- Műfaj: Akció, sci-fi
- Rendező: José Padilha
- Forgatókönyv: Joshua Zetumer
- Szereplők: Joel Kinnaman, Gary Oldman, Michael Keaton, Abbie Cornish, Jackie Earle Haley, Michael K. Williams, Samuel L. Jackson
1987-ben, egy Robotzsaru nevű legenda született. Paul Verhoeven véres akció sci-fije, ma is bőven megállja a helyét. Azért néhány megmosolyogtató jelenete, még így is van, de mindez elenyésző. Remek akciók, morbid társadalomkritika, és egy meglehetősen sötét és torz jövőképet festett le a nézőknek, a Robotzsaru. Aztán ahogy az lenni szokott jöttek a folytatások. A második és harmadik rész történetét, maga Frank Miller írta, a 300 és a Sin City Atyaúristene. Még a forgatókönyvírásba is beszállt, sőt! A második részben még szerepelt is egy kicsit. Csúnya véget ért. A második rész, még egész jó volt, de megközelítőleg sem tudták hozni, az első rész minőségét. A harmadik már eléggé semmilyen lett és becsúszott jó pár nevetséges rész is, de még ez is nézhető volt. Aztán a kanadaiak elkezdtek folytatásokat készíteni, amivel sikerült a Robotzsarut, Asylum és Uwe Boll mélységekbe taszítani. Rajzfilm és TV sorozat is készült belőle. Előbbit nem ismerem, utóbbi pedig szörnyen gyenge próbálkozás volt. Ó, és ne felejtsük el a képregényt sem és a megannyi játékot.
Szóval, egy igen meghatározó jelenség ez a robokopó (Úristen, ezt leírni!), hozzányúlni, változtatni, nagyon kényes dolog lehetett. Mert bizony most, a 2014-es rebootról lesz szó. Amit természetesen, mindenki előre utált, sikerült mindenbe belekötni, mielőtt akárki is láthatta volna. Én az eredetinek hatalmas rajongólya vagyok, egyébként is, bármi elé le lehet ültetni, ha van benne robot, kiborg, vagy akármi hasonló. Úgyhogy érdeklődve vártam, az új Robotzsarut, ami nem lett olyan jó, mint az eredeti, de nem igazán van oka szégyenkeznie sem, mert még így is egy teljesen korrekt film lett.
A nem túl távoli jövőben, Detroitban hemzsegnek a bűnözők, a rendőrök között rengeteg a korrupt alak, így a gonosztevők kényelmesen zavarják le üzleteiket. Alex Murphy nem egy ilyen zsaru. Ő és társa Lewis, összebalhézik egy gengszterfőnökkel. Akciójuk során, Lewis kórházba kerül, Alex ellen pedig merényletet követnek el később. A férfi, bár életben marad, súlyos sérüléseket szerez. Ez pont kapóra jön az OmniCorp nevű vállalatnak, akik szeretnék a robotjaikat népszerűvé tenni az USA-ban. Nekilátnak hát, hogy egy ember és gép hibridet alkossanak, akit Detroitban szeretnének bevetni.
Még mielőtt nagyon belemennék a részletekbe, ismerjük meg a rendezőt. José Padilha, egy brazil származású szakember, aki a két Elit halálosztók filmjével hívta fel magára a figyelmet. A filmekben rengeteg társadalomkritika kapott helyet és aktuálpolitika, és kendőzetlenül mutatja be azoknak a rendőröknek az életét, akik a favellákban próbálnak rendet tenni. Irgalmatlanul súlyos darab mindkettő film, igazi mesterművek, nem szabad kihagyni őket! Padilha ugyanezen a vonalon próbálta megközelíteni, a Robotzsarut is, tette ezt hol több, hol kevesebb sikerrel. Valószínűleg ment volna neki ez jobban is, de ahogy hallani lehetett, eléggé megküzdött a stúdióval. Nem igazán engedtek neki szabad kezet. Viszont, még így is, elég komoly és érdekes témákat érintenek a filmben. Ember és gép kapcsolata, a mamutcégek hatása a mindennapi életünkre. Eléggé közel áll a bemutatott világ, a mi jelenünkhöz. A baj csak az, hogy mindent érintőlegesen mutatnak be. Nem mennek bele a részletekbe, csak a felszínt karcolgatják a témát illetően, pedig érezni, hogy itt lettek volna érdekes és értékes gondolatok, csak a stúdió gátat szabott ennek. Hiszen mi lenne a világgal, ha egy nagyköltségvetésű akció sci-fi, próbálna elgondolkodtatni és felnyitni a néző szemét.
A film világa sokkal realisztikusabb, mint az eredetié. Megközelítőleg sem annyira sötét és Mad Max-szerű. Hogy ez kinek mennyire jön be, ízlés dolga. Nekem mindkettő tetszett. Mindkettőnek megvannak a maga erősségei és gyengéi is, én nem foglalnék állást ez ügyben. Talán, mintha ez próbálna jóval komolyabbnak eladni magát. Hiszen nincsenek azok az elmebeteg, szarkasztikus TV reklámok sem. Viszont van itteni megfelelője, egy furcsa propaganda híradó, amit a Samuel L. Jackson által játszott karakter vezet. Itt is vannak érdekes gondolatok és sokszor viccesek is. A baj vele, hogy viszonylag kevésszer jelentkezik be a nagyszájú műsorvezető. Amikor viszont megjelenik, akkor biza osztja a saját igazságát! Nem, is akárhogy, nagyon jók ezek a részek!
