A nagy filmekkel együtt megjelenő játékok általában egy az egyben feldolgozások, vagy legalább részben kötődnek a széles vásznon látható történethez. Az idén májusban, a tizenegyedik Star Trek filmmel egy időben megjelenő D-A-C esetében azonban erről nem beszélhetünk, mert a zenén, néhány hangeffekten és a hajók külsejének hasonlóságán kívül sok közös nincs bennük. A címben szereplő rövidítés három elérhető játékmódot tartalmaz, ezek a Deathmatch, az Assault és a Conquer. Az első értelemszerűen a szokásos "mindenki mindenki ellen" mészárlás 50-es frag limittel, a másodikban el kell foglalni, majd megvédeni kijelölt területeket, míg az utolsóban a pályán elhelyezett négy pontot kell elfoglalni.
Két oldal közül választhatunk, vagy a Csillagflotta vagy a Romulán Birodalom színeiben szállunk szembe ellenfeleinkkel. Nagy differencia nincs köztük, a választható hajóik is lényegében egyformák. Széles választékkal az alapjátékban nem találkozhattunk, mindössze három osztály állt rendelkezésre, de azok legalább egyedi játékstílust igényelnek. A vadász kicsi és gyors, könnyen irányítható, de gyengék a pajzsai, viszont olyan fegyvere van, ami sebesen tüzel, minden irányba, így kompenzálja a sebezhetőségét. Ráadásul a pályán felvehető különböző tápok (életerő, pajzs, különféle fegyvereket felturbózó cuccok és egy, amely láthatatlanságot is ad) segítségével minimálisra lehet csökkenteni a hátrányát. A bombázó ezzel szemben lassú és csak a bombákat tudja használni, de azok cserébe nagy pusztítást visznek végbe és a pajzsai is erősek. Végül a zászlóshajó kétféleképp tud tüzelni: a fézerei minden közelkerülő ellenségre automatikusan lőnek, mi pedig a fotontorpedókat irányíthatjuk. Mivel ezt lehet talán a legerősebbnek nevezni, a pajzsa is sebzést okoz, ha nekiütköznek az ellenfelek, viszont olyan lomha, mint egy tank, az irányíthatósága ennek megfelelően nehézkes és konzolon a célzás sem volt egyszerű, de a PC-s verzióban az egérrel talán nem lesz probléma.
Egyjátékos módban a gép ellen lehet gyakorolni, többjátékos vagy kooperatív módban pedig 12 ember (hat fő csapatonként) tud egyszerre egymás nyakának esni. Van egy érdekes ötlet is a játékban: mielőtt felrobban az antianyag-reaktor, ki lehet lőni egy mentőkapszulát, amit ha néhány másodpercen át tudunk úgy kormányozni, hogy ne lőjék szét, akkor a legtöbb felvett extrával együtt újraéledünk és nem kell kivárni az erre szánt normál időt -- legalább nem esünk ki a ritmusból. Az újratöltődő pajzsok és életerő ellenére nem könnyű elkerülni a reaktor kritikussá válását. A grafika látványos egy ilyen játékhoz képest, az effektek, a hajók és a pályaelemek is egész jól néznek ki. Engem a színek használata és a dizájn úgy általában egy kicsit a fejlesztők előző játékára, a RoboBlitz-re emlékeztet, ami szerintem jó dolog.
Négy negatívumról lehet beszélni: nincs történet, csak a Csillagflotta és a romulánok harcolnak egymás ellen, kevés a pálya, és a zene egy idő után ismétlődő lesz. A játékmenet egyes tesztek szerint hamar megunható, mások néhány órára kellemes kikapcsolódásnak tartják a játékot, tehát megint ránk van bízva, hogy eldöntsük, megéri-e majd letölteni. Na, nem torrentoldalakról, hanem a Steamről, ugyanis novemberben ott lesz elérhető. Ráadásul mi egy kibővített változatot kapunk - lássuk, mi lesz benne!
Nézzetek meg egy ízelítő- és néhány játékmenet-videót is a Star Trek D-A-C-ról:
Végül egy háromrészes végigjátszás, amiben az egyik fejlesztő beszél a játékról: bevezetés, stratégia és deathmatch tippek.
