Az Initial D már ’95 óta örvend töretlen népszerűségnek, amit méltán példáz a mangafüzetek köré épült egész biznisz. Nem túlzás, ha üzletágnak nevezem, lévén, amit Initial D név alatt kiadnak, az siker lesz az ázsiai régióban. Azonban minket leginkább a videojáték-adaptációi érdekelnek, ezek közül is a legutóbbi felvonás, ami kizárólag PlayStation 3-ra jelent meg, és persze kizárólag keleten.
Ha végeztünk, gurulhatunk is az autódílerhez, ahol rábökhetünk álmaink verdájára. A gépparkban csupa japán sárkányok találhatóak, szám szerint 23 licencelt járgány, amelyekért nem kell fizetni -- igaz, a csavarról még nem írtam. A garázsunkban csak három autónak van hely, amiknek kiválogatását alaposan meg kell fontolnunk (nem muszáj a legelején kimeríteni mindhárom férőhelyet), ugyanis hiába ingyenesek, azok tuningolása súlyos pénzeket fog felemészteni. És ha már módosítani kívánjuk a verdáinkat, akkor szinte mindenbe beletúrhatunk: motorba, felfüggesztésbe, fékrendszerbe, ráadásul optikai tuningra is van lehetőségünk, bár tény, hogy csupán néhány kiegészítőről van szó.
Alapvetően tehát a nyitás rendben lenne, és most azt kellene írnom, hogy „de a továbbiakban már nem ez a helyzet” – azonban ilyenre még csak gondolni sem merek. Számomra kifejezetten kedves az autósport, így a drift is, ami esetünkben azért fontos, mert az Extreme Stage a touge driftet veszi célkeresztbe, bár a teljességhez hozzátartozik, elég komolytalan módon teszi mindezt. Na nem a megvalósítás okán, hanem itt egyszerűen nem a beállításokon és a pálya betanulásán van a hangsúly, hanem magán a színtiszta élvezeten. Ebből már kezd körvonalazódni: a program egy arcade játék, aminek a fizikája a valósággal még csak köszönőviszonyban sincs. A vezetés mechanikáját leginkább a Ridge Racer-játékokhoz tudnám hasonlítani (a Bugbear-féle felvonást ne vegyük ide): elindulsz az autóddal, majd amikor jónak véled, keresztbe dobod azt és csúsztatod több tíz méteren keresztül a kanyargós szerpentineken.
Japánban így is kinézhet egy Initial D arcade
A játszóterünkként szolgáló hegyvidéki kanyarulatok mennyiségét nem biztos, hogy mindenki pozitívan fogja megítélni. Ellenfeleinkkel ugyanis csupán 7 eltérő szakaszon küzdhetünk meg, amelyeknek összesen 28 variánsa van. Kevésnek tűnhet ez a 7 pálya, de ha hozzáteszem, hogy oda-vissza, nappal/éjjel, napsütésben/esőben is meg kell tennünk az adott szakaszt, már sokkal változatosabb képet kapunk. Ráadásképpen minden egyes futam elején és végén egy rövidke videó kerül levetítésre, amelyben a vesztes megszégyenítve hajt fejet előttünk, mindezt úgy, hogy a környezet a játék grafikájával van megvalósítva, ám a karakterek már az anime-minőségben tündökölnek. Leírva furának tűnhet, de amikor a retinánkba vetülnek eme videók, nem lehet róluk rosszat mondani.
A mangás körítésnek itt is megvannak a hátrányai
Manga-adaptációként e műnek is szembe kell néznie a licenccel, tehát nem lehetnek benne olyan módok/autók, amik összeegyeztethetetlenek az Initial D-vel. Így csupán kettő vagy három móddal lett megáldva (japán verzió: Legend of the Street, Time Attack, Online Play; nyugat-ázsiai verzió: Legend of the Street, Time Attack), és ezért vannak csupán a hegyekben zajló versenyek is. Ám ez csak az egyik gyengéje, a különböző hangok szintén nem erősségei a játéknak, ráadásul a dalok j-pop stílusúak, amiket az ember vagy szeret, vagy nem. Mindezen negatívumok ellenére az Extreme Stage egy hangulatos kis alkotás, ami érdekes vizuális megoldásokkal és lehetőségekkel kooperál, s mindez egyedi ízt ad a hangulatnak. Kár, hogy ebből is kimaradtunk…
Az Ínyencségek a Távol-Keletről harmadik, s egyben utolsó részében olyan gamer-finomságokról lesz szó, amik csak keleten jelentek meg. Itt gondolok elsősorban a különböző limitált és gyűjtői kiadásokra, egyéb tárgyakra, amik valamilyen módon kapcsolatosak a videojátékokkal. Tartsatok velünk!
INITIAL D EXTREME STAGE
A lemez behelyezését követően nincs más dolgunk, mint... mint kicsit szenvedni, ugyanis a feliratok (nagyjából) 99 százaléka japán, és a maradék csak az angol. El lehet képzelni, milyen káosz uralkodik az első percekben, mire nagyjából megjegyezzük az írásjeleket, bár ezt követően sem lesz egyszerű a dolgunk, de legalább már nagyjából tudni fogjuk, az egyes menüpontok mögött mi rejlik. Amint elindítjuk a Legend of the Street módot (ez a mód funkcionál a sztoriként), kiválaszthatjuk, hogy milyen nemű sofőrrel szeretnénk lenni (a történet menetén nem fog módosítani, melyikre bökünk, ez csupán egy kedves gesztus a hölgyek irányába), majd egy adatlapon kell(ene) a különböző, előre megadott leírások közül kiválogatni a reánk illő jellemzést, de ezt nyugodtan dobhatjuk is, lévén a lehetőségeinkben semmit sem módosítanak a leírások.
