Májusi teljes játékok: Meridian: New World és Grotesque Tactics: Evil Heroes

E hónapban két teljes játékot szervírozunk, ráadásul, míg a Meridianban egy rejtélyes bolygót szánthatsz fel az RTS-ek szabályai szerint, addig a Grotesque Tactics a divatos szerepjátékok elé tart görbe tükröt, és az lesz a legnagyobb gondod, hogy a záróizmok meg ne lazuljanak a nevetéstől…

Meridian: New World

Kezdjük a komolyabbik végén, vagyis a New Worldnél! A magyar fejlesztésű játék címét adó Meridian, egy távoli, frissiben felfedezett bolygó, amely tökéletes válasz lehetne az emberiség imáira, főleg, hogy a 4. évezred hajnalán kibontakozó történet szerint az anyabolygó nem csupán túlnépesedett, de kezd kifogyni a tartalékokból is. Úgyhogy fogadjátok meg a tanácsom, és igyatok kevesebb vizet! A New Worldben az első kolonisták elindulnak tehát az édeni állapotokat ígérő planétára, és aztán szokás szerint beüt a gebasz. 

Azzal az érdekes felütéssel szembesülünk a játék elején, hogy mivel nem lábon jöttünk el idáig, ezért az űrhajónk, a Magellán egy megfogható, körbejárható dolog, ahol mindent megtalálunk, a raktértől a szimulátorszobáig, sőt még a legénységgel is interakcióba léphetünk. A küldetéseket megelőző stációkat tehát párbeszédekkel töltjük, és ide fut be az a rejtélyes vészhívás is, amely után Daniel Hanson, az expedíció vezetője elkezdheti felkötni azt a bizonyos alsóneműt. A vírusveszélyre figyelmeztető töredékes üzenet egyik nagy talánya, hogy mit keres itt az a nőszemély a vonal másik végéről (és egyáltalán mit keres itt egy ember), aztán az is érdekes, hogy miként lett hirtelen tele a bolygó élő, és egyben ránk tüzelő életformákkal. Talán valaki belülről szabotálta az érzékelőket? A válaszokhoz vezető rögös út pedig a valós időben megvívható felszíni csatákon át vezet.

A játék sok tekintetben a régi klasszikusokat idézi, azokat az időket, amikor a gyűjtés-gyártás-harc trióból az első kettő csak kiszolgálta a harmadikat, és a folyamatos hullámokban érkező ellenségen kívül nem igazán volt más gondunk. A gazdasági rész például faék egyszerűségű, van egy központi bányatelep, ahol a Chimera nevű robotokkal gyűjtjük az egyetlen fellelhető, ásványszerű nyersanyagot, a Shardiumot, aztán kell még áram, amit az erőművekből nyerünk, majd jöhetnek a gyártósorok. Az expedíció látszólag csekély haderővel rendelkezik, néhány lépegető, pár könnyebb tank, egy nehézágyú és kétféle gyalogos csalogatható elő a melléképületekből, plusz a légierő is beköszön egy-egy vadász- és bombázókötelékkel, ám ez a soványka repertoár akkor kap igazi értelmet, amikor elkezdjük felfegyverezni a nyolc különféle halálos kellék valamelyikével. A legtöbb egységre plazmától az ionágyún át egészen a rakétákig bármit felpattinthatsz a helyzetnek megfelelően. Ráadásul a laboratórium fejlesztéseivel még tovább alakítható az arzenál, a páncélozott felderítő például javító képességet kaphat, a könnyű tank pajzsot, a heavy chimerákból pedig légvédelmi platform lehet. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a parancsnok a képernyő bal felső sarkából előhívható felületen újabb és újabb képességeket oldhat fel a játék során, tehát maga is gyógyíthat, elereszthet egy-két pusztító csapást, vagy felpörgetheti a gyártást pár másodpercre.

Unatkozni nem fogsz, akad lopakodós misszió, belső terekbe terelt kalandozás, és még egy tower defense jellegű „minijátékot” is sikerült beépíteni a történetbe. Szóval változatos pályák, kellemes látvány, valamint egy jól összerakott történet jellemzi a Meridian szövetét, ám való igaz, hogy itt-ott előfordul néhány kisebb ránc is. Ilyenkor viszont jusson az eszedbe, hogy nem százfős csapat dolgozott évekig a játékon, hanem csak egy szimpatikus magyar fiatalember! A sztori amúgy a 9. küldetésben áll-leejtős fordulatot tartogat, és ha valamelyik pályán bajba kerülnél, javaslom a Chimera és Sniper laser kombót tolni orrvérzésig… Szintén kihúzhat a csávából, ha felismered azt a tényt, hogy a bázisokat védő lövegek mindig egy Turret center nevű infrastruktúrához kapcsolódnak, tehát ha ezt kiütjük, vagy lekapcsoljuk a villanyt (erőművek célzott támadása), akkor némák maradnak!

