Egy távcsőből a világ

És meg kell hogy mondjam, ez a néhány nap valóban szórakozás volt, hiszen a Sniper Elite korlátozott játékmenetétől eltekintve nagyon jóra sikerült. Itt nincs sok választási lehetőséged, egyszerűen lopakodnod kell, körültekintően átnézned minden egyes sarkot, s végül végezned az összes német és orosz egységgel! Ha azonban pont erre vágysz, akkor biztosíthatlak, hogy jókat mulatsz majd vele. Én személy szerint szeretem az ilyen típusú játékokat, nem túl fantáziadús, de azt a kis ösvényt jól kijárja, és ettől órákig csak játszik és játszik vele az ember. A történet szerint mi vagyunk "Eagle Watch", az OSS titkos ügynöke, azon belül is a legjobb mesterlövésze, akit Berlinbe irányítottak, mely nem túl szép látványt nyújt a háború utolsó napjaiban. Feladatunk tárháza változatos: eleinte ugyan egyszerűen meg kell közelíteni a célobjektumokat (mely egyaránt lehet gyár, élő célpont, jármű és hasonlók), vagy meg kell keresni informátorunkat, aztán átverekednünk magunkat az utcákon, s végül elvégezni az adott missziót. No persze választhatunk is az adott pályákon, hiszen vannak elsődleges és másodlagos feladatok is. Azt pedig mi döntjük el, hogy mivel kezdjük, viszont értelemszerűen a másodlagos feladatok időnként segítik, könnyítik az elsődleges cél elérését, végrehajtását. Tehát körülbelül ebből áll a játék, különböző célpontok kimenekítése, elfogása vagy elpusztítása. No persze azt se feledjük, hogy magunkra is nagyon kell vigyáznunk, hiszen Berlin maga az égő pokol 1945 áprilisa végén, minden egyes rom között lapulhat egy-egy mesterlövész vagy egy NKVD-s, esetleg német csoport! Tehát van mire figyelni, és itt bizony valóban csak úgy tudunk túljutni egy utcán, ha minden lépésünkkel figyeljük a körülöttünk lévő teret.

Headshot -- kérem a következőt!

Maga a pörgős akció érdekesen lett kidolgozva. Ezt elsősorban a mesterlövész puskájára értem,  hiszen 90%-ban erre támaszkodik az ember az egész játék során. Nos ha ügyesen célzunk, akkor amolyan mátrix-szerű lassított felvételben láthatjuk a golyó útját, mely eléri célpontját. Ez nagyon élvezetes tud ám lenni, bár lehet csak a perverz gyilkolási ösztönöm miatt éreztem úgy, hogy muszáj a következőt is fejbe lőnöm. A fegyverarzenálról annyit, hogy egyaránt használhatunk orosz PPS-t vagy német MP40-et, ahogy a hangtompító pisztoly, gránát, TNT és "krumplinyomó" is megfordulhat kezeink között. Ám nekem a kedvencem mégis a Panzershreck volt! Valami leírhatatlan érzés, amikor egy félig lebombázott házból kikukucskálok, és küldök egy adagot a Tigris hátuljába. Azonban az is érdekes ötlet, hogy egyes tankokhoz nem szükséges robbanóanyagot vagy aknavetőt szereznünk, elég a tartályon lévő szelepet becélozni mesterlövészpuskával, és egy jól célzott lövés által volt tank, nincs tank. Még említést érdemel az, hogy folyamatosan szerezhetünk itt is életcsomagokat, valamint az, hogy végig német ruhában ügyködünk. Ám nehogy megörüljünk az olvasó, szó sincs arról, hogy csak oroszok lennének az ellenfeleink, mi sajnos a két pad közé esünk, tehát egyaránt lőhetnek ránk oroszok vagy németek. Megjegyzem mókás volt, amikor egy német és egy orosz csoport lőtte egymást, én meg bátran besegítettem mindkét félnek, végül pedig elvettem a hullák felszereléseit. Fontos még megemlítenem a mentést is, ugyanis itt pályánként ötször nyílik lehetőségünk elmenteni az állást, azután minden egyes mentésért pontokat veszítünk. Bizony pontokat, hiszen a játék minden egyes pályát értékel.

Amiről talán még egy szót sem írtam, az a multiplayer. Nos, sajnos a fejlesztők fantáziája e téren elég korlátozott volt, így aki többet várna mint sima lövöldözős arcade meccseket, az inkább be se töltse ezt a részét. Lényegében a fragelésről szól az egész, ki tud több embert kiiktatni az élők sorából...

Főbb negatívumok

Igazából sokat nem tudok mondani, persze amik vannak, azok igencsak idegesítőek. Ami engem igen zavart, az az volt, hogy egyszerűen alig lehetett valami épkézláb lőszerkészletet találni. Igaz, a pálya elején és néhány eldugott helyen azért akadt muníció, de a hulláknál olyan fokon volt röhejes a lőszermennyiség, hogy az valami hihetetlen. Egy szituáció: kedves orosz barátom vagy 6 tárat kilőtt már a PPS-éből, végül nyomok neki egy fejest, és a holtesténél 9(!) golyót találok. Na mondom szép, de amikor már 20 hullából 18-nál nincs több 10-12 golyónál, akkor azért felmegy a pumpa. Negatív dolognak véltem még az időnkénti pixelhibákat, sokszor buktam le úgy, hogy a falból 1 centire kilógott a fegyverem, és 5 másodperc múlva nyakamon volt a fél hadsereg. Ez sajnos gyakran késztetett a Load gomb megnyomására, és jó pár idegsejtem elvesztésére. Magával az ellenfelek gondolkodási kézségével, tehát az MI-vel nem volt különösebb problémám. Nem tudnak szorozni, ahogy osztani sem, de szépen fedezékbe bújnak ha kell, elviszik sérült vagy halott bajtársuk testét (ezt mi is megtudjuk tenni a hullákkal!), és úgy általánosítva is megfelelnek egy ilyen kategóriájú játéknak.

A szépség és a szörnyeteg

Félre ne értse valaki, itt bizony nincs "szörnyeteg", hiszen a grafika és a hangok is megfelelőek! Kezdeném az elsővel: nem Crysis motoron alapul, ahogy nem is egy bűn ronda játékra emlékeztet minket, egyszerűen a kettő között van valahol. Én úgy vélem, hogy viszonylag megfelel a kor (2005) elvárásaink, pedig ez nagy szó egy ilyen fajta stuffnál! Azt tudom mondani, amit általában: ha beleéled magad, akkor nem fogod észrevenni a grafikai szintet, ha nem, akkor sem fogsz sokat rimánkodni, mert ott van a középmezőnyben. A hangokról annyit, hogy szintén szépen illeszkednek a játékmenetbe, talán néha az idegesítő, hogy harc közben (vagy olyan helyzetben ahol nagy az esélye a lebukásnak) igencsak idegesítő a folytonosan bömbölő dallam, mely természetesen újra előjön a következő őrjáratnál. Az ilyenektől eltekintve azonban meg voltam elégedve a zenével és a fegyverek, valamint az ellenfelek "megszólalásaival". A folyamatosan háborús háttérzajok (melyek miatt úgy érzi az ember, hogy a szomszéd utcában is folyik az öldöklés) pedig csak hab a tortán.

Én összesítésként azt tudom mondani, hogy egy becsületesen összerakott programról van szó, mely nem nélkülözi a logikát és a megfigyelőkézséget, ahogy a türelmet és a jó reflexet sem! A hangulata pedig nagyon ott van. Talán egy picit B-kategóriás ugyan, de néhány napig biztos szórakozást nyújt.