- Eredeti cím: The Conjuring

- Műfaj: Horror

- Rendező: James Wan

- Forgatókönyv: Chad Hayes, Carey Hares

- Szereplők: Vera Farmiga, Patrick Wilson

James Wan, a Fűrész első részével hívta fel magára a figyelmet. Az egyik legjobb pszicho horrort készítette el, amit valaha láttam. Nyomasztó, a csavarok rettenetesen jól működnek benne, a karakterek jól meg vannak írva, akárcsak a forgatókönyv. Telitalálat! Később a Halálos hallgatással elégé megrendült, a belé vetett bizalmam, iszonyú gyenge az a film. Majd elkészítette, az egyik kedvenc bosszú filmemet, a Halálos ítéletet, ami sokkal inkább volt Max Payne film, mint a hivatalos Max Payne mozi. Majd jött az Insidious, ami a kedvenc horror filmem! Soha, de soha nem féltem még filmnézés közben, de az a film sokkolt! Rettegtem közben! Olyan hatást gyakorolt rám, amihez hasonlót azóta sem tapasztaltam! A film idehaza, természetesen nem jelent meg. Ezért is fura, hogy október végén, a második részt itthon is bemutatják a hazai filmszínházak! Előtte viszont befutott, a jelenlegi cikkünk alanya, a Démonok között, ami bár nincs olyan jó, mint az Insidious, még így is, az utóbbi évek legjobb horror filmje!

A film elvileg, egy igaz történetet dolgoz fel. Én ezen túllendülnék, mivel nem hiszek az ilyesmikben. A sztori borzasztóan sablonos! A Perron család egy új házba költözik, és elkezdi őket molesztálni, valamiféle gonosz entitás. Ezért elhívják magukhoz, a Warren házaspárt, akik az egyház által -a valóságban is- elismert szakemberek. A férfi démonológus, a felesége pedig afféle médium. Ők ketten elkezdik felderíteni, hogy pontosan mi is történik a házban, és kezdetét veszi, egy már ezerszer látott, félelemkeltés.

Tudom, hogy eléggé negatív hangvételű a fenti bekezdés, de igazából túl sokat nem lehet elmondani a film sztorijáról, mivel a már megszokott alapsablonokat használja. Akárcsak az Insidious, és akárcsak az Insidious, ezeket a sablonokat, mesterien alkalmazza! Mindez pedig a rendező, James Wan érdeme! Valami hihetetlen érzéke van, a félelem és feszültségteremtéshez. Nem tudom, hogyan csinálja, de mindig működnek a jelenetek. Valahogy, még ezeket a paranormális sztorikat is képes hihetően, és emberközelien prezentálni! Túlzás nélkül állíthatom, hogy James Wan egy igazi szakemberré vált, ha horrorról van szó. Mert hiába nincsenek nagy ötletei, vagy újító szándékai, amit a kezei közé kap, abból egy irgalmatlanul jó végeredményt képes összehozni! Tehetséges a fickó, néhány kritikus szerint, a horror műfaj új mestere. Én azért eddig nem mennék el, de tény, hogy nagyon ért hozzá!

A Démonok között, egy rettenetesen félelmetes és ijesztő film. A feszültség keltés folyamatos, szinte minden másodpercben érezni, hogy a libabőrt keltő hangulat, egyre erőteljesebb. Aztán kapunk egy-két pihenőt, hogy ne érje el az embert idő előtt a szívroham. A film, a permanens félelemkeltés használja, elképesztő sikeres módon. Nem egy olcsó, jumpscare válogatás, mint amilyen a Fekete ruhás nő, vagy a Sinister. Tehát nem attól ijedünk meg, hogy minden csendes, aztán felcsavarják a hangerőt és hirtelen bedobnak valami marhaságot a képbe. Gyűlölöm az ilyen megoldásokat, mert ezt egy tíz másodperces, fake szellem videó is meg tudja csinálni. Nem kell hozzá nagy ész, vagy tehetség. Ráadásul amilyen gyorsan jönnek a hatásai, olyan gyorsan el is múlnak. Nem képes huzamosabb ideig félelemben tartani, csak megijeszt egy pillanatra. A The Conjuring-ben, csak minimálisan élnek ezzel a lehetőséggel. 90%-ban, valóban, a hangulat teremti meg a parafaktort és a bitang erős jelenetek!