Grotesque Tactics: Evil Heroes

Rápihennél a Meridianra? Akkor itt az ideje, hogy kibontsuk a másik meglepetéscsomagot. Nem szépítem a dolgot, a Grotesque Tactics messze van a dragon age-i magasságoktól, és a videokártyád sem süvít fel a gyönyörűségtől, hogy ilyen szintű grafikával eteted. Bugos? Hát, előfordul, hogy nem a kilépés gombbal térsz vissza az Asztalra… Akkor mégis mi a jó istent lehet rajta szeretni?! Leginkább azt, hogy van mersze kifigurázni minden olyan sablont, amire a manapság divatos RPG-k épülnek, sőt fityiszt mutat a népszerű fantasyvilágoknak, és mindezt laza, addiktív játékmenetbe csomagolja.   

Először is adva van egy hőstanonc, Drake, akit csak néhány pillanat választ el attól, hogy önkezével vessen véget az életének, miután a végső próbán lenyomta pár nagyra nőtt gomba. Az események azonban furcsa fordulatot vesznek, és lehet, hogy mégis összejön a hírnév, a rajongók és minden hősi sallang, csak figyeljünk oda az új társunkra, a szerény, de félisteni Holy Avatárra! A világmegmentő akciót talpig páncélban és napszemüvegben végigpózoló fickó csapatgyűjtésre bátorít, miközben az összes nő (igen, a később összeszedhető félmeztelen szüzek kompániája – Sandy, Mandy és Candy) is halálosan bele van zúgva, amiből remek poénok születnek. Tényleg, találkoztál már olyan játékkal, ahol egy bikinis szőke ciklon azt sikoltja a pálya másik végéről, hogy „Mentsetek meg, mert a gonosz goblinok mindjárt leszaggatják ruhámat, és teljesen meztelenül fogok itt állni!”? Ilyenkor biztos, hogy muszáj rohanni? A harcot sem lehet totál komolyan venni, mert hol az egyik csapattárs áll félre, mondván elege van a ráfröccsenő nedvekből, vagy Holy Avatar kezd bele egy szokásos (félnapos) öntömjénező litániába, és az ellenfelekkel együtt a fél csapat bealszik. Mindenkinek van valami jópofa defektje, és talán ez menti meg a körökre osztott harcrendszert, no meg az olyan apróságok, mint az elhibázott támadások béna animációba csomagolása – a kézből kicsúszó kard és az elpattanó íjhúr utáni pofára esések.   

Miután visszatérsz egy-egy bősz kalandból a pihenőhelynek kikiáltott városkába, ott is folytatódik a sztereotípiák sárba tiprása, például a helyi papnő, Synthia egy pénzéhes ribinek van beállítva. Hozzá hasonló vicces, ledér, esetleg csak szimplán idióta szereplők, és rengeteg párbeszéd kombinációja adja a német alkotás velejét, aminek az élvezetéhez azért egy alapfokú angol/némettudás is szükséges. Essen pár szó a szerepjátékos elemekről! Van némi gyűjthető/vásárolható felszerelés, de a kínálat szerény, és igen, fejlődnek a szereplők, sőt kasztok szerinti megkülönböztetés is van. Példaként említhetném Rukelt a kapzsi goblin rogue szerepében, vagy Angeline-t a csapat lobbanékony gyógyítóját, aki hajlamos szétrúgni a társak ülepét is, ha belevisszük a harcok sűrűjébe, úgyhogy a taktika sincs elásva. Végezetül egy jó tanács: óvakodj a nyulaktól, különösen a kardfogú, barlanglakó fajtától!

KÓDBEVÁLTÁS

A tartalomjegyzéknél lévő matricán található matricára nyomtatott kódsort nem a Steamen kell felhasználni, hanem a PC Guru Online kódbeváltó oldalán. Ehhez mindössze egy ingyenes regisztrációra van szükség, majd a belépést követően el kell navigálni a kódbeváltás oldalra, ott be kell ütni matricán található kódot, az eredmény pedig egy Steam-kód lesz, amit már beválthattok a Valve áruházában.

A matricán található kódot csak egyszer lehet felhasználni, de összesen tízszer lehet megpróbálni a beváltást, így ha elgépelsz egy karaktert, akkor sem kell félned, nem fog eltűnni a teljes játékod. Ha mind a tíz alkalommal hibás kódot adsz meg, a rendszer 24 órára letiltja a kódbeváltás funkciót, úgyhogy csak óvatosan! Ha problémát okozna a kódbeváltás, olvasd el a Kódbeváltás tudástárunkat a PC Guru Online-on!

AZ MÁJUSI PC GURU 2016. 05. 12-TŐL KAPHATÓ AZ ÚJSÁGOSOKNÁL

ÉS A HIPERMARKETEKBEN.