Térjünk ki egy kicsit a film audiovizualitására. Teljesen korrekt! Semmi kiemelkedő, de egy 2014-es sci-finek illik így kinéznie. Jó a dizájn, a régi és az új páncéllal sincs az égvilágon semmi probléma. Szerintem ez a fekete külcsín is bitang jól néz ki. A CGI-vel sem volt probléma, az akciók pörgősek voltak, látványosak és elég szépen hullottak a robotok alkatrészei. Az embereké ugye nem, az alacsony korhatár besorolás miatt, de annyira nem is hiányzott. Volt egy igen furcsa akció rész, ahol amolyan hő képes és éjjellátó módba kapcsolta a film. Ez sokaknak nem tetszett, itt konkrétan nem értem, hogy miért problémáztak az emberek, szerintem jól nézett ki és kifejezetten stílusos volt. Az akciókba igazán egy dolog miatt tudtam belekötni. Kevés volt és rövidek! Nem sikerült igazán jól balanszírozni az akciók és a társadalomkritika között. Sokkal inkább billen a mérleg az utóbbi felé, ami viszont nincs igazán kivesézve, ahogy már említettem. A két szék és a pad esete. De legalább van a földön egy párna.
A zene is teljesen oké, túlságosan eredeti nótákat nem hallani, de legalább az eredeti muzsikát megőrizték, amiért jár a piros pont!
Ami viszont nagyon hiányzik a filmből az a stílus. Nincs igazán egyedi hangvétele, nagyon látszik rajta, hogy még maga is keresi a saját önkifejezését, mint egy tini. Nem igazán találja a helyét a világban, egy korrekt mozi, ami vagy kiforratlan még, vagy egyszerűen nem engedték kiteljesülni. Ha engem kérdeztek, én az utóbbira tippelek. Vegyük például a Vasember 3-at. Nagyköltségvetésű látványfilm, ember és gép kapcsolat megvan (bár ott sem ástak le mélyre), van egy karakteres főhős, akit egy megbízható színész kelt életre. Remek humor és érezni rajta, hogy biztos és szerető kezek dolgoztak rajta. Itt ezek valahogy hiányoznak, vagy csak nyomokban érhető tetten. Továbbá a film, az utolsó 20 percére teljesen kifullad. Megmondom őszintén, a végére én már nem is nagyon értettem, hogy az OmniCorp, végül is miért akarta kinyírni a robokopót. Vagy én nem figyeltem oda valamire, vagy nem volt normálisan kidomborítva, de emiatt a végjáték teljesen súlytalanná vált a számomra.
A film összhatásán, még mindenképpen javítanak a színészei. Gary Oldman, jóakaró tudósként, iszonyatosan hiteles volt. Számomra ő volt a legjobb, a színészek közül. Nagyon kedvelem ezt az embert, erre a szerepre, gyakorlatilag tökéletes volt. Michael Keaton, mint az OmniCorp igazgatója, szintén nagyon jó választás volt. Ő is személyes kedvencem. Azért kíváncsi lettem volna rá, ha az eredeti terveknek megfelelően, végül Hugh Laurie kapta volna meg a szerepet. Vajon ő mit kezdett volna vele. Samuel L. Jackson meg… Mit lehetne rá mondani, zseniális, mint mindig! A címszereplőt Joel Kinnaman alakítja, akinek ez pályafutása legfontosabb szerepe. Teljesen korrekt, semmi kiemelkedőt nem nyújt, de egy félig gép karakterrel, amúgy sem lehet igazán mit kezdeni. Na jó, ez nem igaz, de az eredeti sem brillírozott ezen a téren. Alex társát, Lewist, komoly változások érték az eredeti filmhez képest. Konkrétan bőrszínt és nemet váltott. Mik vannak a mai világban mi? Na, komolyodjunk meg. Michael K. Williams, nem nagyon kapott teret, kifejezetten fölöslegesnek éreztem a figuráját. Ugyanúgy, mint az eredeti Robotzsaru filmben is. Semmit nem adott hozzá a filmhez, Alex társa. Pedig egy jó színészt találtak meg a szerepre, a Gengszterkorzó című, igencsak zseniális sorozatban, ő játssza Chalky White-ot. A film legnagyobb vesztese azonban vitathatatlanul Jackie Earle Haley. Kedvenc pszichopata szuperhősünk, akár lehetett volna egy epikus nemezis is. Helyette csak egy nagyszájú katona lett, akit egy remek színész a saját kisugárzásával próbál eladni, mert karaktert elfejtettek írni neki.
Bajban vagyok. Hiszen a film igencsak sok sebből vérzik, és egy igazi legenda címét kapta meg, ami miatt sokan, már megtekintés nélkül is utálják. Tény, hogy valóban rezeg a léc, de szerintem ez a film, még így is teljesen vállalható, és még így is sokkal többet képes nyújtani, mint a legtöbb feldolgozás. Megközelítőleg sem lesz akkora hatása a filmekre és az emberekre, mint az eredeti volt, sőt! Talán nem is lesz. De egy érdekes új arcát próbálta meg bemutatni, egy klasszikusnak, ami dicséretes, és biztos vagyok benne, hogy nem a stáb miatt lett kissé furcsa a végeredmény. Remélhetőleg Padilha most már ismertebb lesz, és talán nagyobb költségvetésű mozikat is tud majd forgatni. Újra a saját szájíze szerint. Kíváncsian várom, hogy mivel rukkol elő legközelebb és remélhetőleg ez lesz pályafutása leggyengébb láncszeme.
Alapjáraton szeretem az olyan produkciókat, amik hordoznak magukban némi társadalomkritikát, hát még ha az adott mű egy blockbuster. Ritka az ilyen na. Szó mi szó, ha moziba nem is megyek miatta, semmiképp sem fogom kihagyni.
