magyarázatra, lényegében arról van szó, hogy az általunk kiválasztott csapatokkal játszhatunk a szintén szabadon beállítható környezetben. Megadhatjuk a stadiont, az időjárást, a napszakot, az évszakot, és ha mindent megfelelőnek ítélünk, mehetünk is a pályára. Ez a mód lesz az, amit a legtöbbet nyúzunk, mert nagyon sokat lehet gyakorolni vele, a játék gerincét viszont kétségtelenül a licencelt bajnokságok jelentik. Sok dolog megmaradt tavalyról, tehát most is van Become a Legend és Master League, melyekben az általunk létrehozott játékossal lehet karriert csinálni, előbb a gyepen, utóbb pedig a menedzseri székben. Ahogy egyre jobb eredményeket érünk el, úgy vehetünk részt a nagyobb bajnokságokon, mint mondjuk a Bajnokok Ligája vagy a Szuperkupa. Amivel viszont eddig még nem találkoztunk, az Online Master League, ahol is az internetes megmérettetéseken gyűjtött pénzből adhatunk el vagy vásárolhatunk föl játékosokat. Amikor elkezdjük az OML-t, választanunk kell egy valutát (van euró, dollár, font és jen), mellyel fizetni szeretnénk a meccsek között, ezzel afféle minigazdaságot teremtve a játékosok közösségében. Azon túl, hogy a győztes meccsekért jutalom jár, a jó csapatok vonzotta közönség is számottevő összeget jelenthet, mert még az eladott jegyek árából is részesedhetünk. Mivel pedig a PES online része elég anyagias világ, sokszor kell kockáztatnunk, megédesítve így a játékélményt a szerencse ízes eszenciájával. Elmondható tehát, hogy míg a játék szóló része is roppant élvezetes és tartalmas, az Online Master League viszi el a pálmát a PES 2011 kínálatában. 

Gól!

Noha az OML remek, egyedül nem vinné el a játékot, így külön örülhetünk, hogy a PES 2011 játékmechanikája is előrelépést mutat az előző részek óta. Mostantól minden eddiginél pontosabban kell célozni a labdával, mert az már nem ér célba automatikusan passzoláskor sem. A játékosok feje felett megjelenő erősségjelző és a tökéletes szög olyan alapos játékot követel, amilyenre eddig még nem igazán volt példa. Eleinte nem fog tetszeni az új rendszer, mert a profi játékosoknak is fejfájást okoz majd egy-egy szép gólpassz vagy fejelés. Később viszont – pár óra játék után – észrevesszük a technika mögötti lehetőségeket. Mivel sokkal nagyobb a szabadságunk, csomó olyan trükköt és taktikát is alkalmazhatunk, amire egy előre leprogramozott labdakezelés esetében nem nyílna mód. Ráadásul mostantól a mesterséges intelligencia által irányított csapattársaink vállán sem nyugszik annyi felelősség, hisz a labda feletti totális kontrollnak hála csak a mi hibánk lehet, ha szegény Kaká nem veszi le egyből a passzt. Triviálisnak tűnhet egyébként, de a PES 2011-re is igaz, ami manapság az összes sportjátékra: lehet billentyűzettel és egérrel játszani, csak épp nem érdemes, szóval aki teheti, szerezzen be egy kontrollert, mert meghálálja a játék. Az új labdakezelés is csak egy gamepaddel válik hasznossá, szóval duplán megéri a befektetést a kütyü. 

Kapufa?

Eddig szinte csak dicsértem a programot, igyekeztem kiemelni a jellegzetességeit és az újdonságait, a lehető legpozitívabb hangvétel mellett. Ennek oka, hogy a PES 2011 megérdemli a sok jó szót, holott a cikk alján látható számból sejthető, hogy itt sem minden fenékig tejfel. Először is ott a játék technológiai háttere. Írtam korábban, hogy csak akkor hozakodom elő a konkurens FIFA 11-gyel, ha nagyon muszáj, s azt hiszem, eljött az a perc. Félreértés ne essék, a PES egy szép, kidolgozott játék, ami itt-ott túlmutat a már sokszor felhasznált grafikus motor képességein. Összességében azonban messze elmarad a FIFA 11 mögött még úgy is, hogy PC-n az „csak” a tavalyi látványt képes prezentálni. Amikor a játékosokat közelről veszi a kamera, még nincs komolyabb baj. Nem valami kidolgozottak, és a mimikájuk is gyatra, de felismerhetők, és a testanimációik is kiválóak. A dolgok akkor fordulnak rosszra, amikor a játék elkezdődik, és mindenkit a tévés közvetítések szögéből látni. Nos, konzolon a dolog oké, hisz alacsonyabb felbontás és kevesebb látványjavító mellett nem venni észre a csalást. PC-n viszont 1920×1080-ban, minden extrát a maximumra húzva virít, hogy a pályán rohangáló figuráknak nincs arcuk (!), sőt, a testük minden pontja kevés poligonból épül fel. Visszajátszásoknál, közeli felvételeknél a motor átvált a részletes modellekre, de így ez nem az igazi, és a FIFA 11 után kifejezetten idegesítő. Ráadásul a sebesség sem menti meg a programot, mert hiába fut stabil 60 fps-sel, ha a FIFA is kihozza magából azt a mennyiséget, ennél ezerszer fejlettebb grafika mellett. A pazar zenével szemben a hangokkal nem vagyunk kibékülve. Elütnek az összképtől, mert sokkal kevésbé minőségiek, mint a muzikális oldal. A kommentátorok állandóan ismétlik magukat, nem „élnek” annyira, mint elvárnánk, a játék világa pedig a PES-es lazaság miatt arcade-ebbnek, hiteltelenebbnek tűnik a konkurenseknél. Ez utóbbi persze főleg ízlés dolga, ahogy sok egyéb is, de az sajnos nem, hogy a finomított játékmenet és az online liga egyszerűen nem elég a PC-s tábornak a FIFA hihetetlenül nagy változtatásai után. Rajongóknak kötelező a játék, a szimpla focikedvelők viszont jobban járnak a FIFA 11-gyel. Talán jövőre újra a PES lesz a menő.