A hősök folyton jönnek-mennek a videójátékok világában is, vannak azonban olyanok, akikre mindig lehet számítani, ha meg kell menteni a galaxist. Ilyen a Sony mókás párosa, Ratchet és Clank, akik közel 20 év alatt már a nagyvásznat is megjárták. Most pedig minden eddiginél komolyabb feladat vár rájuk – és nemcsak azért, mert a gonosz árnyéka már megint feltűnni látszik. Hanem azért is, mert ennyire korán egyetlen generációba sem kellett még beugraniuk segíteni, és bár voltak már itt nekünk olyan címek, mint a Demon's Souls vagy éppen a Returnal, mégis idáig kellett várnunk arra, hogy arcunkba robbanjon az első igazi „nextgen-élmény”. Majdhogynem szó szerint, a nyár első nagy Sony-exkluzívja, a Ratchet & Clank: Rift Apart ugyanis – a sorozat hagyományait követve – nincs híján a bombasztikus akciónak, mindezt pedig olyan minőségben prezentálja, amitől garantáltan mindenki leteszi a haját.

A Pixar-hasonlat lényegében már a PS3-érában is elő-előjött a széria kapcsán, az újabb generációváltásnak köszönhetően azonban most sikerült még egy kategóriával feljebb tornászni a látványt, olyan szintre, ahol már végérvényesen megállja a helyét ez az összevetés. A karaktermodellek és az animációk részletessége egészen ámulatba ejtő, a képernyőn lévő ellenfelek és izgő-mozgó elemek száma sem volt még soha ennyire magas, mint ahogy a különféle effektek vagy éppen a látótávolság tekintetében sem kellett kompromisszumot kötniük a fejlesztőknek. Erre pedig még rájönnek az olyan újgenerációs finomságok, mint például a raytracing, ami még a rajzfilmes stílus mellett is rengeteget dob a látványon: fantasztikus látni például, ahogy a tereptárgyak fényes elemein lényegében komplett pályarészek tükröződnek, mint ahogy az árnyékok és a fények játéka is mesés. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy ez talán az első igazi, vérbeli PS5-játék, amely játékmenet közben is ámulatba ejtő, a rendezett jeleneteknél pedig olyan grafikai szívonalat üt meg, amiről simán elhihetné bárki, hogy valójában valamilyen előre renderelt CG-alkotást néz éppen.

Ha az imént említett játékmenet nem lenne a helyén, akkor persze az Insomniac Games alkotása feleennyire sem lenne szórakoztató, a pár éve már ténylegesen is a Sony kötelékébe tartozó stúdió azonban most is hozta a rá olyannyira jellemző kreativitást. Az ugrándozós, a felfedezős, a harcolós, illetve a megkoreografált akciószekvenciák között remekül sikerült megtalálni az egyensúlyt, ráadásul szokás szerint vannak teljesen egyedi szakaszok is: Clankkel például térből és időből kiszakadva kell letisztult és jópofa logikai feladványokat megoldanunk, míg Ratchet egyik aprócska új társa, Glitch, számítógépes vírusokat segít nekünk kiirtani egy shooter-jellegű minijátékban. A sorozat védjegyének számító kütyük pedig még tovább növelik az élvezeteket: a különféle high-tech csáklyák, cipők és jetpackek eddig is jelen voltak persze a Ratchet & Clank-játékokban, a Rift Apart esetében azonban sikerült ezeket a megoldásokat úgy tökéletesíteni, hogy iszonyúan látványos és szórakoztató pályaszakaszokat szabhattak köréjük a készítők.

