Kezdett a Trónok harca, de az izgalmakra még várni kell - SPOILEREK!

Hosszú hónapokat vártunk, de végre elkezdődött a Trónok harcának legújabb, szám szerint már a hatodik évada, amit talán minden eddiginél nagyobb várakozás előzött meg, az előző etapban történetek után -- az elmúlt egy évben folyamatos volt a találgatás arról, hogy Havas Jon vajon él, vagy tényleg halott; ez volt a legnagyobb kérdés, amire a rajongók a választ keresték. 

NA, A HAVAS JON-KÉRDÉSRE NEM KAPTUNK VÁLASZT. MÉG.

A hatodik évad első, A vörös asszony névre keresztelt része, egy sakkjátszma előkészületeihez hasonlítható, abban az értelemben, hogy a készítők most újra felpakolják a szereplőket, hogy kezdődhessen, vagyis hát folytatódhasson a játszma -- ez egyébként is jellemző minden évadkezdésre, ebből fakadóan pedig semmi nagy horderejű esemény nem történt, persze azt sem mondhatjuk, hogy unalmas lett volna.

AZ ELSŐ RÉSZ ELVARRT PÁR SZÁLAT, AMI AZ ÖTÖDIK ÉVAD FINÁLÉJA ÓTA LENGEDEZETT.

A legfontosabb talán az, hogy kiderült mi lett Sansával és a szerencsétlen Theonnal. Ahogy arra sokan tippeltek, mind a ketten túlélték a zuhanást, Ramsay haragjával szemben azonban már nem volt ilyen könnyű dolguk, de szerencsére Brienne pont jókor érkezett, így Ramsay nyaka körül most szorulhat a hurok, Sansa nélkül ugyanis veszélyben a helye.

Még északon maradva, Ser Davos meglehetősen szorult helyzetbe került: ő találta meg Jont, és néhány, az Éjjeli Őrség még hűséges tagjával őrzi a testet (na, vajon milyen szerepe lesz ennek?), de Ser Alliser már szó szerint az ajtón dörömböl, hogy pontot tegyen az ügy végére. Segíteni csak a Vadak tudnának, de rájuk még várni kell, illetve még szóba jöhetne a Vörös papnő, Melisandre, ám -- és ez itt a rész legdurvább fordulata -- feladta erejét, és megfonnyadva (tényleg durva, majd meglátjátok) jobblétre szenderült, ezzel egyúttal utat adva a trailerben már feltűnt újoncnak.

Eközben Királyvárban Jaime visszatér a Dorne-ban tett kis kalandjáról, hogy egy újabb gyomrost vigyen be a mostanában sokat szenvedett Cerseinek (minden elismerésem Lena Headeynek, kiváló alakítást nyújtott most is), utolsó gyermeke, Myrcella ugyanis (ahogy az borítékolható volt) nem élte túl a dorne-i bosszút, sőt, Doran és Areo sem úszta meg Ellaria haragjának elsöprő erejét -- rá még érdemes lesz odafigyelni.

Természetesen nem maradhatott ki Daenerys sem, akinek első évados flashbackjei lehetnek, ugyanis a dothrakiak fogságában találta magát, és egyedül csak az mentette meg az irháját, hogy végül kinyögte: Drogo özvegye, azonban még nem lélegezhet fel, útja ugyanis Vaes Dothrakba viszi, ahol a szokásnak megfelelően a többi özvegy között kell letöltenie élete hátralévő napjait. Szerencsére Dario és Jorah szagot fogtak, és úton vannak.

Ezen kívül még benéztünk Meereenbe is, ahol nem túl fényes a helyzet, a Hárpia Fiai és a Fény Urának papjai egyszerre toborozzák a hívőket, miközben a Daenerysbe vetett bizalom fogytán, és persze a zavargások is folytatódnak, ezúttal a várakozó hajóflotta veszett oda. Illetve pár percig feltűnt Arya is, akit tovább szivatnak.

AZ ELSŐ RÉSZ CSAK EGY FELVEZETŐ VOLT.

Nincs mit ezen szépíteni: az első rész egy tisztességes, de az izgalmakat fukarul mérő bevezető volt, amolyan kedvcsináló, ahhoz, ami a továbbiakban vár ránk. Amit most láthattunk, az mindenféle izgalmas lehetőségekkel kecsegtet, de a hiányérzet azért ott van, ami azért igazán fájó, mert pont az elmúlt évad után vesszük fel a vonalat, anélkül, hogy annak lendülete megmaradt volna. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem érdemes már követni a Trónok harcát, csak azt, hogy az járt jól, aki ezért nem kelt fel hajnalban...

Ne aggódj, Cersei, lesz még jobb is ez az évad!