Agyonbonyolítva nincs a dolog. Kapunk három nagyon rövid sztorit, mindegyik a gyerek/kamaszkor magasságában játszódik. Ami miatt számomra szerethető volt a könyv (amellett, hogy ritkamód igényes a fizikai kidolgozása), hogy nagyon egyszerű történeteket kapunk. Ilyenkor kiviláglik, hogy az ember születhetett a bolygó bármelyik fertályára, alapvetően hasonlóak vagyunk.

Fülszöveg írta:

A világhírű japán filmrendező kötetében három elbeszélést olvashatunk Lázár Júlia tolmácsolásában. A Bajnok kimonóban, a Csillagbölcső és az Okamesan főhősei kamaszok. Mindennapjaik küzdelmesek, fájdalmasak, sokszor felemelőek. A balladai hangvételű írások szereplői életük során más-más problémákkal kényszerülnek szembenézni. Mindegyiküknek meg kell vívnia a maga harcát – s ki sikerrel áll fel, kit pedig megtörnek a megpróbáltatások.
Takeshi Kitano elbeszélései olyan örök emberi problémákat járnak körül, melyekkel legelőször kamaszkorunk hajnalán szembesülünk. Ilyen például: önmagunk legyőzésének drámaisága; a szülő elvesztése, a felnőtté válás fájdalmas kényszere, a gyermeki magány, elhagyatottság és kiszolgáltatottság; a szülőtől való elszakadás vágya, a szerelemmel, nemiséggel való félelmes, mégis vonzó találkozás.


Link