Ami pedig nagy plusz, hogy mindeközben a mindennapos közlekedés és az összecsapások közben is nagy hasznuk van ezeknek a felszereléseknek. Tipikusan ilyen a dimenziórések közti ugrándozás, ami egyben az új rész legjellegzetesebb eleme. Néha csupán néhány métert ugrunk, hol másképp elérhetetlen platformokra eljutva, hol lényegében teleportálással megkerülve az ellenfeleket a harcok során, ami nagyon jópofa mechanika. De sok esetben szó szerint egy másik helyszínre léphetünk át, amolyan „pálya a pályában” jelleggel, ami tényleg olyasvalami, amit nem láthattunk a korábbi részekben. Amit viszont igen, az a csúszóbakancsos szekvencia, amiből itt is akad jó néhány – méghozzá sokak nagy örömére, hiszen ezek már az első rész óta a legélvezetesebb szakaszai a Ratchet & Clank-játékoknak, a dimenziórepedésekkel kombinálva pedig minden eddiginél álleejtősebb jeleneteket élhetünk át. Minden pályán vannak emellett ún. zsebdimenziók is, melyek aprócska, különálló pályaszakaszok, melyek egy-egy kreatív ügyességi rész mögé rejtenek bizonyos extrákat.

A Ratchet & Clank mindig is az őrült, olyankor teljesen elborult fegyverekről szólt, ilyen éren pedig most is szabadjára engedték a fantáziájukat az alkotók. És bár a kötelező sablonok (mint például az idézőjeles gépfegyver, shotgun, rakétavető vagy éppen távcsöves puska) megvannak, közel húsz teljesen új harceszközt vethetünk be – a végigjátszást követően pedig néhány régi kedvenc is megnyílik. A kreativitásra most sem lehet panasz: bárány helyett például ezúttal sövényszoborrá változtathatjuk a gonoszokat a Kerti locsoló segítségével, a Visszapattanóval többször is lecsaphatunk egyetlen lövedékkel, de ha simán csak pusztítani szeretnénk, akkor ott a Negatron ütköztető, ami egy mindenen áthatoló sugárnyalábot ereszt ki magából.

A PS5 egyik nagy újítása, a DualSense kontroller pedig ennél a játéknál is rádob az élményre egy jókora lapáttal, szinte mindegyik fegyver használja ugyanis az adaptív ravaszokat valamilyen formában, hol dupla ellenállással, hol célzásbeli finomságokkal, ami szintén rásegít az újgenerációs érzetre. A „bevált recepten ne változtass” elv mentén haladva pedig az Insomniac Games meghagyta a fegyverfejlesztési rendszert is, ami továbbra is egyszerű és intuitív. Amikor használunk egy harceszközt, tapasztalati pontot gyűjtünk, a fegyverenkénti öt szintlépés pedig újabb és újabb fejlesztési egységeket nyit meg, melyeket a pályákon gyűjthető Raritárium kristályokkal oldhatunk fel. Ez nemcsak azért jó, mert kedvenc kütyüjeink folyamatosan erősödnek, hanem mert a rendszer arra sarkall, hogy folyamatosan újakat próbálj ki, amikor valamelyik már elérte a maximális fejlettséget. Mindemellett pedig időnként hőseink is szintet lépnek, egyre több életerőre szert téve, valamint akadnak gyűjthető páncélszettek is, melyekkel nemcsak egyedivé változtathatjuk karaktereinket, de permanens bónuszokat is szerezhetünk.

A hősök tekintetében az imént nem véletlenül beszéltem többes számban, a Rift Apart egyik nagy húzása ugyanis, hogy behoz egy másik főszereplőt is a képbe a lány Lombax, az uralkodó ellen szervezett ellenállást vezető Rivet személyében. Ez nemcsak azért jó, mert a sztori több szálat mozgathat egyszerre (maga a játék is folyamatosan választási lehetőséget nyújt nekünk a következő helyszínt illetően), hanem mert továbbgondolhatták azt az alapvetést is, miszerint Ratchet eddig faja utolsó képviselője volt – a nagy dimenziókatyvasz ezt is átírta most valamelyest. Ez utóbbi hátterében természetesen ezúttal is Dr. Nefarious áll, aki a játék elején a hőseinktől elcsórt Dimezionátor segítségével talál egy olyan alternatív univerzumot, ahol végre ő győzedelmeskedhet, így aztán Ratchetékre minden eddiginél nehezebb feladat vár.

