Adott egy maroknyi ember, egy erdős-bokros, cuki kis pulykákkal tarkított rengeteg, sok egérkattintás és egyetlen cél: túlélni. Legalább az első telet, aztán majd csak lesz valahogy – odáig viszont hosszú és rögös út vezet. Rettenetesen nagy újdonságokra persze nem kell számítani, csupán a szokásos problémákra: éhínség, megfagyás, természeti katasztrófák.

A Settlement Survival – a városépítős-túlélős zsánereknek megfelelően – alapvetően egy ártatlan köntösbe burkolt erőforrás-menedzsment játék. Ennélfogva pedig mindent matekozni kell: eleve összesen 40 emberrel (köztük csupán harmincegynehány felnőttel) indul a móka, ami ugye nem olyan sok, ha mindenhova kell a munkáskéz. Kezdetben – a Maslow-piramisnak megfelelően – elsődleges feladatuk derék polgáraink alapvető szükségleteinek biztosítása: lehetőleg ne haljanak étlen-szomjan, legyen hol aludniuk, télen pedig természetesen a fűtésről is gondoskodni kell. Ez elsőre ugye eléggé egyszerűen hangzik, de nem az, hiszen – mint említettem – meglehetősen kevesen vagyunk.

Szerencsére a nyersanyagokból – persze az indulásnál választott nehézségi fokozattól függően – akad azért több-kevesebb a véletlenszerűen generált pályákon. Ráadásul később már vannak kereskedelmi karavánok és külkereskedők, szóval üzletelni is tudunk, nem csupán építeni-gyártani. Arra azért ne nagyon számítsunk, hogy pusztán gyűjtögetésből-favágásból virágzó városunk keletkezik: szisztematikus és rendszerszemlélettel átitatott, tudatos út vezet a virágzó civilizáció felé – vagy éppen a kihalás irányába, ha mondjuk, megfagynak az őslakosok. Ironikus módon a közös latrinából is remek szárított trágya kerül ki fűtőanyagnak (nem vicc!), és persze ott a tűzifa is, amihez viszont már kell minimum egy vízimalom, ahhoz pedig vízpart… Szóval az ellátási láncokkal bőven van macera, főleg, hogy az imént felvázolt dolgok csupán az alapot képezik. 

Galéria
Kattints a galéria megtekintéséhez!

A Settlement Survival lényege a munkáskéz – és csak a boldog munkás fog gyermekkel megörvendeztetni minket. Ahogy azt a Költő énekelte: „mit akarsz a boldogságtól, miért hajszolod úgy?”. Ennek szellemében kiemelten kell, hogy ügyeljünk a megfelelő mosolyszintre, főleg, hogy a kolónia az öregedés és a különféle munkahelyi balesetek miatt is megfogyatkozhat. Amitől a lélek felvidul, az a vallás, a kocsma, a kultúra és a szórakoztatóipar, ebben mondjuk szintén nincs túl sok újdonság. Az egyes mosolyra fakasztó épületeknek általában hatóköre van, így a már megszokott sémák szerint illik például templomokkal megszórni a települést. Később bővül a továbbfejlesztett épületek áldásadó köre, így bontogathatunk is, értékes építőanyagot és munkásokat visszanyerve. Itt tényleg mindenki számít!

És fontos persze az is, hogy milyen technológiákkal rendelkezünk: ezt a kört a szintén jól ismert módon, XP gyűjtésével tudjuk bővíteni. Bőven vannak összefüggések, de ezeket előzékenyen meg is mutatja a játék, így szerencsére nehéz lyukra futni. Ezen a téren is érezni azért, hogy a fejlesztők inkább a könnyedebb szórakozás irányában mozogtak, nem pedig mondjuk, a Civilization 4 (ami egyébként az örök kedvencem) komplexitását kapjuk. De ezzel nincs is baj: korrektül összerakott, aranyos pulykákat is felvonultató játék a Settlement Survival, ami igazán meg tudja kedveltetni magát.