Bár a Tactics Ogre sokak számára csak egy ismeretlen, fura nevű játék, de valójában ez volt a Final Fantasy Tactics előfutára, így már sokkal érthetőbb, miért érdemli meg a figyelmet – és miért érdemes reménykedni, hogy az eladások láttán a Square Enix annak is elkezdi tervezgetni a PC-s kiadását. Az eredetileg még 1995-ben megjelent játéknak 2010-ben már elkészült egy erősen átdolgozott felújítása, ezt frissítették most fel a modern követelményeknek megfelelően, hogy újjászülethessen a klasszikus.
Ógre és újgre
A játékmenet a klasszikus, taktikus RPG irányvonalat követi, hiszen a zsáner nagyrészt innen indult. Persze egy kicsi csalás van a dologban, hiszen a felújítások során számos olyan elem került bele, ami azóta jelent meg a műfajon belül – vagy éppen került ki, ha túl zavarónak és elavultnak érezték. A térkép-nézet a stratégia és logisztika terepe, itt érjük el a boltot és toborzóközpontot, változtathatjuk meg a csapattagok felszerelését, karakterosztályát vagy akár őselem affinitását is, ahogy a fejlődésüket is itt véglegesíthetjük. Ezeken kívül pedig edzhetünk, és megnézhetjük a beépített mini Wikipédiát is. Aztán tovább léphetünk egy újabb helyszínre (néha némi átvezető után), de csata előtt még lehetőségünk van összeválogatni csapatunkat, felderíteni a terepet és ellenséges erőket, no meg ennek megfelelően alakítani a felszerelést. Ezt követően pedig végre fejest ugorhatunk a harcokba.
A taktikai rész bárkinek ismerős lehet, aki már játszott hasonló címekkel, de azért megvannak az egyéni vonásai. Például a pályán véletlenszerűen felbukkanó kisebb bónuszok, amiket érdemes megszerezni, mert általában túlerőben lévő ellenfeleink szeretik begyűjteni őket, és még rá is érnek erre. Az összecsapásoknál előre láthatjuk a várható eredményt, így hamar megtanulhatjuk, mennyi minden számít – a jó helyezkedés és az elemi affinitás különösen fontos, így érdemes megjegyezni, utóbbiak milyen sorrendben ütik egymást. Ó, és mivel ez még nem lenne eléggé kaotikus, általában van velünk néhány „vendég” is, akiket a gép irányít, és szeret velük igen bátran berohanni az ellenfelek sűrűjébe.
Taktikus újjászületés
Szóval az MI nem mindig áll a helyzet magaslatán, ami okozhat némi felfordulást. Éppen ezért, bár lehetőségünk van rá, de csapattagjainkat nem érdemes átkapcsolni gépi módba, jobb a mikró menedzselés (meg néha a beépített savescumming, a Chariot Tarot). A mérleg másik oldalán viszont ellenfeleink néha elég nagy ziccereket hagynak ki, és hamar kitapasztalható, hogy melyik karakterosztályokat szeretik leginkább lefókuszálni. A kezelőfelület jól átlátható és a legtöbb esetben egész kényelmesen használható, bár egy kis finomhangolás még nem ártana neki a karakterosztályok feltűnőbb jelölésére. Az oktatórész kimondottan tetszett, mivel az első küldetést jóformán lesakkozza helyettünk a gép, a hozzánk csapódott veteránok minden lépésüknél elmagyarázzák, mit hogyan kell tenni a csatában.
A grafika eléggé különleges és megosztó, mivel az izometrikus csatamezők és átvezetők megőrizték pixeles kinézetüket, ami szerintem egész bájos, de sokan panaszkodtak rá, hogy nem elég HD. Ellenben a menük, párbeszédpanelek és az UI elemek letisztultak, jól olvashatók és modernek. A zenei anyag nagyon jó, a hanghatások rendben vannak, és minden párbeszéd választható angol és japán szinkront kapott. Az angol változat mondjuk, – a színészek képessége és lelkesedése miatt – kissé hullámzó minőségű, de nem zavaróan rossz. A japán pedig, amennyire belehallgattam, a szokásos animésen túltolt az esetek többségében, ahogy azt kell. A történet meglepően jó és vannak mélységei, bár a fordulatok többsége manapság már talán kevésbé megdöbbentő. Viszont a döntéseink tényleg számítanak, annyira, hogy egy-egy fontosabb választástól függően teljesen elágazó történetszálakat kapunk.
Igazából csak egyetlen komoly gondom van a Tactics Ogre: Rebornnal, mégpedig az ára. Értem, hogy vannak újdonságok még a PSP-változathoz képest is, és a szinkron drága mulatság, de akkor is úgy érzem, hogy a Square Enix kihasználta a játék hírnevét, és azt, hogy mennyien szerették volna a kedvenc platformjukon kipróbálni. Ezért annak, aki nem világbajnoki szintű rajongója az eredetinek, azt javaslom, várjon egy kicsit, és reménykedjen benne, hogy az ünnepek egy korai, 40+ százalékos leárazást hoznak.