Ami pedig jó hír, hogy a látvány mellett a sztori terén is szintet lépett a játék: a szériára olyannyira jellemző vicceskedés, poénhegyek és popkulturális utalások természetesen most sem hiányoznak, mindemellett azonban a készítők nem felejtenek el történetet sem mesélni. Nagyon tetszett, hogy nem próbáltak minden félmondatba beleszuszakolni valami erőltetett poént, sőt, ahol van rá lehetőség, ott a karaktereket is folyamatosan mélyítik és árnyalják, és olykor nem félnek komoly hangvételt sem használni – az új robotcimbora, Kit bevezetése is jó húzásnak bizonyult. Dráma és nevetés szuper egyvelegét kapjuk tehát, aminek megvan a szépen felépített íve, mindezt ráadásul teljes egészében magyar felirattal élhetjük át, ami jókora plusz pont, hiszen így a kisebbek is könnyebben megértik a cselekményt.

Galéria
Kattints a galéria megtekintéséhez!

Az új Ratchet & Clank tehát több ponton is egyértelműen előrelépett, méghozzá az alapok megváltoztatása nélkül, de sajnos nem minden téren ilyen egyértelmű a javulás. Az egyik fő pont, ahol némi hiányérzetünk volt a játék kapcsán, az a helyszínek száma, ugyanis jóval kevesebb bolygót járhatunk be, mint a korábbi részekben. Félreértés ne essék: a Rift Apart nem rövid (pláne akkor, ha a száz százalékos teljesítésre hajtunk), már csak azért sem, mert maguk a helyszínek kifejezetten nagyok, a dimenzióváltások miatt pedig egyes esetekben két változatukat is bejárhatjuk párhuzamosan, ám ha azt nézzük, hogy a legelső részben még 18 pálya volt, akkor a mostani 8 planéta egyértelműen visszalépés. Még szerencse, hogy a New Game+ mód ad bőségesen okot az újbóli végigjátszásra, hiszen itt megjelennek az ún. Omega fegyverek, amiket még tovább fejleszthetünk, ezzel is növelve a pusztítást, no meg persze az élvezeteket. Találkoztunk még néhány kisebb hibával, például beragadó ellenfelekkel, illetve egy-két furán viselkedő platformmal, egy alkalommal pedig még a játék is sikeresen összeomlott, a beígért első napi frissítés azonban remélhetőleg kijavítja ezeket a bugokat.

Amikor egy ilyen nagy múltú, sok részt megélt szériával van dolgunk, akkor nehéz nem nagy elvárásokkal leülni az aktuális tesztalany elé, végül azonban nem kellett csalódnunk, hiszen az Insomniac Games egy olyan játékot tett le az asztalra, amely joggal pályázhat akár még a széria legjobbjának járó aranycsavarra is. Volt idő, amikor évente jöttek a folytatások, az elmúlt években azonban lassítottak a tempón, ez pedig egyértelműen jót tett a franchise-nak, hiszen így volt idő a kreatív felfrissülésre. A szérua védjegyének számító fantáziadús megoldások, kütyük és pályák ugyanis ezúttal sem hiányoznak, az új ötletek pedig tényleg szinte mind olyanok, melyek ügyesen használják ki a PS5-ben rejlő extra kakaót. Egyáltalán nem túlzunk tehát akkor, ha azt mondjuk, hogy a Ratchet & Clank: Rift Apart minden PS5-tulaj számára kötelező darab, amely pont ugyanolyan szórakoztató, ötletes és változatos, mint a korábbi részek, a történetmesélés és a látvány tekintetében pedig minden eddiginél magasabbra sikerült tenni a lécet. Ideje tehát felhúzni az intergalaktikus csukát, mert ismét nekünk kell seggbe rúgni Dr. Nefarioust és az ő robotbandáját!