Ha végeztünk, gurulhatunk is az autódílerhez, ahol rábökhetünk álmaink verdájára. A gépparkban csupa japán sárkányok találhatóak, szám szerint 23 licencelt járgány, amelyekért nem kell fizetni -- igaz, a csavarról még nem írtam. A garázsunkban csak három autónak van hely, amiknek kiválogatását alaposan meg kell fontolnunk (nem muszáj a legelején kimeríteni mindhárom férőhelyet), ugyanis hiába ingyenesek, azok tuningolása súlyos pénzeket fog felemészteni. És ha már módosítani kívánjuk a verdáinkat, akkor szinte mindenbe beletúrhatunk: motorba, felfüggesztésbe, fékrendszerbe, ráadásul optikai tuningra is van lehetőségünk, bár tény, hogy csupán néhány kiegészítőről van szó.
Alapvetően tehát a nyitás rendben lenne, és most azt kellene írnom, hogy „de a továbbiakban már nem ez a helyzet” – azonban ilyenre még csak gondolni sem merek. Számomra kifejezetten kedves az autósport, így a drift is, ami esetünkben azért fontos, mert az Extreme Stage a touge driftet veszi célkeresztbe, bár a teljességhez hozzátartozik, elég komolytalan módon teszi mindezt. Na nem a megvalósítás okán, hanem itt egyszerűen nem a beállításokon és a pálya betanulásán van a hangsúly, hanem magán a színtiszta élvezeten. Ebből már kezd körvonalazódni: a program egy arcade játék, aminek a fizikája a valósággal még csak köszönőviszonyban sincs. A vezetés mechanikáját leginkább a Ridge Racer-játékokhoz tudnám hasonlítani (a Bugbear-féle felvonást ne vegyük ide): elindulsz az autóddal, majd amikor jónak véled, keresztbe dobod azt és csúsztatod több tíz méteren keresztül a kanyargós szerpentineken.
Japánban így is kinézhet egy Initial D arcade
A játszóterünkként szolgáló hegyvidéki kanyarulatok mennyiségét nem biztos, hogy mindenki pozitívan fogja megítélni. Ellenfeleinkkel ugyanis csupán 7 eltérő szakaszon küzdhetünk meg, amelyeknek összesen 28 variánsa van. Kevésnek tűnhet ez a 7 pálya, de ha hozzáteszem, hogy oda-vissza, nappal/éjjel, napsütésben/esőben is meg kell tennünk az adott szakaszt, már sokkal változatosabb képet kapunk. Ráadásképpen minden egyes futam elején és végén egy rövidke videó kerül levetítésre, amelyben a vesztes megszégyenítve hajt fejet előttünk, mindezt úgy, hogy a környezet a játék grafikájával van megvalósítva, ám a karakterek már az anime-minőségben tündökölnek. Leírva furának tűnhet, de amikor a retinánkba vetülnek eme videók, nem lehet róluk rosszat mondani.
AMIKOR NINCS ELÉG ERŐ
A mangás körítésnek itt is megvannak a hátrányai
Manga-adaptációként e műnek is szembe kell néznie a licenccel, tehát nem lehetnek benne olyan módok/autók, amik összeegyeztethetetlenek az Initial D-vel. Így csupán kettő vagy három móddal lett megáldva (japán verzió: Legend of the Street, Time Attack, Online Play; nyugat-ázsiai verzió: Legend of the Street, Time Attack), és ezért vannak csupán a hegyekben zajló versenyek is. Ám ez csak az egyik gyengéje, a különböző hangok szintén nem erősségei a játéknak, ráadásul a dalok j-pop stílusúak, amiket az ember vagy szeret, vagy nem. Mindezen negatívumok ellenére az Extreme Stage egy hangulatos kis alkotás, ami érdekes vizuális megoldásokkal és lehetőségekkel kooperál, s mindez egyedi ízt ad a hangulatnak. Kár, hogy ebből is kimaradtunk…
Az Ínyencségek a Távol-Keletről harmadik, s egyben utolsó részében olyan gamer-finomságokról lesz szó, amik csak keleten jelentek meg. Itt gondolok elsősorban a különböző limitált és gyűjtői kiadásokra, egyéb tárgyakra, amik valamilyen módon kapcsolatosak a videojátékokkal. Tartsatok velünk!
De az Initial D és társai távolmaradása is jelzi, hogy a japók szerint a touge nem lenne nyerő játékmód a Japánon kívül. Pedig mekkorát tévednek
A GRID-ben valóban volt touge-szerű verseny, de az igazi touge sokkal szűkebb útszakaszokon zajlanak!
Ezért elég értetlenül állok (többedmagammal), hogy a GT sorozatban eddig miért nem jelent meg? Fantázia pályákat nem lenne nagy kunszt gyártani a PD-nek, ráadásul a GT5-ben szerepel a togue királya, az RE Amemiya RX-7 is.
A netet böngészve GT és Forza fórumokon is számtalan helyen lehet találkozni házilag barkácsolt szabályokkal a dologhoz, de sajnos mint azt tudjuk és tapasztaljuk, a PD-nél a rajongók szava sokszor talál süket fülekre. De, hogy ON is legyen, arcade jelleg ide vagy oda, szívesen csúsznék pár kört ezzel az Initial D-vel.
Sok olyan japán játék van, ami sajnos nem kerül ki a szigetországból. Ez legtöbb esetben jrpg vagy arcade autós cucc ami úgymond "csak úgy" nem jött át, vagy egyszerűen a vonatkozás miatt (ami jelen esetben manga/anime).
Úgyhogy Kronnas sensei, várjuk a többit