Minden egyes jelenet, szépen van felépítve. Először, csak valami furcsa szagot éreznek az emberek, majd valami elkezdi húzogatni az egyik gyerek lábát, később pedig már valami mocorog a szekrény körül. Alap dolgok, ahogy már mondtam, de működnek, mert hozzá értő ember hozta össze! A hangsúly a folyamatosságon van. Nincs szétdarabolva, mint a Paranormal Activity. Ahol nappal nézhettük az idegesítő és bunkó szereplőket, este meg talán láthattuk, ahogy felgyűrődik magától a lepedő. De gyakrabban néztük a sötét szobát... Majd ez ment újra és újra, és bele is fulladt húsz perc után a monotonitásba... Ennél a filmnél, szinte mindig van miért, és van kiért aggódni!

A szereplőkért ebben a filmben izgulunk! Átérezzük a tragédiájukat, a félelmüket. Szurkolunk nekik, hogy valahogy ússzák meg a sok kegyetlenkedést. A karakterek hihetőek, nem viselkednek idióta módjára. Viszonylag hamar belátják, hogy nem az öreg ház szórakozik velük, hanem valami túlvilági dolog. Negatív hivatkozási alap nálam a Paranormal Activity, most is előhúzom. Ott, a főszereplő fickó, egészen vállalhatatlanul viselkedett! Játszotta a menőt, a szakember megmondta neki, hogy mit ne csináljon és ő következetesen, juszt is megcsinálta! Az ilyen pusztuljon, én azt mondom! Ilyen ebben a filmben nincs, többek között ezért is működik.
Az írók egyébként, egy kicsit más megközelítést alkalmaznak a The Conjuring-ben. Tudniillik, hogy a valódi főszereplők nem a család, hanem a két "démonirtó". Sablon karakterek, de ők is hihetően vannak bemutatva, akárcsak a hivatásuk. Ha valóban vannak ilyen emberek, akik nem csalók, én ilyennek képzelném el őket. Nem egy Constantine-nak.

A színészekre sem lehet panaszunk, legalábbis a két főszereplőre. Patrick Wilson, már az Insidious-ban is az egyik főszereplő volt (a másodikban is benne van), most pont annak a karakternek, a szöges ellentét kelti életre, nagyon hitelesen! Tehetséges ez a fickó! Vera Farmiga meg... ő mindig jó! Itt sem lehet rá panasz! Vegytiszta természetességgel játszanak, kiegészítik egymást, tényleg el hisszük, hogy házasok. Egyszer nem jutott eszembe, hogy igazából színészeket nézek. A Perron családfőt alakító színész viszont, elég nagy baklövés volt. Valahogy nincs igazi jelenléte a vásznon. A teljes játékidőben, ugyanazzal a bamba arccal próbál félelmet, aggodalmat és zavarodottságot kifejezni. A gyerekeknek, és az asszonynak meg, csak sikoltozniuk kellett, és ijedt képet vágniuk. Az ment nekik.

A film zenéje, már önmagában is libabőrt keltő! Érdemes belehallgatni, még a film nélkül is irgalmatlanul nyomasztó és meglehetősen kellemetlen (persze jó értelemben). Látványra is igencsak meggyőző a Démonok között. Jó a világítás, sokszor játszanak az árnyékokkal, a sötétséggel. Nem tudom mennyi CGI-t használtak, szerintem nem sokat. Nem látszott! A maszkok is félelmetesen jók voltak. Az operatőr is ügyes munkát végzett, bár látszott, hogy itt is folyamatosan mozgott, döccent, billent. Nem vészes, bár eleinte aggódtam, hogy valami álldokumentumos, kapkodós stílust akarnak majd, a filmre erőltetni. Szerencsére nem lett igazam.

SPOILER ON
Az mondjuk nem tetszett, hogy a film végén a boszorkány, már elkezdi inzultálni, Warren-ék gyerekét is. Egyszerűen nem hiányzott onnan, inkább beleerőltetés volt és annyira semmilyen módon lett végül megoldva, hogy tényleg elgondolkoztam rajta: "Erre mi szükség volt?"
Inkább megtörte a film lendületét.
SPOILER OFF

A Démonok között egy sablonos, de iszonyatosan hatásos és erőteljes film! Akiket viszont nem tud kárpótolni, a profi megvalósítás, nem fogja szeretni. Mert számára unalmas lesz, sőt, fárasztó! Én viszont úgy vagyok vele, ha a sablonokat jól felhasználva, jó lesz a végeredmény, nem haragszok érte. Iszonyatosan félelmetes, de tényleg nem ér az Insidious nyomába. Az biztos, hogy ezek után, azért illene valami újdonsággal is előállnia a rendezőnek. Ezért is aggódok az Insidious 2. része miatt, mert nem úgy tűnik, hogy sokat változtattak volna a formulán. Majd meglátjuk, mindenesetre a Démonok között, nagy eséllyel fog pályázni, az év horrorjának járó díjért.

9/10