Két oldal közül választhatunk, vagy a Csillagflotta vagy a Romulán Birodalom színeiben szállunk szembe ellenfeleinkkel. Nagy differencia nincs köztük, a választható hajóik is lényegében egyformák. Széles választékkal az alapjátékban nem találkozhattunk, mindössze három osztály állt rendelkezésre, de azok legalább egyedi játékstílust igényelnek. A vadász kicsi és gyors, könnyen irányítható, de gyengék a pajzsai, viszont olyan fegyvere van, ami sebesen tüzel, minden irányba, így kompenzálja a sebezhetőségét. Ráadásul a pályán felvehető különböző tápok (életerő, pajzs, különféle fegyvereket felturbózó cuccok és egy, amely láthatatlanságot is ad) segítségével minimálisra lehet csökkenteni a hátrányát. A bombázó ezzel szemben lassú és csak a bombákat tudja használni, de azok cserébe nagy pusztítást visznek végbe és a pajzsai is erősek. Végül a zászlóshajó kétféleképp tud tüzelni: a fézerei minden közelkerülő ellenségre automatikusan lőnek, mi pedig a fotontorpedókat irányíthatjuk. Mivel ezt lehet talán a legerősebbnek nevezni, a pajzsa is sebzést okoz, ha nekiütköznek az ellenfelek, viszont olyan lomha, mint egy tank, az irányíthatósága ennek megfelelően nehézkes és konzolon a célzás sem volt egyszerű, de a PC-s verzióban az egérrel talán nem lesz probléma.
Egyjátékos módban a gép ellen lehet gyakorolni, többjátékos vagy kooperatív módban pedig 12 ember (hat fő csapatonként) tud egyszerre egymás nyakának esni. Van egy érdekes ötlet is a játékban: mielőtt felrobban az antianyag-reaktor, ki lehet lőni egy mentőkapszulát, amit ha néhány másodpercen át tudunk úgy kormányozni, hogy ne lőjék szét, akkor a legtöbb felvett extrával együtt újraéledünk és nem kell kivárni az erre szánt normál időt -- legalább nem esünk ki a ritmusból. Az újratöltődő pajzsok és életerő ellenére nem könnyű elkerülni a reaktor kritikussá válását. A grafika látványos egy ilyen játékhoz képest, az effektek, a hajók és a pályaelemek is egész jól néznek ki. Engem a színek használata és a dizájn úgy általában egy kicsit a fejlesztők előző játékára, a RoboBlitz-re emlékeztet, ami szerintem jó dolog.
Négy negatívumról lehet beszélni: nincs történet, csak a Csillagflotta és a romulánok harcolnak egymás ellen, kevés a pálya, és a zene egy idő után ismétlődő lesz. A játékmenet egyes tesztek szerint hamar megunható, mások néhány órára kellemes kikapcsolódásnak tartják a játékot, tehát megint ránk van bízva, hogy eldöntsük, megéri-e majd letölteni. Na, nem torrentoldalakról, hanem a Steamről, ugyanis novemberben ott lesz elérhető. Ráadásul mi egy kibővített változatot kapunk - lássuk, mi lesz benne!
- Két új hajóosztály: a Missile Corvette, ami egy afféle nehéztüzér, nagyobb lőtávolsággal, mint bármely más hajó, viszont lassabban mozog és lő, ezért közelharcban sebezhető; a Support Frigate segítségével gyógyíthatjuk csapattársainkat és a mentőkapszulákat is könnyebben ki lehet vele lőni.
- Survival játékmód, ami pont az, amire a neve utal: hullámokban özönlenek az ellenfelek, nekünk pedig minél tovább túl kell ezt élni.
- Egy új Assault pálya.
- Több új felvehető táp.
- Az Nvidia 3D Vision technológiát is támogatni fogja a játék, így akár 3D-ben is élvezhetjük a látványt!
- És még néhány extra, amit még nem fedtek fel.
Nézzetek meg egy ízelítő- és néhány játékmenet-videót is a Star Trek D-A-C-ról:
Végül egy háromrészes végigjátszás, amiben az egyik fejlesztő beszél a játékról: bevezetés, stratégia és deathmatch tippek.
Sem az ilyen űrben lövöldözés, sem a ST nem a szívem csücske.
Egy populáris Trek-filmnél ugyanis nem igazán tudok jobb marketinget elképzelni így hirtelen.
tényleg ideje lenne egy igazán jó ST játéknak, még ha nem is lenne annyi vásárlója (mert azért nem lenne annyi), mivel ezt se hiszem, hogy sokan veszik majd, azért mert arcade, olcsó, és az új filmmel reklámozzák
Xanax88, a "néhány ezer fős tábor" egy kicsit azért nagyobb.
Plusz egy szőrszálhasogató észrevétel: a harcos eredeti megnevezése gondolom fighter, na most ez magyarban "vadász"-ként, vagy űrvadászként szerintem jobban hangzana... Harcosként általában élő személyekre szoktak hivatkozni, nem harcjárművekre.